Kornéliusz látomása.

10 ¹Cezáreában élt egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliai zászlóalj századosa. ²Vallásos és istenfélő volt egész háza népével együtt. Bőségesen osztotta az alamizsnát a népnek, és állandóan imádkozott az Istenhez. ³A nap kilencedik órájában látomása volt. Egész világosan látta, hogy az Úr angyala belép hozzá és megszólítja: „Kornéliusz!” ⁴Ránézett és ijedten kérdezte: „Mi az, Uram?” Az így válaszolt: „Imádságod és alamizsnád felszállt az Isten színe elé, s megemlékezett rólad. ⁵Ezért most küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, más néven Pétert. ⁶Egy bizonyos Simon tímárnál szállt meg, akinek a háza a tenger mellett van.” ⁷Mihelyt az angyal, aki ezt közölte, eltűnt, hívatott két szolgát és egy neki alárendelt, istenfélő katonát. ⁸Ezeknek mindent elbeszélt, aztán elküldte őket Joppéba.

Péter látomása.

⁹Másnap, amikor ezek már úton voltak, sőt közeledtek a városhoz, Péter hat óra tájban fölment a tetőre imádkozni. ¹⁰Közben megéhezett, és enni kívánt. Míg az ételt készítették neki, elragadtatásba esett. ¹¹Látta, hogy megnyílik az ég, és onnét valami lepedőféle ereszkedik alá négy csücskénél fogva a földre. ¹²Mindenféle négylábú és csúszómászó állat meg égi madár volt benne. ¹³„Rajta, Péter, öld le és edd meg!” – szólalt meg egy hang. ¹⁴„Szó se lehet róla, Uram – felelte Péter –, sosem ettem én semmi közönségest vagy tisztátalant.” ¹⁵Másodszor is megszólalt a hang: „Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.” ¹⁶Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész hirtelen fölemelkedett az égbe.

Kornéliusz emberei Péternél.

¹⁷Míg Péter a látomás értelmén töprengett, Kornéliusz emberei Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapunál. ¹⁸Bekiáltottak s tudakozódtak, hogy itt van-e megszállva a Péternek nevezett Simon. ¹⁹Péternek, aki még mindig a látomáson töprengett, szólt a Lélek: „Íme, három ember keres. ²⁰Fogd magad, menj le hozzájuk, és tétovázás nélkül kelj velük útra, mert én küldtem őket.” ²¹Péter lement és megszólította az embereket: „Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?” ²²Erre azt felelték: „Kornéliusz százados, aki az egész zsidó nép tanúsága szerint derék, istenfélő férfi, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson el házába és hallgassa a tanításodat.” ²³Erre bevezette és vendégül látta őket.

Péter Kornéliusznál.

²³Másnap útra kelt és velük ment. Néhány joppei testvér is vele tartott. ²⁴Másnap odaértek Cezáreába. Kornéliusz már várta őket, összehívta a rokonságát és benső barátait. ²⁵Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz eléje sietett és a lábához borult, hogy hódoljon neki. ²⁶De Péter fölemelte. „Állj fel – mondta –, hisz én is csak ember vagyok.” ²⁷Amikor vele beszélgetve beljebb került, és meglátta az összesereglett embereket, ²⁸így szólt hozzájuk: „Jól tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó férfinak pogánnyal érintkeznie vagy vele tartania. De nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert sem szabad közönségesnek vagy tisztátalannak tartani. ²⁹Ezért minden habozás nélkül ide siettem a meghívásra. De szeretném tudni: Miért küldtetek értem?” ³⁰Kornéliusz válaszolt: „Éppen ebben az órában lesz négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam házamban, és egy férfi jelent meg előttem ragyogó ruhában. ³¹Ezt mondta: Kornéliusz, imádságodat meghallgatta az Isten, és alamizsnáidról megemlékeztek színe előtt. ³²Küldj el tehát Joppéba, és hívasd el a Péternek nevezett Simont! A tímár Simon házában szállt meg, a tenger partján. ³³Rögtön érted küldtem, s te voltál szíves eljönni. Most tehát mindnyájan itt állunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk, amire neked az Isten megbízást adott.”

Péter beszéde.

³⁴Péter így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, ³⁵mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is. ³⁶A tanítást ugyan Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által. Ő mindenki Ura. ³⁷Ti tudjátok, mik történtek a Jánostól hirdetett keresztség után Galileától kezdve egész Júdeában. ³⁸Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten. ³⁹Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Aztán megölték, keresztre feszítették, ⁴⁰de harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta, ⁴¹igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után. ⁴²Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúsítsuk, hogy ő az, akit az Isten az élők és holtak bírájául rendelt. ⁴³A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát.”

Kornéliusz megkeresztelkedése.

⁴⁴Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást. ⁴⁵A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. ⁴⁶Mert hallották, hogy megkapták a nyelvek adományát, és magasztalják az Istent. Péter megszólalt: ⁴⁷„Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?” ⁴⁸Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet