Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

KNB >1000 SZIT >1000 STL 92 BD 99 RUF 947 KG 854

Találatok a szövegekben

3. JÚDÁS MAKKABEUS, A ZSIDÓK VEZÉRE (KR. E. 166–160) Helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Júdás lépett. Júdás Makkabeus dicsérete. »
aztán Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban is, egészen addig, míg Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának 11. esztendeje el nem telt, amikor is fogságba vitték Jeruzsálemet, az ötödik hónapban. I. JÖVENDÖLÉSEK JÚDA ÉS JERUZSÁLEM ELLEN »
Ebben az időben Júda elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel. Júda és Támár története. »
Júda közvetítése. Erre Júda hozzálépett és mondta: „Kérlek uram, szolgád szeretne egy szót szólni uramhoz. Ne haragudj szolgádra, hiszen te egyenlő vagy a fáraóval. »
Az a rész, amely Júda fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint, Edom határa mentén terült el, Cin pusztájától Kádesig, délnyugatra. Júda törzse. »
Júda fiai törzsének városai Edom határánál, a Negeben: Kabceel, Éder, Jagur, Júda törzsének városa. »
Ezután Dávid megkérdezte az Úrtól: „Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?” Az Úr ezt a feleletet adta neki: „Föl!” Aztán azt kérdezte Dávid: „Hová menjek?” A válasz így hangzott: „Hebronba.” 1. DÁVID, JÚDA KIRÁLYA »
Júda és Izrael vitája a király miatt. A király Gilgal felé folytatta az útját. Kimhan kísérte, s vele tartott Júda egész népe, valamint Izrael népének a fele is. »
Aza uralma Júdában (911–870). Izrael királyának, Jerobeámnak 20. esztendejében Aza lett Júda királya; »
Jehosafát uralma Júdában (870–848). Aza fia, Jehosafát Izrael királyának, Achábnak 4. esztendejében lett király Júdában. »
Jorámnak, Acháb fiának, Izrael királyának 5. esztendejében Jehosafát fia, Jorám lett Júda királya. Jorám uralma Júdában (848–841). »
Achaszja uralma Júdában (841). Jorámnak, Acháb fiának, Izrael királyának 12. esztendejében Jorám fia, Achaszja lett Júda királya. »
Akkor elindult, és elment Szamáriába. Amikor útközben a pásztorok Bet-Ekedjébe ért, találkozott Júda királyának, Achaszjának a testvéreivel. Vérfürdő Júda fejedelmei közt. »
Amacja uralma Júdában (796–781). Joachász fiának, Izrael királyának, Joásnak 2. esztendejében Joás fia, Amacja lett Júda királya. »
Uzija uralma Júdában (781–740). Izrael királyának, Jerobeámnak 27. esztendejében Amacja fia, Uzija lett Júda királya. »
Jotam uralma Júdában (740–736). Izrael királyának, Remalja fiának, Pekachnak 2. esztendejében Uzija fia, Jotam lett Júda királya. »
Remalja fiának, Pekachnak tizenhetedik esztendejében Jotam fia, Acház lett Júda királya. Acház uralma Júdában (736–716). »
Júda helytartója, Gedalja. Ami azokat az embereket illeti, akik Júdában maradtak, mivel Bábel királya, Nebukadnezár otthagyta őket, föléjük Achikám fia, Safán unokája, Gedalja került. »
Izraelnek ezek a fiai: Ruben, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, Zebulun, 2. JÚDA »
Júda utódai. Júda fiai: Er, Onan és Sela, ez a három a kánaáni Bat-Suától született. Er, az elsőszülött nem volt kedves az Úr szemében, ezért meghalt. »
Mesezabeel fia, Petachja volt a király megbízottja a nép minden ügyében, aki Júda fiának, Zerachnak a fiai közé tartozott. Izraelből a többiek, a papok és leviták Júda többi városaiban telepedtek le, ki-ki a maga birtokán, »
Júda vétke vastollal van felírva, hegyes gyémánttal rávésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira, Júda bálványimádása »
A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Majd amikor jóra fordítom sorsukat, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: Áldjon meg az Úr, igazságnak legelője te szent hegy! Júda helyreállításának ígérete. »
Izrael és Júda. Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával. »
Cidkijának, Júda királyának 10. évében, amely megfelel Nebukadnezár 18. esztendejének, az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz. Jeremiás szántóföldet vásárol, mert bízik Júda jövőjében. »
Ha te paráználkodsz is, Izrael, legalább Júda ne vétkezzék! Ne menjetek el Gilgálba, ne menjetek fel Bet-Avenbe, ne esküdjetek az Úr életére! Figyelmeztetés Júdának »
Ezt mondja az Úr: Júdának három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel elvetették az Úr törvényét, s nem tartották meg a parancsait; mivel tévútra vezették őket hazug isteneik, akiknek már atyáik is a nyomukba szegődtek, Júda »
(Júdáról) Nézzétek, fut a hegyeken a hírvivő és hirdeti: „Szabadulás!” Tartsd meg ünnepeidet, Júda, teljesítsd fogadalmaidat, mert Béliál nem látogat el többé hozzád: mindenestül elpusztult. »
Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt, serege jobb szárnyával. A Beerzet melletti csata. Makkabeus Júdás halála. »
Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették. Júdást, a Makkabeust eltemetik. »
Trifon elindult egy nagy sereggel Ptolemaiszból, hogy betörjön Júda földjére. Jonatán is vele volt, fogolyként. Simon kiűzi Trifont Júdeából. »
Simeon fiainak örökrészét Júda fiainak részéből vették ki, mivel Júda fiainak része túl nagy volt számukra így Simeon fiai Júda fiai örökrészének középső részén kapták meg örökrészüket. »
Júda harcosai meg nagy lármát csaptak. Amikor Júda harcosai kiáltozni kezdtek, Isten megverte Jerobeámot és egész Izraelt Abija és Júda szeme láttára. »
Akkor megszűnik majd Efraim féltékenysége, és Júda ellenségei kipusztulnak. Efraim nem lesz többé féltékeny Júdára, Júda meg nem támad többé Efraimra. »
Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni. »
Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: „A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett.” Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, meg kell égetni.” »
Előre, napkelet felé Júda táborának hadi jelvénye kerüljön, csapatai rendjében: Nachson Amminadab fia mint Júda fiainak és seregének, »
Júdáról ezt mondta: „Halld meg, Uram, Júda szavát, s vezesd vissza népéhez! Ha hatalmával érte harcba száll, légy segítsége azok ellen, akik szorongatják.” »
Júda fiai azonban nem tudták a Jeruzsálemben lakó jebuzitákat kiűzni; így a jebuziták Jeruzsálemben élnek, Júda fiai mellett mind a mai napig. »
Mózes apósának, a kenita Hobabnak fiai fölmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda pusztájáig, amely a Negeben, Árád lejtőjénél terül el, és letelepedtek az amalekiták körében. »
Volt egy fiatalember, aki a júdeai Betlehemből, Júda nemzetségéből származott és levita volt, s mint idegen élt ott. »
Így válaszolt neki: „Júda Betleheméből jövünk, s Efraim hegységének szélére tartunk, mert odavaló vagyok. Júda Betlehemébe mentem és visszatérek házamba, de nincs senki, aki szállást adna házában. »
Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává. »
Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott Júda fölött, s Jeruzsálemben harminchárom esztendeig uralkodott Júda és Izrael fölött. »
Izrael fiai így válaszoltak a júdeaiaknak: „Tíz rész az enyém a királyból. Azonkívül én vagyok az elsőszülött. Miért nézel hát le? Nem én mondtam először, hogy hozzuk vissza a királyt?” De a júdeaiak válasza még keményebb volt, mint Izrael fiaié. »
„Beszélj Rechabeámmal, Salamon fiával, Júda királyával, valamint Júda és Benjamin egész házával és a maradék néppel. »
Izrael királya, Bása hadba vonult Júda ellen, majd megerősítette Rámát, hogy Júda királyának, Azának elvágja a ki­ és bemenetelt. »
Júda királya, Joás fogta az összes felajánlott adományt, amit Júda királyai, az ő elődei, Jozafát, Jorám és Achaszja ajánlottak fel, továbbá a saját maga felajánlotta adományokat, valamint az összes aranyat, ami csak volt az Úr templomának és a királyi palotának a kincstárában, és elküldte Hazaelnek, Arám királyának. Erre az elvonult Jeruzsálem alól. »
Amacja azonban nem hallgatott rá. Ezért Izrael királya, Joás felvonult, és megmérkőztek a csatatéren, ő és Amacja, Júda királya, a Júdához tartozó Bet-Semesnél. »
Akkor Júda királya, Hiszkija elküldött Asszíria királyához Lachisba és azt üzente: „Helytelen volt, amit tettem. Ha elvonulsz, megadom, amit kirósz rám.” Erre Asszíria királya kivetett Hiszkijára, Júda királyára 300 ezüsttalentumot és 30 arany talentumot. »
„Mivel Júda királya, Manassze ezeket a szörnyűségeket művelte: nagyobb gonoszságokat követett el, mint előtte az amoriták, és ráadásul bálványaival még Júdát is bűnbe vitte, »
Elbocsátotta a bálványok papjait, akiket Júda királyai felfogadtak, s akik a magaslati helyeken, Júda városaiban és Jeruzsálem környékén tömjént égettek, s azokat is, akik Baálnak, a napnak, a holdnak, a csillagképeknek és az ég egész seregének tömjéneztek. »
Júda királya, Jojachin fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján történt, hogy Bábel királya, Evil-Merodach abban az évben, amikor király lett, megkegyelmezett Júda királyának, Jojachinnak, és kiengedte a börtönből. »
(Júda fiai közül): Utaj, Ammihud fia, ez Omri fia, ez Imri fia, ez meg Bani fia. Perecnek, Júda fiának fiai »
Ám az Úr, Izrael Istene kiválasztott atyám házából, hogy minden időkre Izrael királya legyek, mert Júdát szemelte ki fejedelemnek és Júda házában az én atyám házát. Atyám fiai közül bennem találta kedvét, s így engem tett meg egész Izrael királyává. »
Aza uralkodásának 36. esztendejében Bása, Izrael királya felvonult Júda ellen. Kiépítette Rámát, hogy Aza, Júda királya számára lehetetlenné tegye a szabad mozgást. »
Ezért csapatokat helyezett el Júda minden megerősített városában. Helyőrségeket rendelt Júda országába és Efraimnak atyja, Aza által elfoglalt városaiba. »
Amikor Júdában tanítottak, velük volt az Úr Törvényének Könyve. Bejárták Júda minden városát és tanították a népet. »
Erre Júda össze is jött, hogy az Úrhoz könyörögjön, sőt Júda valamennyi városából egybegyűltek, hogy könyörögjenek az Úrhoz. »
sőt magaslatokat emelt Júda városaiban. Így kicsapongásba vitte Jeruzsálem lakóit és elpártolásba Júdát. »
Ezek aztán bejárták Júdát, összegyűjtötték a levitákat és Izrael családfőit Júda minden városából, és elmentek Jeruzsálembe. »
Amacja összegyűjtötte Júdát, és felállította őket a nemzetségek rendjében, az ezres és a százas csoportok vezetői szerint, egész Júdát és Benjamint. Aztán megszámlálta őket húszévestől kezdve fölfelé. Úgy találta, hogy háromszázezren vannak a kiválasztottak, akik dárdát és pajzsot ragadva hadba vonulhatnak. »
Az Úr ugyanis meg akarta alázni Júdát Acház, Júda királya miatt, mivel olyan gátlástalanul viselkedett és teljesen hűtlen lett az Úrhoz. »
Együtt örült Júdának egész gyülekezete, a papok és a leviták, az Izraelből jöttek egész sokasága, végül a jövevények, akik Izraelből valók voltak, de megtelepedtek Júdában. »
Mindezek befejeztével Izrael fiai, akik csak jelen voltak, mind kivonultak Júda városaiba, aztán teljesen összetörték az emlékoszlopokat, összezúzták a bálványokat, elpusztították a magaslatokat és az oltárokat egész Júdában és Benjaminban, sőt Efraimban és Manasszéban is, teljes eredménnyel. Majd Izrael fiai valamennyien visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára. »
Izrael és Júda fiai közül azok, akik Júda városaiban laktak, szintén megadták a tizedet a marhából és a juhból, meg a tizedet is azokból a fogadalmi ajándékokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek. Amikor meghozták, külön-külön halmokba rakták. »
Ezek után Szancherib, Asszíria királya, aki alattvalóival együtt Lachisnál állt, elküldte szolgáit Jeruzsálembe, Hiszkijához, Júda királyához és egész Júdához, amely Jeruzsálemben tartózkodott. Ez volt az üzenet: »
Jeruzsálemben laktak Júda és Benjamin fiai. Júda fiai közül: Ataja, Uzijának a fia, az Sefatja fia, az pedig Mahalaleel fia Perec fiai közül; »
Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott. »
Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: „Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen.” »
És ezt mondd nekik: Halljátok az Úr szavát Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok e kapukon! »
Az Úr a következő látomásban részesített: Két fügével telt kosár állt az Úr temploma előtt. Ez akkor történt, amikor Babilon királya, Nebukadnezár, Jeruzsálemből fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát és vele együtt Júda főembereit, s a kovácsokat meg a többi mesterembereket is Babilonba. »
Ezt a szózatot kapta Jeremiás Júda egész népe felől Jojakim 4. esztendejében, aki Jozijának, Júda királyának volt a fia. [Ez az év Nebukadnezárnak, Babilon királyának első esztendeje.] »
„A moreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának idejében prófétált, így beszélt egykor Júda egész népéhez: Ezt mondja a Seregek Ura: Siont felszántják, mint a szántóföldet; Jeruzsálem romhalmazzá válik, és a templom hegye erdős magaslattá lesz. »
Vajon halálra ítélte ezért őt Júda királya, Hiszkija és egész Júda? Nem, hanem inkább félni kezdték az Urat és könyörögtek hozzá, erre az Úr megbánta a veszedelmet, amellyel fenyegette őket. Mi meg ilyen nagy gonoszságot követnénk el a saját kárunkra?” »
amiket annak idején nem vitt el Babilon királya, Nebukadnezár, amikor Jeruzsálemből Babilonba fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát [Júda és Jeruzsálem vezető embereivel együtt]. »
És visszahozom erre a helyre Jechonját is, Jojakim fiát, Júda királyát Júda valamennyi száműzöttjével együtt, akik Babilonba kerültek – mondja az Úr. Mert valóban összetöröm Babilon királyának igáját.” »
Valóban, sok gonoszságot követtek el Izrael fiai és Júda fiai, hogy haragra ingereljenek ők maguk, aztán királyaik, főembereik, papjaik és prófétáik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. »
Közben Babilon királyának serege Jeruzsálemet és Júda megerősített városait ostromolta, mert már csak Lachis és Azeka, ez a két megerősített város maradt meg Júda városai közül. »
Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 5. esztendejében, a kilencedik hónapban történt, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe előtt Jeruzsálem egész népének és mindazoknak, akik Júda városaiból jöttek fel Jeruzsálembe. »
Ugyanígy, amikor a Moáb földjén az ammoniták közt, az Edomban és a többi országban élő júdaiak is meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdában, és kormányzóul Safan fiának, Achikámnak a fiát, Gedalját rendelte föléjük, »
ezek a júdaiak is mind előjöttek azokról a helyekről, ahová szétszóródtak. Júda földjére Gedaljához, Micpába visszatérve bőven szüreteltek bort, és sok termést gyűjtöttek be. »
Kárea fia, Jochanan négyszemközt is beszélt Gedaljával Micpában, és ezt mondta neki: „Elmegyek és megölöm Jismaelt, Netanja fiát, úgyhogy senki sem tudja meg. Miért öljön meg ő téged? Hiszen így a köréd gyűlt júdaiak újra szétszóródnak. Miért vesszen el Júda maradéka?” »
hanem Kárea fia, Jochanan és a harcosok vezérei elvitték magukkal Júda egész maradékát; azokat, akik visszatértek azok közül a népek közül, amelyek közé azelőtt szétszéledtek, hogy újra Júda földjén élhessenek: »
Hát elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságait; a ti és feleségeitek gonoszságait, amelyet Júda földjén és Jeruzsálem utcáin elkövettetek? »
Júda maradékából, amely Egyiptom földjén telepedett le, senki sem marad életben, hogy elmenekülhessen és Júda földjére visszatérhessen, jóllehet arra vágynak, hogy visszatérhessenek és újra ott élhessenek. De senki sem tér oda vissza közülük, kivéve néhány szökevényt. »
De halljátok az Úr szavát, mindnyájan, ti, júdaiak, akik Egyiptom földjén laktok: Saját nagy nevemre esküszöm – mondja az Úr –, hogy Júda népéből senki sem említi többé az én nevemet egész Egyiptomban; egyikük sem mondja többé: „Amint igaz, hogy Isten, az Úr él!” »
Csak néhányan térnek majd vissza Egyiptom földjéről Júda földjére; csak akik megmenekülnek a kardtól, és ezeket nagyon könnyű lesz megszámolni. Akkor majd Júda egész maradéka, amely Egyiptom földjére jött letelepedni, megtudja, hogy kinek lett igaza: nekem vagy nekik? »
De Jojachin, Júda királya fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödik napján az történt, hogy Evil-Merodach, Babilon királya trónra lépésének évében megkegyelmezett Jojachinnak, Júda királyának, és szabadon bocsátotta börtönéből. »
Báruk már Sziván hónap tizedik napján megkapta az Úr házának edényeit, amelyeket a templomból elhurcoltak, hogy vigye vissza őket Júda földjére; azokat az ezüstedényeket, amelyeket Jozija fia, Cidkija, Júda királya készíttetett azután, »
Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: „Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide? »
Efraim látta betegségét, és Júda a sebét; Efraim elment Asszíriába, Júda meg a nagy királyhoz fordult, de az nem tud meggyógyítani titeket, és nem távolítja el rólatok a sebet. »
Jövendölés Júdáról és Ninivéről (Júdáról) »
Megkérdeztem: „Mit fognak ezek itt csinálni?” Azt mondta: „[Ezek azok a szarvak ott, amelyek szétszórták Júdát, úgyhogy senki sem merte fölemelni a fejét.] S ezek most idejöttek, hogy legyőzzék őket, [hogy letörjék azoknak a nemzeteknek a szarvát, amelyek fölemelték a szarvukat Júda országa ellen és szétszórták]”. »
Az Úr először Júda sátrait menti meg, hogy Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége ne múlja felül Júdáét. »
Áruló módon viselkedett Júda: szégyenletes dolgot vittek végbe [Izraelben és] Jeruzsálemben. Júda ugyanis megszentségtelenítette az Úr kedves szentélyét: idegen isten leányát vette feleségül. »
Amikor Liziász látta serege pusztulását és Júda seregének harcra készségét, s azt hogy mennyire el vannak szánva; vagy tisztességben élni, vagy meghalni, visszatért Antiochiába. Újabb zsoldosokat szerzett, hogy még erősebb sereggel térjen vissza Júdeába. »
Júdás most egész Izraelt egybegyűjtötte, mind aki csak Gileádban élt, apraját-nagyját, az asszonyokat is, a gyerekeket is, minden holmijukkal, egy hatalmas seregre való népet, hogy Júda földjére vonuljanak. »
Júdás összegyűjtötte a hátul vonulókat és bátorította a népet az egész úton, míg Júda földjére nem értek. »
Júdás most Asdod felé vette az irányt, a filiszteusok földjén lerombolta az oltárokat, bálványaikat meg tűzbe vetette. Kifosztotta a városokat, aztán visszatért Júda földjére. »
Útra keltek, és nagy haderővel Júda földjére értek. Követeket küldött Júdáshoz és testvéreihez, álnok módon békét ajánlva. »
Elment Júdáshoz és békésen üdvözölték egymást, de az ellenséges emberek közben készen álltak rá, hogy Júdást elhurcolják. »
Átengedjük nekik Júdeának, valamint a három kerületnek, Aferemának, Liddának és Ramatainnak a területét. Szamáriának ezek a részei legyenek Júdeáé mindazzal egyetemben, ami hozzájuk tartozik, azok javára, akik Jeruzsálemben áldozatot mutatnak be, a királynak járó beszolgáltatás fejében, ahelyett, amit a király a földek és a fák terméséből eddig évről évre beszedett. »
Megerősítette Júda városait és Júdea határánál Bet-Curt, amely azelőtt az ellenségnek szolgált erődül, és zsidó katonákat helyezett oda őrségnek. »
Még egyszer fogant, és fiút szült, és így szólt: „Most már dicsőíteni akarom az Urat!” Azért Júdának nevezte. Több gyermeket azután nem szült. »
Nagyon szenvedett vajúdás közben, de a bába azt mondta neki: „Ne félj, most is fiad lett.” »
Lea fiai: Ruben, Jákob elsőszülötte, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár és Zebulun. »
Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? »
Júda az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett. »
Ő azonban, Júda elsőszülöttje bűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét. »
Júda azt mondta Onannak: „Élj bátyád feleségével, teljesítsd vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.” »
Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: „Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő.” Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába. »
Júda észrevette és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve. »
Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott. »
Erre visszatért Júdához és mondta: „Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő.” »
Júda így felelt: „Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg.” »
Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: „Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?” De többé már nem élt vele. »
Júda így válaszolt: „Az a férfi nyomatékosan hangoztatta előttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek. »
Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: „Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is. »
Amikor Júda és testvérei József házához értek, ő még otthon volt. Leborultak előtte a földre. »
Júda így felelt: „Mit válaszoljunk uramnak? Mit mondhatunk és mit hozhatunk fel igazolásunkra? Isten megtorolja szolgáinak vétkét. Nézd, mi most rabszolgái vagyunk uramnak, mi és az, akinél a poharat megtalálták.” »
Júda fiai voltak: Er, Onan, Sela, Perec és Szerach. (Er és Onan meghaltak Kánaán földjén.) Perec fiai voltak: Hecron és Hamul. »
(Izrael) előre küldte Júdát Józsefhez, hogy jöjjön eléje Gósenbe. Mikor megérkeztek Gósenbe, »
Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted. »
Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné? »
Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki. »
Ruben, Simeon, Lévi és Júda, »
„Nézd, én név szerint meghívtam Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját, Júda törzséből, »
Mózes így szólt Izrael fiaihoz: „Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből, »
A Júda törzséből való Becaleel, Uri fia, Hur unokája, mindent elkészített, amit az Úr Mózes által parancsolt. »
Júda törzséből Nachson, Amminadab fia; »
Júda fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, »
és akiket Júda törzséből vettek számba, 74 600-at tettek ki. »
A Júda táborába besorozottak – összesen 186 400-an – induljanak először, csapataik rendjében. »
Az első nap Amminadab fia, Nachson hozta el ajándékát Júda törzséből. »
Elsőként Júda fiai táborának hadi jelvénye indult, az egyik csoport a másik után. Csapatuk élén Amminadab fia, Nachson állt. »
Júda törzséből Jefunne fia, Kaleb; »
Júda fiai: Er és Onan. Er és Onan már Kánaán földjén meghaltak. »
Júda utódai azonban nemzetségeik szerint: Selától a selaiták nemzetsége, Perectől a pereciták nemzetsége, Zerachtól a zerachiták nemzetsége. »
Ezek Júda nemzetségei, számba véve 76 500. »
Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből Kálebet, Jefunne fiát; »
„Mihelyt átkeltek a Jordánon, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, József és Benjamin sorakozzál fel Gerizim hegyén a népet megáldani; »
egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig, »
Izrael fiai azonban megszegték az átokparancsot: Áchán, Karmi fia, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből, vett abból, ami átok alá esett, s az Úr haragja fellobbant Izrael fiai ellen. »
Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga előtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors. »
Előléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Előléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr). »
Most előléptette Zabdi családját, az egyik embert a másik után; a sorsvetés Áchánra, Karminak a fiára esett, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből. »
Abban az időben Józsue elment, és kiirtotta az anakitákat a hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anabból, Júda egész hegyvidékéről és Izrael egész hegyvidékéről: betöltötte rajtuk és városaikon az átkot. »
Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Kaleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: „Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában? »
A nyugati határt a Nagy-tenger alkotta. Ezek körös-körül a határai annak a földnek, amely Júda nemzetségeinek jutott osztályrészül. »
Jefunne fia, Kaleb, Júda fiai között kapott örökrészt az Úr Józsuénak adott parancsa szerint. Ez neki adta Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront. »
Ez lett Júda fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint. »
Osszák fel a földet hét egyenlő részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon. »
A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el. »
A határ itt megtörik, és a nyugati oldalon délre fordul annál a hegynél, amely délen Bet-Horonnal szemközt emelkedik, hogy Kirjat-Baalnál, vagyis Júda fiainak egyik városánál, Kirjat-Jearimnál érjen véget. Ez volt a nyugati oldal. »
A második sorsvetés Simeonra esett, Simeon fiainak törzsére, nemzetségeik szerint az ő örökrészük Júda fiai örökrészében terült el. »
Erre a célra szentelték tehát Galileában Naftali hegyén Kedest, Efraim hegyén Szichemet, Júda hegyén Kirjat-Arbát, azaz Hebront. »
A sorsvetés Kehát fiainak nemzetségeire esett, így Júda, Simeon és Benjamin törzséből 13 várost a levitáknak adtak, Áron pap fiainak; »
Júda és Simeon törzséből a következő nevű városokat adták; »
Nekik adták Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront Júda hegyén, a körülötte elterülő legelővel együtt. »
Júda, Simeon, Kaleb és a keniták. »
Az Úr azt felelte: „Júda vonuljon fel elsőnek, mert kezébe adom a földet.” »
Júda ekkor így szólt testvéréhez, Simeonhoz: „Vonulj fel velem arra a területre, amely a sorsvetéskor osztályrészem lett. Harcoljunk a kánaániak ellen, aztán majd én is veled megyek a te területedre.” Simeon el is ment vele. »
Júda tehát felvonult, s az Úr kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat: Bezeknél tízezer embert legyőztek. »
Júda fiai Jeruzsálem ellen vonultak, elfoglalták, lakóit kardélre hányták, a várost pedig felgyújtották. »
Ezután Júda fiai lejöttek, hogy harcba bocsátkozzanak a hegyvidéken, a Negeben meg a síkságon lakó kánaániakkal. »
Majd felvonult Júda a Hebronban lakó kánaániak ellen – Hebront azelőtt Kirjat-Arbának hívták –, s legyőzte Sesájt, Achimánt és Talmájt. »
Ezután Júda elment testvérével, Simeonnal. Legyőzték a Cefátban lakó kánaániakat, és betöltötték rajtuk az átkot. Ezért elnevezték Hormának. »
Júda nem tudta elfoglalni Gázát és környékét, sem Aszkalont és környékét, sem Ekront és környékét. »
De Júdával volt az Úr, amikor hatalmába kerítette a hegyvidéket. »
Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy megtámadják Júdát, Benjamint és Efraim házát, és Izrael végső nyomorúságra jutott. »
A filiszteusok felvonultak, s Júda földjén ütöttek tábort. Egészen Lehiig nyomultak előre. »
A júdeaiak így szóltak hozzájuk: „Miért jöttetek hozzánk?” Azok ezt válaszolták: „Avégett jöttünk, hogy megkötözzük Sámsont és elbánjunk vele azért, amit velünk tett.” »
Erre Júdából lement háromezer ember Etam sziklabarlangjához, és így szóltak Sámsonhoz: „Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Mit tettél?” Így válaszolt nekik: „Amit ők tettek velem, azt tettem én is velük.” »
Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához. »
Micha így szólt hozzá: „Honnan jössz?” Így válaszolt neki: „Levita vagyok a júdeai Betlehemből. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok.” »
Fölvonultak, és a júdai Kirjat-Jearimban ütöttek tábort. Ezért a mai napig is Dán táborának nevezik ezt a helyet – nyugatra van Kirjat-Jearimtól. »
Abban az időben, amikor még nem volt király Izraelben, volt egy férfi, egy levita, aki Efraim hegységének a szélén lakott, és Júda Betleheméből hozott magának egy mellékfeleséget. »
Az asszony azonban megneheztelt rá, otthagyta, és visszament apja házába, a júdeai Betlehembe, s ott maradt egy ideig, négy hónapig. »
Fölkeltek és Bételbe mentek, hogy megkérdezzék Istent. „Ki vonuljon fel közülünk elsőnek, hogy megtámadja Benjamin fiait?” – kérdezték Izrael fiai. Az Úr így felelt: „Júda menjen fel elsőnek.” »
A bírák idejében éhínség tört ki az országban. Ezért egy ember a júdeai Betlehemből elindult a feleségével és két fiával, hogy Moáb földjére menjen lakni. »
Az embert Elimelechnek hívták, az asszonyt Noéminak, a két fiút meg Machlonnak és Kiljonnak. Efraiták voltak, a júdeai Betlehemből. Odaértek Moáb földjére és letelepedtek. »
Elhagyta hát azt a helyet, ahol azelőtt éltek, és két menyével útra kelt, hogy visszatérjen Júda földjére. »
Utódod által, akit ennek a fiatalasszonynak ad majd az Úr, házad váljék hasonlóvá Perecéhez, akit Támár szült Júdának!” »
Bezekben számba vette őket, s Izrael fiai háromszázezret, a júdeaiak meg harmincezret tettek ki. »
Saul tehát odaparancsolta a népet, és Telamban számba vette az embereket: kétszázezer gyalogos [és tízezer júdeai]. »
A filiszteusok hadba szólították csapataikat, és Júdában, Szocho közelében gyülekeztek, majd Szocho és Aszeka között, Efes-Dammim mellett ütötték fel a táborukat. »
Dávid egy Júdába, Betlehembe való, Izáj nevű efratitának volt a fia, akinek nyolc fia volt. Saul idejében ez az ember már öreg volt, sok év nyomta a vállát. »
Izrael és Júda férfiai azonban a nyomukba eredtek, és csatakiáltást hallatva egészen Gátig és Ekron kapuiig üldözték őket, úgyhogy a filiszteusok holttestei Saarajimtól egészen Gátig és Ekronig ellepték az utat. »
De egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert mindig ő haladt élükön. »
Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: „Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj és költözz Júda vidékére.” Dávid tehát elindult és Heret erdeibe ment. »
De emberei így szóltak Dávidhoz: „Nézd, már itt Júdában is folyvást rettegünk. Hát még ha kivonulunk Keila alá a filiszteusok csapatai ellen!” »
Kutassatok ki gondosan minden zugot, ahol rejtőzik és térjetek vissza biztos hírekkel. Aztán elmegyek, és akárhol lesz is az országban, rátalálok Júda összes nemzetsége közt is.” »
Achis még aznap kijelölte neki Ciklagot. Ezért tartozik Ciklag mind a mai napig Júda királyaihoz. »
Amikor Achis megkérdezte: „Ma hova mentek portyázni?” Dávid így válaszolt: „A Negebre, Júdába.” Vagy: „A jerachmeeliták Negebjére.” »
Portyán voltunk a kereták Negebjén, Júda és Kaleb Negebjén, s lángba borítottuk Ciklagot.” »
Mire odavezette őket, akkorra már szétszéledtek az egész vidéken, és örömünnepet ültek a gazdag zsákmány miatt, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda földjéről magukkal hoztak. »
Amikor Dávid Ciklagba ért, a zsákmányból egy részt elküldött Júdába, az öregeknek, a városaik sorrendjében ezzel az üzenettel: „Ezt kapjátok ajándékul az Úr ellenségeitől szerzett zsákmányból.” »
följegyezték az Igazak könyvében, hogy Júda gyermekeit megtanítsák rá. Így hangzik: »
De most szedjétek össze magatokat és legyetek bátrak. Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává.” »
Saul fia, Isbaal negyvenesztendős volt, amikor Izrael királya lett és két évig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz. »
Az az idő, ameddig Dávid Hebronban Júda háza fölött uralkodott, hét évet és hat hónapot tett ki. »
Háború Júda és Izrael között. »
Elveszem Saul házától a királyságot, és megszerzem Dávidnak a trónt Izrael fölött és Júda fölött, Dántól Beersebáig.” »
2. DÁVID, JÚDA ÉS IZRAEL KIRÁLYA »
aztán elindult Dávid, és az egész vele tartó sereggel a júdeai Baalába vonult, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amely a Seregek Urának nevét viseli, aki a kerubok fölött trónol. »
Urija így válaszolt Dávidnak: „A láda, valamint Izrael és Júda sátorban laknak, parancsnokom, Joáb és parancsnokom szolgái a puszta földön táboroztak. Hát akkor én hogy menjek le házamba enni, inni és asszonnyal hálni? Amint igaz, hogy az Úr él és te élsz: ilyet nem teszek!” »
Neked adtam urad házát és a kebledre urad asszonyait, rád bíztam Izrael házát és Júda házát. S ha ez kevés lett volna, még megtetéztem volna ezzel meg azzal. »
A királynak fülébe jutott, hogy egész Izraelben így beszélnek. Így hát a király üzenetet küldött Cádok és Ebjatár papnak: „Beszéljetek Júda véneivel, ilyen módon: Miért akartok az utolsók lenni a király visszahozásában? »
Júda férfiai mind összefogtak, egy szívvel, és ezt üzenték a királynak: „Térj vissza, te és szolgáid!” »
A király tehát elindult hazafelé, és a Jordánhoz ért. A júdeaiak egészen Gilgalig eléje mentek, hogy segítségére legyenek a királynak az átkelésben. »
A Benjamin fiai közül való Simi, a Bachurimba való Gerának a fia szintén eléje ment a júdeaiakkal Dávid királynak. »
Ám Izrael fiai egyszer csak a király elé járultak és megkérdezték a királytól: „Miért csábítottak el testvéreink, Júda férfiai? A királyt és egész háza népét, valamint Dávid embereit is mind rávették, hogy keljen át a Jordánon.” »
Júda férfiai így válaszoltak Izrael férfiainak: „De hisz a mi vérünkből való a király! Miért vagytok hát úgy felháborodva? Tán a király költségére ettünk, vagy elvettük magunknak a részeteket?” »
Erre Izrael fiai mind elfordultak Dávidtól, és Sebát követték, Bichri fiát. A júdeaiak azonban a Jordántól egészen Jeruzsálemig kísérték a királyt. »
Akkor a király megparancsolta Amazának: „Hívd össze nekem a júdeaiakat; adok három napot, akkorra légy itt!” »
Amaza elment, hogy összehívja a júdeaiakat. De tovább maradt a Dávid által megszabott időnél. »
Erre a király hívatta a gibeonitákat és megkérdezte őket. A gibeoniták nem tartoztak Izrael fiai közé, hanem az ammoniták maradékai voltak. Izrael fiai esküvel megerősített szövetségre léptek velük, de Saul – Izrael fiai és a júdeaiak iránti buzgalmában – mégis a vesztükre tört. »
Újra fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: „Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát!” »
Ezután Tirusz erődjébe mentek, valamint a hivviták és kánaániak városaiba. Innen Júda déli részébe mentek, Beersebába. »
Joáb jelentette a királynak a számbavétel eredményét: Izrael fiai 800 000 kardforgató férfit tettek ki, Júda meg 500 000 férfit. »
Amikor Adonija Rogel forrása közelében a Kígyók kövénél juhokat, marhákat és hizlalt borjakat vágott áldozati lakomára, mind meghívta testvéreit, a király fiait, s az összes Júda (törzséből) való embert is, aki csak a király szolgálatában állt; »
Azután az ő nyomában haladva vonuljatok ide vissza, ő pedig jöjjön, és foglalja el trónomat, legyen helyettem a király. Őt választottam ki arra, hogy Izrael és Júda fejedelme legyen.” »
Az Úr fordítsa az ő fejére a vér vétkét amiatt, hogy megölt két nála derekabb és jobb embert, amikor atyám tudta nélkül kardjával leszúrta őket, mégpedig Ner fiát, Abnert, Izrael seregének a vezérét és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének a vezérét. »
Júda és Izrael oly népes volt, mint a tenger fövenye, ettek-ittak, vigadtak. »
Júda és Izrael biztonságban éltek, ki-ki a maga szőlője és fügefája árnyékában, Dántól Beersebáig, amíg csak Salamon élt. »
Salamonnak ezenkívül még hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is volt Júda hegységében, »
Rechabeám Izraelnek csak azon fiai fölött uralkodott, akik Júda városaiban laktak. »
Amikor egész Izrael meghallotta, hogy Jerobeám hazatért, üzentek érte, s elhívatták az összejövetelre, aztán megtették királynak egész Izrael fölé. Dávid házát nem követte többé senki, csak Júda törzse. »
Amikor azonban Rechabeám Jeruzsálembe ért, megparancsolta Júda egész házának és Benjamin törzsének, száznyolcvanezer válogatott harcosnak, hogy keljen föl Izrael háza ellen, és szerezze vissza a királyságot Rechabeámnak, Salamon fiának. »
Mert ha ez a nép felvonul, hogy Jeruzsálemben az Úr templomában véres áldozatot mutasson be, ennek a népnek a szíve újra visszafordul Rechabeámhoz, Júda királyához, urához, engem pedig megölnek. »
Egy ünnepnapot is bevezetett, a nyolcadik hónapban, mégpedig a tizenötödik napon, a júdabeli ünnepnek megfelelően. Maga ment fel az oltárhoz. Így tett Bételben, hogy a bikáknak, amelyeket csináltatott, áldozatot mutasson be. Aztán a magaslatok papjait, akiket ő rendelt, Bételbe telepítette. »
Az Úr parancsára Isten egyik embere Júdából Bételbe érkezett, épp akkor, amikor Jerobeám az oltárnál állt, hogy áldozatot mutasson be. »
Amikor elbeszélték apjuknak, apjuk így szólt hozzájuk: „Melyik úton ment el?” Fiai megmutatták neki az utat, amelyen Isten embere, aki Júdából érkezett, elindult. »
Szamárháton utána ment Isten emberének, és rá is talált, amint egy terebintfa alatt ült. Megszólította: „Te vagy az Isten embere, aki Júdából érkezett?” „Igen” – felelte. »
Erre rárivallt Isten emberére, aki Júdából érkezett: „Ezt mondja az Úr: Mivel megszegted a parancsot és nem igazodtál az utasításhoz, amelyet az Úr, a te Istened adott neked, »
Rechabeám, Salamon fia, Júdának volt a királya. Negyvenegy éves volt Rechabeám, amikor király lett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr Izrael összes törzse közül kiválasztott nevének hajlékául. Anyját Naamának hívták és ammonita nő volt. »
Rechabeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. »
Abijam uralma Júdában (913–911). »
Abijam történetének többi részét, amit csak végbevitt, följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Abijam állandóan hadakozott Jerobeámmal. »
Aza király odaparancsolta egész Júdát, kivétel nélkül. Mind elhordták a köveket és a fát, amivel Bása megerősítette Rámát, aztán Aza király megerősítette vele Gebát Benjaminban és Micpát. »
Aza történetének többi részét, győzelmeit és amiket csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Öregkorában betegeskedett a lábával. »
Jerobeám fia, Nadab Azának, Júda királyának 2. évében lett király Izrael fölött; két évig uralkodott Izraelben. »
Bása így megölte Azának, Júda királyának 3. esztendejében, s helyette ő lett a király. »
Azának, Júda királyának 3. esztendejében Achija fia, Bása lett Izrael királya Tircában huszonnégy esztendőre. »
Ela, Bása fia, Azának, Júda királyának 26. esztendejében lett Izrael királya, Tircában, két évre. »
Zimri behatolt és agyonütötte Azának, Júda királyának 27. esztendejében, majd ő lett helyette a király. »
Júda királyának, Azának 27. esztendejében Zimri lett a király Tircában, de csak hét napra. A nép éppen hadba vonult Gibbeton ellen, amely a filiszteusoké volt. »
Júda királyának, Azának 31. esztendejében Omri lett a király Izraelben, tizenkét évre. Hat esztendeig uralkodott Tircában. »
Omri fia, Acháb, Júda királyának, Azának 38. esztendejében lett király Izraelben. Omri fia, Acháb huszonkét évig uralkodott Izrael fölött, Szamáriában. »
Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját, »
A harmadik esztendőben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához. »
Míg Izrael királya és Júda királya teljes díszben a trónjukon ültek, Szamária kapuja előtt a szabadban, s próféták előttük, mind prófétai elragadtatásban. »
Izrael királya és Júda királya, Jehosafát így hadba vonult a gileádi Ramot ellen. »
Jehosafát történetének többi részét, kivívott győzelmeit, háborúit, amelyeket viselt, mind följegyezték Júda királyainak könyvében. »
Acháb fia, Achaszja Júda királyának, Jehosafátnak 17. esztendejében lett király Izrael fölött, Szamáriában; két évig uralkodott Izraelben. »
Meg is halt az Úr szava szerint, amelyet az Úr Illés által hallatott és testvére, Jorám lett helyette a király, Júda királyának, Jehosafát fiának, Jorámnak a 2. esztendejében, mert neki nem volt fia. »
Acháb fia, Jorám, Júda királyának, Jehosafátnak 18. esztendejében lett Szamáriában Izrael királya, és tizenkét évig uralkodott. »
Izrael és Júda hadat visel Moáb ellen. »
Ugyanakkor elküldött Júda királyához, s ezt üzente: „Moáb királya elpártolt tőlem. Hadba vonulsz-e velem Moáb ellen?” Az azt válaszolta: „Hadba vonulok, ugyanúgy, mint te; népem is, mint a te néped, lovaim is, mint a te lovaid.” »
Izrael királya tehát kivonult Júda királyával és Edom királyával. Amikor azonban hétnapi járással egy kerülőutat tettek, nem volt víz a seregnek, s a nyomában haladó jószágnak sem. »
Elizeus így szólt: „Úgy igaz, ahogy a seregek Ura él, akinek a szolgálatában állok: ha nem volnék tekintettel Jehosafátra, Júda királyára, bizony még csak egy pillantásra se méltatnálak. »
De az Úr nem akarta Júdát kiirtani szolgája, Dávid kedvéért, hiszen megígérte neki, hogy mindig lesz mécsese a színe előtt. »
Az ő idejében Edom elszakadt Júdától, és királyt ültetett maga fölé. »
Így Edom elszakadt Júdától, mind a mai napig. Libna is elszakadt, ugyanabban az időben. »
Jorám történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. »
Akkor Jorám király hazatért, hogy Jiszreelben gyógyíttassa sebeit, amelyeket az arámok ejtettek rajta Ramotnál, amikor hadakozott Arám királya, Hazael ellen. Achaszja pedig, Jorám fia, Júda királya elment Acháb fiát, Jorámot meglátogatni Jiszreelbe, mivel beteg volt. »
Ezzel Jehu kocsiba szállt és elment Jiszreelbe, mivel Jorám ott feküdt betegen; Achaszja, Júda királya elment Jorámot meglátogatni. »
Erre Jorám megparancsolta: „Fogjatok be!” Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele. »
Amikor Júda királya, Achaszja ezt látta, elmenekült Bet-Haggan irányában. De Jehu utána eredt és szólt: „Őt is!” S Jibbeam közelében Gur lejtőjén megsebesítették kocsijában. Mindazonáltal sikerült eljutnia Megiddóba, de ott meghalt. »
Achaszja Acháb fiának, Jorámnak 11. esztendejében lett Júda királya. »
Joás uralma Júdában (835–796). »
Joás történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. »
Achaszja fiának, Joásnak, Júda királyának 23. esztendejében Jehunak a fia, Joachász lett király Izraelben, Szamáriában, tizenhét esztendőre. »
Júda királyának, Joásnak 37. esztendejében Joachász fia, Joás lett Izrael királya Szamáriában tizenhat esztendőre. »
Joás történetének többi részét, amiket végbevitt, győzelmeit és Júda királyával, Amacjával viselt háborúját, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. »
Izrael királya, Joás ezt a választ küldte Júda királyának, Amacjának: „A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz és azt üzente: Add hozzá feleségül lányodat a fiamhoz! Csakhogy Libanon vadja a bogáncson nyargalászott és eltiporta. »
Edomot legyőzted és most elbizakodott a szíved. Örülj dicsőségednek és maradj veszteg! Miért hívod ki magad ellen a balsorsot, hogy elessél, te és veled együtt Júda is?” »
És Izrael legyőzte Júdát, úgyhogy mindenki menekült hazája irányába. »
Amacját azonban, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Izrael királya, Joás, élve fogta el, Bet-Semesnél. Jeruzsálembe vitte. Rést ütött Jeruzsálem falán az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig 400 könyöknyi hosszúságban, »
Joás történetének többi részét, amit végbevitt, győzelmeit, s hogy mint viselt háborút Júda királya, Amacja ellen, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. »
Júda királya, Joás fia, Amacja azonban még Izrael királyának, Joachász fiának, Joásnak a halála után is élt tizenöt esztendeig. »
Amacja történetének többi részét följegyezték Júda királyai történetének könyvében. »
Ezután Júda egész népe a tizenhat esztendős Uziját tette meg atyja helyett királynak. »
Ő volt az, aki Elatot kiépítette és újra Júdához csatolta, miután a király megtért atyáihoz. »
Júda királyának, Joás fiának, Amacjának 15. esztendejében Joás fia, Jerobeám lett Izrael királya Szamáriában, negyvenegy esztendőre. »
Uzija történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. »
Júda királyának, Uzijának 38. esztendejében Jerobeám fia, Zacharja lett Izrael királya Szamáriában, hat hónapra. »
Jabes fia, Sallum, Júda királyának, Uzijának 39. esztendejében lett király, és egy hónapig uralkodott Szamáriában. »
Júda királyának, Uzijának 39. évében Gadi fia, Menachem lett Izrael királya Szamáriában, tíz esztendőre. »
Júda királyának, Uzijának 50. esztendejében Menachem fia, Pekachja lett Izrael királya Szamáriában, két esztendőre. »
Júda királyának, Uzijának 52. évében, Remalja fia, Pekach lett Izrael királya Szamáriában, húsz esztendőre. »
Jotam történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. »
Attól az időtől az Úr rászabadította Arám királyát, Recint, valamint Remalja fiát, Pekachot Júdára. »
[Akkoriban Edom királya újra hozzácsatolta Elatot Edomhoz, és kiűzte a júdeaiakat Elatból. Edomiak érkeztek Elatba, s letelepedvén ott élnek mind a mai napig.] »
Acház történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. »
Mégis, az Úr figyelmeztette Izraelt és Júdát a prófétái meg a látóemberek által. Azt mondta: „Térjetek meg gonosz útjaitokról, és tartsátok meg parancsaimat és törvényeimet, pontosan úgy, ahogy atyáitoknak meghagytam, és szolgáim, a próféták által rendeltem nektek.” »
Ezért az Úr nagy haragra gerjedt Izrael ellen, s eltaszította színe elől; csak Júda törzse maradt meg egyedül. »
De Júda sem tartotta meg az Úrnak, az ő Istenének parancsait, hanem az Izrael bevezette szokásokhoz igazodtak. »
VIII. JÚDA UTOLSÓ KORSZAKA »
Izrael királyának, Ela fiának, Hóseának 3. esztendejében történt, hogy Acház fia, Hiszkija lett Júda királya. »
Az Úrba, Izrael Istenébe vetette bizalmát, s utána nem volt többé Júda királyai közt hozzá hasonló, de még előtte sem. »
Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda megerősített városai ellen és elfoglalta őket. »
Akkoriban Hiszkija összetörette az Úr templomának ajtófélfáit és ajtószárnyait is, amelyeket maga Hiszkija, Júda királya (arany) lemezekkel borított be, és beszolgáltatta Asszíria királyának. »
Ha ellenben azt felelitek: Az Úrban, a mi Istenünkben bizakodunk, (azt kérdezem): nem ő az, akinek a magaslati helyeit és oltárait Hiszkija lerombolta, megparancsolván Júdának és Jeruzsálemnek: itt imádkozzatok, Jeruzsálemben, ez előtt az oltár előtt? »
Eljákim, Sebna és Joách így válaszoltak a főpohárnoknak: „Beszélj arámul szolgáiddal, hiszen megértjük, és ne szólj hozzánk Júda nyelvén a falon figyelő nép füle hallatára!” »
Ezzel a főpohárnok előlépett, és Júda nyelvén, jó hangosan odakiáltotta a következőket: „Halljátok a nagy király, Asszíria királya üzenetét! »
„Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Ne hagyd, hogy becsapjon Istened, akiben bizakodol, amikor azt gondolod: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királya kezére. »
Aki Júda házából menedékre lel, és életben marad, az verjen gyökeret, teremjen gyümölcsöt! »
Hiszkija történetének többi részét, győzelmeit, azt, hogy mint létesített vízgyűjtő medencét és vízvezetéket, hogyan vezette be a városba a vizet, mind megírták Júda királyai történetének könyvében. »
Manassze uralma Júdában (687– 642). »
azért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bizony, szerencsétlenséget hozok Jeruzsálemre és Júdára, úgyhogy akik hallanak felőle, zúgni fog tőle mindkét fülük. »
Manassze ártatlan vért is ontott, annyit, hogy teljesen elöntötte Jeruzsálemet egészen fönti határáig, nem tekintve azt a bűnét, hogy Júdát tévútra vezette, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében. »
Manassze történetének többi részét, amit végbevitt, s elkövetett bűneit mind megírták Júda királyai történetének könyvében. »
Ámon uralma Júdában (642–640). »
Ámon történetének többi részét, amit végbevitt, följegyezték Júda királyai történetének könyvében. »
Ezt mondja az Úr: Nézd, romlást hozok erre a helyre és lakóira, azt mind (valóra váltom), ami abban a könyvben írva van, amelyet Júda királya olvasott, »
Júda királyának azonban, aki ideküldött benneteket megkérdezni az Urat, mondjátok meg: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szavak, amelyeket hallottál… »
Erre a király magához hívatta Júda és Jeruzsálem véneit. »
Aztán elment a király az Úr templomába, s vele Júda férfiai és Jeruzsálem minden lakója, a papok és a próféták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvastatta az Úr templomában talált törvénykönyv egész tartalmát. »
Vallási megújulás Júdában. »
Júda városaiból magához rendelte mind a papokat, a magaslati helyeket meg, ahol a papok tömjéneztek, Gebától egészen Beersebáig, tisztátalanná tette, és a kecskebakok szentélyét is leromboltatta, amely Józsuénak, a város parancsnokának kapuja előtt állt, ahogy az ember a város kapuja felé haladt, balra. »
Eltávolította a lovakat is, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére az Úr temploma bejáratánál, Netanmelech udvari tisztviselő szobája közelében az új szárnyban felállítottak. A nap szekerét tűzbe vetette és elégette. »
Az emeleti oltárokat, amelyeket Júda királyai emeltek, továbbá azokat az oltárokat, amelyeket Manassze az Úr temploma előudvaraiban építtetett, lerombolta a király, összezúzta és kihordatta, aztán törmeléküket a Kidron völgyébe szórta. »
megkérdezte: „Miféle sír az, amelyet ott látok?” A város lakói így feleltek: „Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind előre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél.” »
Mert már nem ünnepelték így a húsvétot a bírák korától, akik Izrael fiai fölött ítélkeztek, s Izrael királyai, valamint Júda királyai idejében sem. »
A halottidézőket és a jósokat, a házi isteneket és a bálványokat, általában minden szörnyűséget, ami csak volt Júda földjén és Jeruzsálemben, sorra eltávolította Jozija, s így teljesítette annak a törvénynek a szavait, amelyeket Hilkija pap az Úr templomában talált. »
De az Úr izzó haragja nem csillapult, amely egykor fellobbant Júda ellen azok miatt a botrányok miatt, amelyekkel Manassze bosszantotta. »
Az Úr ugyanis elhatározta: „Júdát is eltaszítom színem elől, amint Izraelt eltaszítottam, s elvetem ezt a várost is, amelyet kiválasztottam: Jeruzsálemet, a templommal egyetemben, amelyről azt mondtam: ott lesz a nevem.” »
Jozija történetének többi részét, amit végbevitt, mind megírták Júda királyai történetének a könyvében. »
Joachász uralma Júdában (609). »
Jojakim uralma Júdában (609–598). »
Erre az ellene küldte a káldeusok portyásait, aztán az arámok portyásait, a moábiták portyásait és az ammoniták portyásait. Júda ellen küldte őket, hogy pusztítsák el, az Úr szava szerint, amelyet szolgái, a próféták által hallatott. »
Pusztán az Úr haragja miatt támadtak Júdára, azért, mert eltaszította őket színe elől Manassze bűnei miatt, mindazért, amit az véghezvitt. »
Jojakim történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. »
Akkor Júda királya, Jojachin kiment Bábel királyához, ő, anyja, szolgái, parancsnokai és tisztségviselői. S Babilon királya foglyul ejtette őket, uralma 8. esztendejében. »
Cidkija uralmának kezdete Júdában (598–587). »
Annyira fölgerjedt ezért az Úr haragja Júda és Jeruzsálem ellen, hogy végül eltaszította színe elől. »
Bábel királya aztán kivégeztette őket Riblában, Hamat földjén. Így Júdát messze elhurcolták hazájából. »
A menye, Támár szülte neki Perect és Szerachot. Júdának összesen öt fia volt. »
Rámtól származott Aminadab, Aminadabtól származott Nachson, Júda fiainak a feje. »
Júda fiai: Perec, Hecron, Karmi, Hur és Sobál. »
Júdeai felesége szülte Jeredet, Gedor apját, Hébert, Szocho apját és Jekutielt, Szanoach apját. Ezek Bitjának, a fáraó lányának fiai, akit Mered feleségül vett. »
Júda fiának, Selának a fiai: Er, Recha apja és Lada, Maresa apja, valamint a betasbeai bisszuskészítők házának nemzetségei, »
Siminek tizenhat fia és hat lánya volt. Testvéreinek azonban nem volt sok gyermekük. Egész nemzetségük nem szaporodott úgy, mint Júda fiai. »
A név szerint felsorolt emberek Hiszkijának, Júda királyának idejében kivonultak, s elpusztították azoknak a sátrait és kunyhóit, akiket ott találtak. Betöltötték rajtuk az átkot mind a mai napig, s letelepedtek a helyükre. Ott ugyanis jó legelő volt barmaik számára. »
s Júda lett a legerősebb testvérei között. Az uralkodó belőle került ki, míg az elsőszülöttségi jog Józsefé maradt. »
Jotánnak, Júda királyának idejében mind összetömörültek. »
Jehocadaknak el kellett mennie, amikor az Úr Nebukadnezárral fogságba hurcoltatta Júdát és Jeruzsálemet. »
nekik adták Júda földjén Hebront a körülötte elterülő legelőkkel együtt, »
Átadták nekik sorsvetéssel Júda fiainak törzséből, Simeon fiainak törzséből és Benjamin fiainak törzséből ezeket a városokat, név szerint megnevezve. »
Egész Izrael be volt osztva csoportokra, és bejegyezték őket Izrael és Júda királyainak évkönyveibe. De hűtlenségük miatt fogságba hurcolták őket Babilonba. »
Jeruzsálem lakói Júda fiai, Benjamin fiai, Efraim és Manassze fiai közül kerültek ki. »
Néhány benjaminita és júdeai is fölkereste Dávidot a rejtekhelyén. »
Júda fiai közül 6800 harcra kész férfi, akik pajzsot és dárdát viseltek. »
Dávid és egész Izrael felvonult Baalába, Kirjat-Jearimba, amely Júdához tartozik, hogy elhozza onnét Isten ládáját, amelyet az Úr nevéről neveztek el, aki a kerubok fölött trónol. »
Joáb átadta a népszámlálás eredményét Dávidnak. Egész Izraelben egymillió-százezer kardforgató ember volt. Júdának 470 000 kardforgató embere volt. »
Elihu, Dávid testvére a júdeaiaknak; Isszakár törzsének Omri, Michael fia; »
Azért küldj nekem olyan embert, aki járatos az arany­, ezüst­, réz­ és vasműves munkákban, a bíbor, a karmazsin és a kék színű fonalak szövésében, és aki metszeteket is tud vésni azokkal a mesteremberekkel, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, s akiket még atyám, Dávid szerződtetett. »
A király az illatos fákból lépcsőket készíttetett az Úr templomába és a királyi palotába, továbbá lantokat és hárfákat a zenészek számára. Azelőtt sohasem láttak ilyeneket Júda földjén. »
Így Rechabeám Izraelnek csak azokon a fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak. »
Amikor Rechabeám Jeruzsálembe érkezett, összehívta Júda és Benjamin egész házát, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy háborút kezdjenek Izrael ellen, és visszaszerezzék a királyságot Rechabeámnak. »
„Szólj Rechabeámhoz, Salamon fiához és egész Izraelhez, mely Júdában és Benjaminban lakik! »
Rechabeám Jeruzsálemben lakott. Júdában fallal megerősített városokat épített. »
Corea, Ajalon és Hebron júdai és benjamini helységeket erős városokká. »
Minden városban volt fegyverraktár a pajzsok és a dárdák számára, s ezeket nagy gonddal megerősítette. Csak Júda és Benjamin volt az övé. »
A papok és leviták átköltözése Júdába. »
A leviták ugyanis elhagyták legelőiket és birtokaikat, és átköltöztek Júdába vagy Jeruzsálembe, mert Jerobeám és utódai megfosztották őket attól, hogy az Úr papjai lehessenek. »
Ezzel is megszilárdították Júda királyságát, és megerősítették Rechabeámot, Salamon fiát három esztendeig. Mert csak három évig járt Dávid és Salamon útjain. »
Előrelátó volt, és fiait szétosztotta Júda és Benjamin egész területére, az összes megerősített városba. Bőségesen gondoskodott megélhetésükről és sok asszonyt szerzett nekik. »
Elfoglalta a Júdában levő megerősített városokat, és egészen Jeruzsálemig eljutott. »
Ekkor Semaja próféta fölkereste Rechabeámot és Júda fejedelmeit, akik Sisáktól való félelmükben Jeruzsálemben jöttek össze. Azt mondta nekik: „Ezt üzeni az Úr: Elhagytatok, azért hát én is Sisák kezére adlak benneteket.” »
Mivel tehát megalázkodtak, elfordult tőlük az Úr haragja, és nem pusztított el mindent teljesen, mert Júdában is csak akadt valami jó. »
Abija Jerobeám király 18. esztendejében lett Júda királya. »
Közben Jerobeám cselt vetve mögéjük osont. Így Júda előtt is ott álltak, s mögöttük is ott voltak a cselvetők. »
Amint Júda megfordult és rádöbbent, hogy elöl is, hátul is ellenség, felkiáltottak az Úrhoz. A papok megfújták a trombitákat, »
Ekkor Izrael fiai megfutamodtak Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket. »
Így maradtak alul abban az időben Izrael fiai, ellenben Júda fiai erősebbnek bizonyultak, mert az Úrban, atyáik Istenében bíztak. »
Júdának meghagyta, hogy az Urat, atyáinak Istenét kövesse, tartsa meg a törvényt és a parancsolatokat. »
Júda minden városából eltávolította a magaslatokat és a Nap-bálványokat. Alatta békében élt az ország. »
Majd megerősített városokat épített Júdában. Békében élt ugyanis az ország, és nem volt háború ezekben az években, mert az Úr békességet adott. »
Azt mondta Júdának: „Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül fallal, erősítsük meg bástyákkal, kapukkal és zárakkal! Még miénk az ország! Mi ugyanis az Urat, a mi Istenünket kerestük, és ő békét adott minden felől.” Ezért tudtak építkezni és sikerük is volt. »
Aztán Júdából háromszázezer főnyi serege volt, amely pajzzsal és dárdával volt fölszerelve, Benjaminból pedig kétszáznyolcvanezer pajzzsal is ellátott íjásza volt. Ezek mindnyájan vitéz emberek voltak. »
Ekkor az Úr megverte a kusitákat Aza és Júda előtt, és a kusiták megfutamodtak. »
Kiment Aza elé, és azt mondta neki: „Hallgass meg, Aza, egész Júda és Benjamin! Az Úr veletek van, mert ti is vele voltatok. Ha keresitek, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. »
Amikor Aza meghallotta ezeket a szavakat, vagyis Oded fiának, Azarja prófétának jövendölését, felbuzdult, és eltávolította a bálványokat Júda és Benjamin egész földjéről, sőt még azokból a városokból is, amelyeket Efraim hegységében elfoglalt. Azután megújította az Úr oltárát, amely az Úr előcsarnoka előtt volt. »
Majd egybegyűjtötte egész Júdát és Benjamint, valamint a köztük lakó, Efraimból, Manasszéból és Simeonból való jövevényeket. Sokan menekültek ugyanis hozzá, mert látták, hogy vele van az Úr, az ő Istene. »
Egész Júda örült az eskütételnek, mert egész szívükből esküdtek. Teljes jóakarattal keresték, azért meg is találták, az Úr pedig békét adott nekik minden tájon. »
Aza király pedig felszólította egész Júdát, és elhordták Rámából a követ és a fát, amelyet Bása az építkezésre szánt. Belőle építtette ki Gebát és Micpát. »
Abban az időben Hanani látóember fölkereste Azát, Júda királyát, és azt mondta neki: „Mivel Arám királyára támaszkodtál és nem bíztál az Úrban, a te Istenedben, azért menekült meg Arám királyának serege a kezedből. »
Aza dolgai az elsőktől az utolsókig mind meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében. »
Ezért az Úr megerősítette kezében a királyságot. Egész Júda ajándékot adott Jehosafátnak, és így nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott. »
Szíve úgy felbátorodott az Úr útjain, hogy még a magaslatokat és a bálványokat is eltávolította Júdából. »
Uralkodásának harmadik esztendejében elküldte főemberei közül Benhajilt, Obadját, Zecharját, Netaneelt és Michaját, hogy tanítsák a népet Júda városaiban. »
A Júda körül levő föld királyságai nem mertek hadakozni Jehosafát ellen az Úrtól való félelmükben. »
Így Jehosafát egyre hatalmasabb lett, Júdában várakat és raktárvárosokat épített, »
úgyhogy nagy készletei voltak Júda városaiban. Harcos férfiai és erős vitézei voltak Jeruzsálemben. »
Ezeknek jegyzéke nemzetségük szerint a következő: Júdából Adnak vezér háromszázezer vitézzel, »
Mindezek a király rendelkezésére álltak, nem számítva azokat, akiket a király a megerősített városokba rendelt Júda egész területén. »
Azt mondta ugyanis Acháb, Izrael királya Jehosafátnak, Júda királyának: „Kivonulsz-e velem Ramot-Gileád ellen?” Azt felelte neki: „Ahogy te, úgy én is; ahogy a te néped, úgy az én népem is. Veled leszünk a csatában.” »
Mindketten, Izrael királya is, Jehosafát, Júda királya is díszbe öltözve ültek trónjukon. A téren ültek Someron kapujának nyílása mellett, közben a próféták jóslatokat mondtak előttük. »
Tehát Izrael királya és Jehosafát, Júda királya felvonultak Ramot-Gileád ellen. »
Jehosafát, Júda királya, épségben visszatért Jeruzsálembe a palotájába. »
Vidéken is, városról városra bírákat rendelt Júda minden megerősített városába. »
Amarjahu főpap lesz a fölöttesetek vallási ügyekben, Zebadjahu pedig, Jizmael fia, Júda házának feje, a király elé tartozó összes ügyekben. Mint tisztviselők a leviták fognak rendelkezéstekre állni. Járjatok el bátran, és az Úr a jók mellett lesz.” »
Erre Jehosafát megijedt és elhatározta, hogy az Úrhoz fordul. Egész Júdának böjtöt hirdetett. »
Ekkor Jehosafát az Úr házában az új udvar előtt odaállt Júda és Jeruzsálem gyülekezete elé. »
Ezalatt egész Júda ott állt az Úr előtt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt. »
Így kezdett beszélni: „Ide figyeljetek egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek. »
Nektek azonban nem kell harcolnotok. Csak álljatok oda, és maradjatok veszteg. Akkor meg fogjátok látni, hogyan segít meg az Úr benneteket, Júdát és Jeruzsálemet. Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki eléjük, és az Úr veletek lesz!” »
Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr előtt, hogy hódoljanak előtte. »
Kora reggel föl is keltek, és kivonultak Tekoa pusztájába. Elindulás előtt Jehosafát eléjük állt, és így szólt: „Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor életben maradtok. Higgyetek prófétáinak és boldogultok.” »
Mihelyt felhangzott a dicsőítő és magasztaló ének, az Úr a lesben álló csapatokat azok ellen fordította, akik Júda ellen vonultak: Ammonnak, Moábnak és Szeirnek fiai ellen. Így ezek vereséget szenvedtek. »
Amikor Júda a pusztai kilátóhelyhez ért, és a sokaság felé tekintett: Lám, azok holtan hevertek a földön. Senki sem menekült meg. »
Ezután Júda és Jeruzsálem férfiai Jehosafáttal az élükön mind megfordultak, hogy örömujjongás közt visszatérjenek Jeruzsálembe. Az Úr ugyanis megszerezte az ellenségeik fölötti diadal örömét. »
Jehosafát, Júda királya, harmincöt esztendős volt, amikor trónra lépett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Silchi leánya volt, Azuba volt a neve. »
A testvérei, vagyis Jehosafát fiai Azarja, Jechiel, Zecharjahu, Azarjahu, Michael és Sefatjahu voltak. Mindezek Jehosafátnak, Júda királyának voltak a fiai. »
Atyjuk sok ajándékot adott nekik ezüstben, aranyban és drágaságokban, azonkívül megerősített városokat Júdában. A királyságot azonban Jorámnak adta, mert ő volt az elsőszülött. »
Az ő napjaiban Edom fellázadt Júda uralma ellen, és királyt tettek maguk fölé. »
Edom mégis elszakadt Júdától mind a mai napig. Ugyanebben az időben pártolt el uralma alól Libna is. Elhagyta ugyanis az Urat, atyái Istenét, »
Ekkor egy írás érkezett hozzá Illés prófétától, ezzel a tartalommal: „Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem jártál atyádnak, Jehosafátnak útjain és Azának, Júda királyának útjain, »
hanem Izrael királyainak útjára léptél, kicsapongásba vitted Júdát és Jeruzsálem lakóit, ahogyan ezt Acháb családja tette, sőt kiirtottad atyád családját, a testvéreidet, akik különbek voltak nálad, ezért, »
fel is vonultak Júda ellen, és elfoglalták. Egész vagyonát, amelyet királyi palotájában találtak, magukkal hurcolták, úgyszintén a gyermekeit és a feleségeit… Nem is maradt neki más fia, mint Achaszja, a legkisebbik fiú. »
Jeruzsálem lakói Achaszját, a legkisebb fiút tették meg királlyá helyette, mert az idősebbeket megölte egy rablócsapat, amely az arabok közt bejutott a táborba. Így lett király Achaszja, Jorámnak, Júda királyának fia. »
mire visszatért Jiszreelbe, hogy gyógyíttassa sebeit, amelyeket Ramotban, Hazael arám király ellen vívott csatában kapott. Ekkor Achaszja, Jorám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jiszreelben a betegeskedő Jorámot, Acháb fiát. »
Amikor tehát Jehu Acháb családján végrehajtotta az ítéletet, ott találta Júda főembereit és Achaszja testvéreinek fiait, akik szolgálatot teljesítettek Achaszja mellett, és őket is megölte. »
Amikor Atalja, Achaszja anyja látta, hogy fia meghalt, fölkelt, kiirtatta Júda házának egész királyi sarjadékát. »
A leviták és egész Júda úgy jártak el, ahogyan Jehojada főpap megparancsolta nekik. Ki-ki vette a maga embereit, akik szombaton beléptek, azokkal együtt, akik szombaton kiléptek volna a szolgálatból. Jehojada főpap ugyanis nem bocsátotta el az osztagokat. »
Egybegyűjtötte a papokat és a levitákat, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el Júda városaiba és egész Izraeltől gyűjtsetek pénzt, hogy évről évre kijavíthassuk Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!” Ám a leviták nem siettek vele. »
Erre a király magához hívatta Jehojada főpapot és kérdőre vonta: „Miért nem sürgeted a levitákat, hogy Júdából és Jeruzsálemből beszedjék az adót, amelyet Mózes, az Úr szolgája vetett ki Izrael közösségére a megnyilatkozás sátora javára. »
Aztán kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák be az Úrnak az adót, amelyet Mózes, az Isten szolgája állapított meg Izrael számára a pusztában. »
Jehojada halála után eljöttek Júda nemzetségének fejei, s bemutatták hódolatukat a királynak. A király ettől kezdve rájuk hallgatott. »
Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, bálványoknak és faragott képeknek szolgáltak. E bűneik miatt harag sújtotta Júdát és Jeruzsálemet. »
Az esztendő elmúltával történt, hogy felvonult ellene Arám serege. Benyomultak Júdába és Jeruzsálembe, megölték a nép összes főemberét, zsákmányukat pedig mind hazaküldték a királynak Damaszkuszba. »
Erre Amacja elkülönítette az Efraimból jött segédcsapatot, hogy menjenek haza. Erre azok nagy haragra lobbantak Júda ellen, és izzó haraggal tértek haza. »
Tízezret pedig élve fogtak el Júda fiai. Ezeket egy sziklacsúcsra vitték, és a sziklacsúcsról letaszították őket, úgyhogy halálra zúzták magukat. »
Közben annak a segédcsapatnak a tagjai, amelyet Amacja visszaküldött, hogy ne menjenek vele a csatába, megrohanták Júda városait Somerontól egészen Bet-Horonig. Háromezer embert megöltek, és sok zsákmányt hurcoltak magukkal. »
Amacja, Júda királya tanácsot tartott, majd követséget küldött Joáshoz, Jehu fiának, Jehoachásznak a fiához, Izrael királyához ezzel az üzenettel: „Nosza, nézzünk egymással farkasszemet!” »
Joás, Izrael királya, ezzel az üzenettel küldte őket vissza Amacjához, Júda királyához: „A libanoni bogáncs követséget küldött a libanoni cédrushoz ezzel a kéréssel: Add a lányodat feleségül a fiamhoz! Közben a libanoni erdő vadja arra jártában eltiporta a bogáncsot. »
Azt gondolod: Lám, megvertem Edomot. Emiatt a szíved felfuvalkodott, hogy még nagyobb dicsőségre áhítozzál. Maradj nyugton a házadban! Miért hívod ki magad ellen a sorsot, hogy baj érjen és veled együtt Júdát is?” »
Erre Joás, Izrael királya is felvonult és Bet-Semesnél, amely még Júdához tartozik, szembeszálltak egymással: ő és Amacja. »
Júda vereséget szenvedett Izraeltől, mire mindenki a sátrába menekült. »
De Amacját, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Bet-Semesnél foglyul ejtette Joás, Izrael királya, és Jeruzsálembe hurcolta. Jeruzsálem falait az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig négyszáz könyöknyi hosszúságban lebontotta. »
Amacja, Joás fia, Júda királya Joásnak, Jehoachász fiának, Izrael királyának halála után még tizenöt évig élt. »
Amacja egyéb dolgai az elsőktől az utolsókig meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében. »
Ezután Júda egész népe fogta a tizenhat éves Uziját és királlyá tették atyja, Amacja helyébe. »
Ő építette ki Elátot. Ő szerezte vissza Júdának, miután a király megtért atyáihoz. »
Júda hegységében városokat épített, az erdőkben pedig kastélyokat és tornyokat. »
Jotam többi dolgai, háborúi és tettei mind meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében. »
Pekach, Remalja fia ugyanis egy napon százhúszezer vitéz harcost öletett meg Júdában, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. »
Volt ott akkor az Úrnak egy Oded nevű prófétája. Elébe sietett a Someron felé vonuló seregnek, és azt mondta nekik: „Nézzétek, az Úr, atyáitok Istene, megharagudott Júdára, azért kezetekbe adta őket. Ti azonban dühötökben olyan vérengzést vittetek végbe, hogy az az eget veri. »
Most pedig Júda és Jeruzsálem fiait is rabszolgáitokká és rabszolganőitekké akarjátok tenni. Hát csak bűnt tudtok elkövetni az Úr, a ti Istenetek ellen? »
Még az edomiak is eljöttek, megverték Júdát és foglyokat ejtettek. »
A filiszteusok pedig megtámadták a síkság városait és Júda délvidékét. Elfoglalták Bet-Semest, Ajalont, Gederotot, Szokot a leányvárosaival, Timnát a leányvárosaival és Gimzót, szintén a leányvárosaival együtt, és letelepedtek bennük. »
Júda valamennyi városában magaslatokat emeltetett, hogy tömjént gyújtson rajtuk az idegen isteneknek. Így ingerelte haragra az Urat, atyái Istenét. »
Egyéb dolgai és tettei – az elsőktől az utolsókig – mind meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében. »
Amikor Acház megtért atyáihoz, Jeruzsálem városában temették el, mert nem akarták Júda királyainak sírjai mellé vinni. Fia, Hiszkija lett helyette a király. »
Ezért az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre, rettegést, pusztulást bocsátott rájuk, és gúny tárgyává tette őket, amint saját szemetekkel láthatjátok. »
Felvittek hét fiatal bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot bűnért való áldozatul a királyi házért, a szent helyért és Júdáért. Aztán megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán. »
Hiszkija követséget küldött egész Izraelhez és Júdához. Azonkívül levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr templomába, Jeruzsálembe, s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének. »
A futárok el is indultak a királytól és főembereitől küldött levelekkel egész Izraelbe és Júdába. A király parancsára kihirdették: „Izrael fiai! Térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez! Akkor ő is visszafordul a maradékhoz, akik megmenekültek Asszíria királyának hatalmából. »
Ám Júdában Isten keze egyforma érzületet adott nekik, hogy a király és a főemberek parancsára eleget tegyenek az Úr törvényének. »
Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát és tízezer juhot ajándékoztak nekik. Közben a papok is nagy számmal szentelődtek meg. »
Így járt el Hiszkija egész Júdában. Azt tette, ami jó, helyes és igaz az Úr, az ő Istene előtt. »
E hűséget bizonyító tettek után jött Szancherib, Asszíria királya. Miután betört Júdába, ostrom alá fogta a megerősített városokat, és parancsokat adott elfoglalásukra. »
De nem ő az a Hiszkija, aki eltávolította a magaslatait és az oltárait? Nem ő az, aki azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak egy oltár előtt boruljatok le, és csak azon gyújtsatok tömjént. »
Ekkor sokan ajándékokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak, és drágaságokat Hiszkijának, Júda királyának. Ettől kezdve nagy híre lett az összes nemzet között. »
Hiszkija azonban nem viszonozta a kapott jótéteményt, mert szíve felfuvalkodott. Ezért az Úr haragra gyúlt ellene, Júda és Jeruzsálem ellen. »
Hiszkija egyéb dolgai és jámborsága meg vannak írva Izajás prófétának, Ámosz fiának látomásában, meg Júda és Izrael királyainak könyvében. »
Amikor Hiszkija megtért atyáihoz, a Dávid fiainak sírjához vezető emelkedőnél temették el. Halála alkalmával egész Júda és Jeruzsálem kifejezte hódolatát. Fia, Manassze lett helyette a király. »
Manassze arra csábította Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy nagyobb gonoszságot műveljenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elől. »
Ezek után egy külső falat építtetett Dávid városa mellé, Gichontól nyugatra a völgyben a Hal-kapu bejárójáig, aztán az Ofelt vette körül, s igen magasra húzatta fel. Majd parancsnokokat rendelt Júda valamennyi megerősített városába. »
Újjáépíttette az Úr oltárát, aztán közösségi és hálaáldozatokat mutatott be rajta. Júdának is meghagyta, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon. »
Uralkodásának nyolcadik esztendejében, amikor még ifjú volt, kezdte el atyja, Dávid Istenének szolgálatát. A tizenkettedik évben látott hozzá, hogy Júdát és Jeruzsálemet megtisztítsa a magaslatoktól, a bálványoktól, a faragott és öntött képektől. »
A papok csontjait a saját oltáraikon égette el. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. »
Elmentek Hilkija főpaphoz, és átadták a pénzt, amely a templomban bejött, meg amelyet az ajtónálló leviták gyűjtöttek Manasszétól, Efraimtól és Izrael egész maradékától, végül egész Júdától, Benjamintól és Jeruzsálem lakóitól. »
Kiadták továbbá a mesterembereknek és a kőműveseknek, hogy faragott követ és fát vásároljanak az épületek falainak és tetőzetének kijavítására, amelyeket Júda királyai elhanyagoltak. »
„Menjetek és kérdezzétek meg az Urat, hogy a most előkerült könyv szavai mennyiben vonatkoznak rám, meg az Izraelben és Júdában megmaradottakra. Nagy lehet ugyanis az Úr haragja, amely ránk zúdult, mert atyáink nem hallgattak az Úr szavára, és nem úgy jártak el mindenben, ahogy meg van írva ebben a könyvben.” »
Ezt üzeni az Úr: Igen, rázúdítom erre a helyre és lakóira azt a nyomorúságot, azokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a Júda királya előtt felolvasott könyvben. »
Mondjátok meg Júda királyának: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene, azokat a szavakat illetőleg, amelyeket hallottál: »
Erre a király elküldte megbízottait és egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi elöljáróját. »
Ekkor a király fölment a templomba, vele az összes júdeai, Jeruzsálem lakói, a papok és a leviták, meg az egész nép apraja-nagyja. Ezután felolvastatta fülük hallatára a templomban talált szövetség könyvének minden szavát. »
Sámuel próféta napjai óta nem tartottak Izraelben ilyen pászkát. Izrael királyai közül egyik sem készített olyan pászkát, mint amilyent Jozija tartott a papokkal, levitákkal, egész Júdával, Izrael jelenlevő fiaival és Jeruzsálem lakóival. »
Szolgái levették a harci szekérről, és egy másik szekéren szállították és vitték Jeruzsálembe. Ott halt meg. Atyáinak sírboltjában temették el. Egész Júda és Jeruzsálem meggyászolta Joziját. »
a vele történt események – az elsőktől az utolsókig – meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében. »
Aztán testvérét, Eljákimot tette meg Egyiptom királya Júda és Jeruzsálem királyává, de nevét Jojakimra változtatta. Aztán testvérét, Joacházt magával hurcolta Nechó, és Egyiptomba vitte. »
Jojakim egyéb tettei és iszonyatos dolgai, amelyeket elkövetett és amelyek megvoltak benne; ezek, lám, meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében. Fia, Jojachin lett helyette a király. »
Esztendő fordultával Nebukadnezár sereget küldött, és elvitette Bábelbe a templom értékes fölszerelésével együtt. Júda és Jeruzsálem királyává pedig testvérét, Cidkiját tette. »
„Így szól Cirusz, Perzsia királya: Az Úr, az ég Istene nekem adta a föld minden országát. Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki a Júdában fekvő Jeruzsálemben. Aki közületek az ő népéhez tartozik, azzal legyen vele az ő Istene és térjen haza!” »
„Ezt mondja Cirusz, a perzsák királya: az Úr, az ég Istene a föld minden országát nekem adta. Meghagyta nekem, hogy építsek neki házat a júdeai Jeruzsálemben. »
Aki közületek népéhez tartozik, azzal legyen vele az Istene! Menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdeában van, s építse fel az Úrnak, Izrael Istenének házát. Ez az Isten Jeruzsálemben lakik. »
Júda és Benjamin családjainak vezetői, a papok és a leviták, vagyis azok, akiknek lelkét Isten arra ösztönözte, elindultak, hogy fölépítsék a Jeruzsálemben lakó Úrnak a házát. »
Cirusz, a perzsák királya kincstárosa, Mitredat kezére bízta őket, és az szám szerint átadta Sesbaccárnak, Júda fejedelmének. »
Ezek voltak azok a tartományba való emberek, akik visszatértek a száműzetésből és a fogságból; Babilon királya, Nebukadnezár Babilonba hurcolta őket, s akik visszatértek Jeruzsálembe és Júdeába, mindenki a maga városába. »
Amikor Júda és Benjamin ellenségei megtudták, hogy a fogságból hazatértek, s templomot építenek az Úrnak, Izrael Istenének, »
Ezért a föld népe arra törekedett, hogy elkedvetlenítse Júda népét, és elvegye bátorságukat az építkezéstől. »
Xerxész uralkodása idején, uralmának kezdetén panaszlevelet írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen. »
Akkor a próféták, Aggeus és Iddó fia, Zakariás prófétálni kezdtek a júdeai és jeruzsálemi zsidóknak, Izrael Istenének a nevében, aki fölöttük volt. »
Tudtára adjuk a királynak, hogy ellátogattunk Júdea tartományába a nagy Isten templomához. Faragott kövekből épült, s fával borították a falait. A munka gondosan folyt és előrehaladt a kezük alatt. »
Hagyjátok, dolgozzanak az Isten házán Júda helytartója és a zsidók vénei, ők építsék föl az Isten házát az eredeti helyén! »
Téged ugyanis a király és hét tanácsosa küld, hogy mérd hozzá Júdeát és Jeruzsálemet Istened törvényéhez, amely a kezedben van, »
Mert szolgák vagyunk, de nem hagyott el minket Istenünk szolgaságunkban: fölkeltette irántunk a perzsa királyok jóindulatát, s életet öntött belénk, hogy fölépíthessük Istenünk házát és helyreállíthassuk romjait. Védőfalat emelt nekünk Júdában és Jeruzsálemben. »
Júdában és Jeruzsálemben mindenkinek üzentek, aki hazatért a fogságból, hogy menjen el Jeruzsálembe. »
Júda és Benjamin (törzséből) mind összegyűltek három nap alatt a férfiak Jeruzsálemben, a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján. Az egész nép az Isten háza előtti téren ült, és remegett a kellemetlen dolog és az esőzés miatt. »
A leviták között: Jozabad, Simi, Kelaja – ugyanaz, mint Kelita –, Petachja, Júda és Eliezer. »
Nehemiás hazatérése Júdeába. »
fölkeresett egyik testvérem, Hanani, Júdeába való emberekkel. Érdeklődtem tőlük a zsidók felől, a fogságtól megmenekült maradék és Jeruzsálem felől. »
és így válaszoltam a királynak: „Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem.” »
Akkor így szóltam a királyhoz: „Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a folyamon túli kormányzók számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg el nem jutok Júdeáig, »
Júda azonban így beszélt: „A teherhordókat elhagyta erejük, s rengeteg még a rom: nem építjük fel a falat soha!” »
Ettől a naptól kezdve azonban az embereknek csak a fele dolgozott az építkezésen, a többiek lándzsával, pajzzsal, íjjal, mellvérttel fölszerelve ott álltak Júda egész háza mögött, »
Attól a naptól kezdve, amikor a király Júda földjének helytartójává rendelt, Artaxerxész király 20. évétől a 32. évéig – tizenkét éven át –, sem magam, sem testvéreim sohasem ettük a kormányzó kenyerét. »
Prófétákat rendeltél, hogy Jeruzsálemben hirdessék rólad: Júdának királya van. Ez a hír eljut a király füléhez, ezért gyere, tanácskozzunk egymással!” »
Ebben az időben Júda több előkelő embere számos levelet küldött Tóbiáshoz, és Tóbiástól is érkeztek (levelek) őhozzájuk. »
Júdeában ugyanis sokan szövetségben voltak vele, mert Ara fiának, Sekanjának volt a veje, a fia, Jochanan pedig Berekja fiának, Mesullamnak a lányát vette feleségül. »
A tartományba való emberek, akik visszatértek a fogságból és a száműzetésből, ahova Babilon királya, Nebukadnezár hurcolta őket, hazatértek Jeruzsálembe és Júdeába, ki-ki a maga városába. »
Ezek a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben és Júda városaiban telepedtek le, ki-ki a saját birtokán, a maga városában: Izrael, a papok, a leviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai. »
Zikri fia, Joel volt az elöljárójuk, és Hasszenua fia, Júda volt a város második elöljárója. »
Júda fiai közül némelyek Kirjat-ha-Arbában és a hozzá tartozó helységekben telepedtek le, Dibonban és a hozzá tartozó helységekben, Jekhabszeelben és a hozzá tartozó helységekben, Jesuában, Moladában, Bet-Peletben, »
Levita csoportok Júdában is, Benjaminban is voltak. »
A leviták: Jesua, Binnui, Kadmiel, Serebja, Júda, Mattanja – ez utóbbi vezette testvéreivel a dicsőítő énekeket, »
Meghagytam Júda elöljáróinak, hogy menjenek föl a falakra, és két nagy menetet szerveztem. Az első jobb felé haladt a falon, a Szemét-kapu irányában. »
Mögöttük ment Hosaja és Júda elöljáróinak egyik fele, »
Júda, Mijamin, Semaja és Jeremiás, »
és testvérei: Semaja, Azareel, Milalai, Gilalai, Maai, Netaneel, Júda, Hanani, Dávidnak, az Isten emberének hangszereivel fölszerelve. Ezdrás, az írástudó haladt az élen. »
Ebben az időben embereket állítottak a felajánlott adományok és a tizedek tárolására szolgáló kamrákhoz, hogy oda gyűjtsék össze a papok és leviták részét, amely a falvak földjéről a törvény szerint megillette őket. Júda ugyanis örömét lelte a szolgálatot ellátó papokban és levitákban, »
Akkor egész Júda elhozta a gabona­, bor­ és olajtizedet az előcsarnok kamráiba. »
Ezekben a napokban láttam Júdában olyan embereket, akik szombaton odamentek a sajtóhoz, mások gabonakévéket hordtak, szamaraikra rakták őket, borral, szőlővel, fügével és más rakománnyal egyetemben, és szombaton Jeruzsálembe szállították. Figyelmeztettem őket, hogy ne árusítsanak élelmiszert. »
Magában Jeruzsálemben az ott letelepedett tírusziak halat és mindenféle más árut hoztak, és szombaton árulták Júda fiainak. »
Megdorgáltam Júda elöljáróit és így szóltam hozzájuk: „Milyen gyalázatos dolgot műveltek megszegve a szombatot? »
Azokat is eltemettem, akiket Szancherib ölt meg. [Amikor Júdeából menekülésszerűen visszatért azután, hogy az ég Királya megbüntette a káromlót, Szancherib sokat megöletett Izrael fiai közül haragjában.] Titokban fogtam a holttesteket, és eltemettem őket. Amikor aztán a király kereste őket, nem találta. »
Nebukadnezár ezért haragra gyulladt ezek ellen az országok ellen. Megesküdött trónjára és királyságára, hogy bosszút áll, és kardélre hányja Kilikia, Damaszkusz és Szíria földjét, Moáb földjének minden lakóját, Ammon fiait, egész Júdeát és Egyiptom minden lakóját egészen a két tenger határáig. »
Így érkezett meg Ezdrelon elé Dotaia közelébe, amely Júdea nagy hegylánca előtt terül el. »
Amikor Izrael fiai, akik Júdeában laktak, megtudták, hogy Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fővezére, Holofernesz mit tett a nemzetekkel: kifosztotta és lerombolta szentélyeiket, »
Nemrég tértek vissza a fogságból, még alig hogy egybegyűlt Júda népe, s a szent edények, az oltár és a meggyalázott templom megtisztítása is friss esemény volt. »
hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert csak ezeken át lehetett eljutni Júdeába. Könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy legföljebb két ember fért el benne. »
Az Úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt. »
Ha mi hatalmukba esünk, amint tervezitek, egész Júdeát meghódítják, és kifosztják szent helyeinket. Akkor vérünkkel kell fizetnünk megszentségtelenítésükért. »
Átvezetlek Júdeán, egészen Jeruzsálembe, és a közepén állítom fel trónodat. Úgy terelem majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, s egyetlen kutya se fog ellened csaholni. Minderről előérzetem volt, előre megmondták nekem, s azért jöttem el hozzád, hogy a tudtodra adjam.” »
Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és így szólt: „Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtől mind, akik meghallják nevedet! »
Azok közé az elhurcoltak közé tartozott, akiket Babilon királya, Nebukadnezár vitt fogságba Jechonjával, Júdea királyával egyetemben. »
Jeruzsálemből hurcolta el Babilon királya, Nebukadnezár, azokkal a foglyokkal, akiket Jechonjával, Júda királyával együtt fogott el. »
Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek, »
Azért hát örüljön Sion hegye, ujjongjanak Júda leányai ítéleteiden! »
az enyém Gileád, az enyém Manassze, s Efraim a fejem sisakja, Júda pedig a kormánypálcám. »
(Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.) »
Itt van Benjamin, a legfiatalabb – legelöl megy. Itt vannak Júda előkelői csapatostul. Zebulun előkelői, Naftali előkelői. »
Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet, »
Ismertté vált Júdában Isten, nagy az ő neve Izraelben. »
Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett. »
Sion hallja és vigad, Júda leányai ujjonganak, ünneplik, Uram, ítéleteidet. »
Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda. »
Akkor Júda lett a szentélye és Izrael az országa. »
Ezek is Salamon mondásai – Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtötték össze őket: »
Az almafa alatt keltettelek föl. Ott, ahol vajúdni kezdett veled anyád, ahol kínok közt fetrengett, aki megszült. »
A jóslások, jövendőmondások, álmok mit sem érnek, nem egyebek a vajúdó asszony képzelgéseinél. »
Dáviddal is állt fenn már ilyen szövetség, Izáj fiával Júda törzsökéből, hogy a trónt az apa után az egyik fiú örökölje. De Áron öröksége rászáll minden utódjára. »
Ekkor megremegett a szívük és a kezük, és úgy vonaglottak, mint a vajúdó asszony. »
Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindnyájan csak a bűnt szaporították, s a Magasságbeli törvényét elhagyták. Ezért el is tűntek Júda királyai, »
A Júdára váró büntetés »
Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről. »
Igen, az Úr, a Seregek Ura megvon Jeruzsálemtől és Júdától minden támaszt. [Elveszi tőle a kenyeret és a vizet,] »
Igen, Jeruzsálem romba dől, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az ő fölségének sértésére. »
Most hát Jeruzsálem lakói és ti, Júda férfiai: Tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! »
Igen, a Seregek Urának szőlője Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom. »
Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni. »
Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává. »
Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, [csak Asszíria királya (idején)].” »
Behatol Júdába és áthömpölyög rajta, elönti, míg egészen nyakig nem ér. Kiterjesztett szárnyai betöltik országod egész szélességét, ó Immánuel. »
Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszét, aztán mindketten Júdának esnek. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva. »
Fölemeli zászlaját a nemzetek előtt, és összegyűjti Izrael menekültjeit, a föld négy széléről összeszedi, akik Júdából szétszóródtak. »
Mindnyájan megremegnek, görcs és fájdalom fogja el őket, s úgy gyötrődnek, mint a vajúdó asszony. Rémülten néznek egymásra, míg arcuk a láz pírjától lángol. »
Moáb lakói Júdába menekülnek »
Akkor Júda földje rémületére lesz Egyiptomnak, ha csak említi is valaki, már megijed Egyiptom attól, amit a Seregek Ura határozott ellene. »
Ezért van tele gyötrelemmel ágyékom, olyan fájdalom kínoz, mint a vajúdó asszony fájdalma. Rémülettel tölt el, amit hallok, s zavarba ejt, amit látnom kell. »
Júda védelme kudarcot vall. »
és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. »
Pirulj el, Szidon, mert így szól a tenger: „Nem vajúdtam és nem szültem. Nem voltak fiaim, s nem neveltem föl lányokat.” »
Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős várunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál. »
Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrő fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram színed előtt. »
Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek. »
5. BESZÉDEK IZRAELRŐL ÉS JÚDÁRÓL »
Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket. »
Lehet, hogy azt mondjátok nekem: Mi az Úrban, Istenünkben bizakodunk. De hát nem ő az, akinek a magaslatait és az oltárait Hiszkija lerombolta, aztán meghagyta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak ez előtt az oltár előtt imádkozzatok!? »
Ekkor Eljákim, Sebna és Joách így szóltak a főpohárnokhoz: „Kérünk, beszélj hozzánk, szolgáidhoz arám nyelven, mert úgy is értünk. Ne júdai nyelven szólj hozzánk itt a nép füle hallatára, amely a várfalon van.” »
Akkor a főpohárnok felállt, és júdai nyelven hangosan odakiáltotta: „Halljátok a nagykirálynak, Asszíria királyának a szavait! »
„Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Nehogy csalódj Istenedben, akiben bizakodol, azt gondolván, hogy nem kerülhet Jeruzsálem az asszírok királyának a kezére! »
Júda házának megmenekült maradéka gyökeret hajt alul és gyümölcsöt hoz felül. »
Hiszkijának, Júda királyának éneke, amikor felépült betegségéből: »
Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek! »
Sokáig hallgattam, csöndben voltam, szinte visszafogtam magam… De most nyögök, mint a vajúdó asszony, fújok és lihegek egyszerre. »
Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom. »
Halljátok, Jákob háza, mind, akik Izrael nevét viselitek, és Júda magvából származtok! Ti, akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, csakhogy nem hűséges szívvel és nem őszintén, »
Zengj éneket, te meddő, aki nem szültél; hallasd örömöd szavát s ujjongj, te, aki nem vajúdtál. Mert az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van – mondja az Úr. »
Júda vezetőinek méltatlansága »
hanem új nemzedéket nevelek magamnak Jákobból és Júdából, ivadékot, mely majd örökli hegyeimet. Választottaim öröklik őket, s a szolgáim fogják lakni. »
Mielőtt (Sion) vajúdott volna, már szült is. Mielőtt rájöttek volna a szülés fájdalmai, fiúgyermeknek adott életet. »
Ki hallott valaha ilyesmit, ki látott ehhez hasonlót? Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt? Megszülethet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert Sion éppen csak vajúdni kezdett, máris megszülte fiait. »
Az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. esztendejében intézte hozzá szózatait, »
mert összehívom észak országait – mondja az Úr. El is jönnek, és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapui előtt, sőt a falai mentén körös-körül, és Júda minden városa körül. »
Én meg a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében; Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen. »
Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak? Keljenek fel, s mentsenek meg a nyomorúság idején! Mert annyi istened van, Júda, ahány városod; és annyi oltára van nálad Baálnak, ahány utcája Jeruzsálemnek. »
Azt gondoltam: Ha már megtette, majd visszatér hozzám. De bizony nem tért vissza. Látta ezt hitszegő nővére, Júda. »
S azt is látta, hogy elűztem magamtól a hűtlen Izraelt, mert házasságtörést követett el és válólevelet is adtam neki. De hitszegő nővére, Júda mégsem félt, hanem elment, és ő is paráználkodott. »
De ami mindennél rosszabb: hitszegő nővére, Júda sem tért vissza hozzám őszinte szívvel, csak képmutató módon – mondja az Úr. »
Majd azt mondta nekem az Úr: A hitszegő Júdához képest még igaz lelkűnek látszik a hűtlen Izrael. »
Azokban a napokban Júda háza Izrael házához csatlakozik. És együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet atyáitoknak adtam örökségül. »
Mert ezt mondja az Úr Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek bogáncs közé! »
Metéljétek körül magatokat az Úrnak és távolítsátok el szívetek előbőrét, [ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói]! Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt. »
Hirdessétek Júdában és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassatok meg kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: Gyülekező! Vonuljatok a megerősített városokba! »
Igen, kiáltozást hallok, mintha vajúdó asszony kiáltozna, mintha az jajgatna, aki elsőszülöttét hozza a világra. Ez Sion Leányának hangja! Kiterjeszti kezét és így jajgat: „Ó, jaj nekem! Eleped a lelkem! A gyilkosok miatt, akik körülvesznek.” »
Hirdessétek ezt Jákob házának, és kiáltsátok ki Júdában: »
Hallottuk hírét, s erre lehanyatlott a kezünk, szorongás fogott el bennünket, és fájdalom, mint a vajúdó asszonyt. »
Állj ki az Úr házának kapujába és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda népe mindnyájan, akik beléptek e kapukon, hogy az Urat imádjátok! »
Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? »
Bizony, Júda fiai gonoszságot műveltek a szemem láttára – mondja az Úr. Undokságaikat bevitték abba a házba, amely az én nevemet viseli, hogy megfertőztessék vele. »
És elhallgattatom Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek és a vigasságnak a hangját; a vőlegény és a menyasszony hangját, mert pusztasággá lesz az egész ország. »
Ha majd eljön az az idő – mondja az Úr –, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait. »
Fenyegetés Júda szőlője ellen »
Júda erkölcsi romlása »
Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet, sakálok tanyájává, Júda városait meg lakatlan sivataggá. »
Egyiptomot, Júdát, Edomot, Ammon fiait, Moábot és a pusztában lakó nyírott fejűeket, mind. Mert ezek a népek és Izrael egész háza a szívükben körülmetéletlenek. »
Figyeljetek! Új hír érkezett! Nagy zúgás kél észak földje felől, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává. »
Szólj Júda népéhez és Jeruzsálem lakóihoz. »
Aztán ezt mondta nekem az Úr: Hirdesd ezt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. És mondd: Hallgassatok a szövetség szavaira és engedelmeskedjetek nekik! »
Így szólt hozzám az Úr: Pártütés van Júda férfiai és Jeruzsálem lakói között. »
Visszatértek atyáik gonoszságaihoz, akik nem akarták meghallani szavaimat. Ők is idegen istenek nyomába szegődnek, hogy nekik szolgáljanak. Izrael háza és Júda háza megszegte szövetségemet, amelyet atyáikkal kötöttem. »
Menjenek csak Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiáltsanak azokhoz az istenekhez, amelyeknek tömjént áldoztak; bizony, nem fogják őket megsegíteni nyomorúságuk idején. »
Mert annyi a te istened, Júda, ahány a városod; és annyi oltárt építettél Baálnak illatáldozatot bemutatni, ahány utcája van Jeruzsálemnek. »
Mert a Seregek Ura, aki ültetett, veszedelmet mondott ki rád a gonoszság miatt, amelyet Izrael háza és Júda háza azzal követett el, hogy a Baálnak bemutatott illatáldozattal felingerelt. »
Ezt mondja az Úr: Ami gonosz szomszédaimat illeti, akik kinyújtották kezüket örökrészemre, amelyet népemnek, Izraelnek juttattam, ezt teszem velük: Kitépem őket földjükből. [De kitépem Júda házát is a kezükből.] »
„Ezt mondja az Úr: Így fogom megrothasztani Júda és Jeruzsálem mérhetetlen kevélységét. »
Mert ahogy az öv az ember derekához simul, úgy csatoltam én is magamhoz Júda egész házát – mondja az Úr –, hogy népemmé, dicsőségemmé, dicséretemmé és hírnevemmé legyenek. De ők nem hallgattak rám.” »
A Júdára váró fogság »
A Negeb városait már körülzárták, és nincs, aki megnyissa őket. Egész Júda fogságba kerül, fogságba jut mindenestül. »
Gyászba borult Júda, bánkódnak városai: leroskadnak a földre. Jeruzsálemből kiáltás hallatszik. »
Hát teljesen elvetetted Júdát, és a lelked egészen megutálta Siont? Miért vertél úgy meg minket, hogy számunkra már nincsen gyógyulás? Úgy vártuk a békét, s nem jött semmi jó; a gyógyulás idejét, s lám, itt a rettegés! »
Iszonyattá teszem őket a föld minden országa számára Manassze miatt, Hiszkijának, Júda királyának fia miatt, azért, amit Jeruzsálemben végbevitt. »
Így szólt hozzám az Úr: „Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen ki­ és bejárnak Júda királyai, és Jeruzsálem minden kapujában. »
akkor e város kapuin királyok vonulnak majd be, akik Dávid királyi székén ülnek; szekéren és lovon járnak majd, ők maguk, udvari embereik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. És ennek a városnak mindig lesz lakója. »
Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a síkságról és a hegyvidékről meg a Negebről, hogy égő­ és véres áldozatot, ételáldozatot, tömjént és hálaáldozatot mutassanak be az Úr templomában. »
Most hát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: „Ezt mondja az Úr: Nézzétek, veszedelmet szánok nektek; tervet szőttem ellenetek. Most hát térjen meg mindegyiketek gonosz útjáról; változtassatok életmódotokon és tetteiteken.” »
Ezt mondd: „Júda királyai, Jeruzsálem lakói! Halljátok az Úr szavát! A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Nos, olyan nyomorúságot hozok erre a helyre, hogy aki csak hallja, csengeni fog tőle a füle. »
Azért történik ez, mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig megszentségtelenítették, tömjént áldoztak itt idegen isteneknek, akiket sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai soha nem ismertek. Sőt, ártatlanok vérével is elárasztották ezt a helyet. »
Akkor majd meghiúsítom terveit Júdának és Jeruzsálemnek ezen a helyen – kard által veszítem el őket ellenségeik színe előtt, és azok keze által, akik az életükre törnek. Holttestüket az ég madarainak és a mező vadjainak adom eledelül. »
Jeruzsálem és Júda királyainak házai is olyan tisztátalanná válnak, mint a Tofet helye; azok a házak, amelyeknek a tetején illatáldozatot mutattak be az ég egész seregének, és italáldozatot öntöttek ki az idegen isteneknek.” »
Mert ezt mondja az Úr: Rettegéssé teszlek téged és minden barátodat; ellenségeik kardjától hullanak el mindnyájan, a szemed láttára. Az egész Júdát Babilon királyának kezére adom; az majd Babilonba hurcolja és kardélre hányja őket. »
Ennek a városnak minden gazdagságát, minden vagyonát, minden drágaságát, Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezére adom. Azok majd elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik őket. »
Aztán – így szól az Úr – majd kiszolgáltatom Júda királyát, Cidkiját, szolgáit és a lakosságot mind, akik csak megmenekültek ebben a városban a dögvésztől, a kardtól és az éhínségtől, Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe – mondja az Úr. Ellenségeik kezére és azok kezére adom őket, akik életükre törnek. S ő kardélre hányja őket irgalmatlanul, kegyetlenül, szánalmat nem ismerve.” »
Júda királyi házának ezt mondd: Halljátok az Úr szavát, »
Ezt mondja az Úr: Menj le Júda királyának palotájába, és hirdesd ott ezt az üzenetet: »
Halld az Úr szavát, Júda királya, te, aki Dávid trónján ülsz, s veled együtt szolgáid és néped is, akik átmennek ezeken a kapukon! »
Igen, ezt mondja az Úr Júda királyi házáról: Olyan voltál nekem, mint Gileád; mint a Libanon csúcsa, mégis pusztasággá teszlek, lakatlan várossá. »
Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jozija fiáról, Júda királyáról, aki atyját, Joziját követte a trónon, s el kellett hagynia ezt a helyet: Nem tér többé ide vissza, »
Ezért ezt mondja az Úr Jojakimról, Jozija fiáról, Júda királyáról: Jaj annak az embernek! Ne sirassátok így kiáltozva: „Jaj, testvérem! Jaj, nővérem!” Ne gyászoljátok így siránkozva: „Jaj, uram! Jaj, felség!” »
Te, aki a Libanonon lakol, és a cédrusokon raktál fészket: hogy fogsz majd ordítani, amikor utolérnek a fájdalmak, a rémület, mint a vajúdó asszonyt. »
Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr: Ha Jojakimnak, Júda királyának a fia, Jechonja pecsétgyűrű volna is a jobbomon, onnan is lerántanám. »
Ezt mondja az Úr: Így jegyezd fel ezt a férfit: „Gyermektelen!” Mint olyan valakit, aki szerencsétlen volt életében. Mert utódai közül egy sem ül Dávid trónjára, egyik sem uralkodhat Júda fölött. »
Az ő napjaiban megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: „Az Úr, a mi igazságunk.” »
Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Amint jó ez a füge, ugyanolyan jóakarattal törődöm majd Júda száműzötteivel, akiket elküldtem erről a helyről a káldeusok földjére. »
Az a rossz füge meg, amely olyan rossz, hogy meg sem lehet enni, azt jelenti – mondja az Úr –, hogy mint fogok bánni Cidkijával, Júda királyával, főembereivel és Jeruzsálem többi lakójával, akik itt maradnak ezen a földön; aztán azokkal, akik Egyiptom földjén telepedtek le. »
Jeremiás próféta így hirdette ki ezt a szózatot Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának: »
Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának 13. esztendejétől mind a mai napig, azaz huszonhárom esztendő óta intézi hozzám szavait az Úr, és én szünet nélkül beszéltem nektek, [de nem hallgattatok meg; »
Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és főembereit, hogy pusztasággá, iszonyattá, gúny tárgyává és átokszóvá tegyem őket, mint ahogy az ma van; »
Jojakim, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: »
Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem. »
Amikor ezeket az eseményeket meghallották Júda főemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja előtt. »
[Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:] »
Aztán üzenj Edom királyának, Moáb királyának, az ammoniták királyának, Tírusz királyának és Szidón királyának azoknak a követeknek a közvetítésével, akik Cidkijához, Júda királyához jöttek Jeruzsálembe. »
Ugyanígy szóltam Cidkijához, Júda királyához: „Hajtsátok nyakatokat – mondtam neki – Babilon királyának igájába; hódoljatok meg előtte és népe előtt, így életben maradtok. »
Ha ők valóban próféták, és az Úr szava van bennük, akkor inkább járuljanak könyörögve a Seregek Ura elé, hogy ne jussanak azok az edények is Babilonba, amelyek még megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben. »
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azokról az edényekről, amelyek megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben: »
Még ugyanabban az esztendőben, vagyis Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején, a 4. év ötödik hónapjában történt, hogy Azzur fia, a Gibeonból származó Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében. »
Ez azután történt, hogy Jechonja király elhagyta Jeruzsálemet az anyakirálynéval, az udvari tisztségviselőkkel, Júda és Jeruzsálem főembereivel meg a kovácsokkal és az egyéb mesteremberekkel együtt. »
A levelet Safán fia, Eleáza és Hilkija fia, Gemarja vitte el; Cidkija, Júda királya küldte őket Babilonba Nebukadnezárhoz, Babilon királyához. Így szólt a levél: »
Sorsuk alapján ezt az átokszót fogják majd használni Júda száműzöttjei Babilonban: Úgy tegyen veled az Úr, mint Cidkijával és Achábbal, akiket Babilon királya tűzön pörkölt meg. »
Mert eljön az idő – mondja az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek [és Júdának] sorsát – mondja az Úr. És visszahozom őket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam. »
Ezek az Úr szavai, amelyeket Izrael [és Júda] felől mondott: »
Kérdezzétek meg, s nézzetek utána: Vajon szülnek-e férfiak gyermeket? Miért látom hát, hogy minden férfi derekán tartja kezét, mint a vajúdó asszony? Miért változott meg minden arc és lett halálsápadt? »
Júda és városai, a szántóvetők és a nyájukat legeltető pásztorok ezen a földön laknak majd. »
Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. »
Abban az időben Babilon királyának serege ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig be volt zárva az őrség udvarába, amely Júda királyának palotájához tartozik. »
Cidkija, Júda királya záratta be oda. Azt kérdezte ugyanis a prófétától: „Miért jövendölsz ilyeneket: Ezt mondja az Úr: Íme, Babilon királyának kezére adom ezt a várost, úgyhogy el is foglalja; »
Cidkija, Júda királya sem menekül meg a káldeusok hatalmából, hanem egészen biztosan Babilon királyának kezébe kerül, személyesen beszél majd vele és szemtől szembe fogja látni. »
és átadtam a birtoklevelet Báruknak, Nerija fiának, Mahzeja unokájának. Az átadáskor jelen voltak: Hanamel unokaöcsém, aztán a birtoklevelet aláíró tanúk és mindazon júdaiak, akik éppen az őrség udvarában tartózkodtak akkor. »
Mert Izrael fiai és Júda fiai mást sem tettek ifjúságuk óta, csak ami utálatra méltó a szememben. [Valóban, Izrael fiai mást sem tettek, csak haragra ingereltek a tetteikkel – mondja az Úr.] »
Magaslatokat építettek Baálnak a Ben-Hinnom völgyében, hogy ott fiaikat és lányaikat tűzbe küldjék Moloch tiszteletére, amit egyáltalán nem parancsoltam nekik, mert eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot megtehetnek; és így bűnbe vitték Júdát. »
Igen, újra szántóföldeket vásárolnak pénzért; szerződéseket írnak és pecséttel látják el, és mindehhez tanúkat fogadnak Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén, Júda városaiban, a hegyvidék, a síkság és a Negeb városaiban. Mert jóra fordítom sorsukat – mondja az Úr. »
Jeruzsálem és Júda helyreállításának újabb ígérete. »
Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene ennek a városnak a házairól és Júda királyi palotáiról, amelyekre pusztulás vár: a bástyáknál és a várfalnál »
Jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát; fölépítem őket, amint azelőtt voltak. »
Ezt mondja az Úr: Ezen a helyen, amelyről azt mondjátok: „Pusztaság ez, sem ember, sem állat nem maradt benne”, aztán Júda városaiban és Jeruzsálem kipusztult utcáin, ahol sem ember, sem állat nem maradt, felhangzik újra »
A hegyvidék, a síkság és a Negeb minden városában, aztán Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban ismét átmennek a nyájak annak kezén, aki megolvassa őket. Az Úr mondja ezt. »
Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor majd teljesítem ígéretemet, amelyet Izrael házának és Júda házának tettem: »
Azokban a napokban megszabadul Júda, és biztonságban él Jeruzsálem. És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják: „Az Úr a mi igazságunk!” »
Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Menj és beszélj Cidkijával, Júda királyával. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Nézd, ezt a várost Babilon királyának kezére adom, hadd gyújtsa fel. »
Mégis halld az Úr szavát, Cidkija, Júda királya: Ezt mondja az Úr: Nem halsz meg kard által, »
Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben. »
Mindenkinek föl kellett szabadítania héber rabszolgáját, akár férfi volt, akár nő. Mert senki sem tarthatta rabszolgasorsban júdai testvérét. »
Tehát Júda és Jeruzsálem főembereit, az udvari tiszteket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között, »
Ami pedig Cidkiját, Júda királyát és főembereit illeti, őket is kiszolgáltatom ellenségeiknek a kezébe, azok kezébe, akik életükre törnek: a babiloni király seregének kezébe, amely éppen most vonult el tőletek. »
Mert parancsot adok nekik – mondja az Úr –, és visszahozom őket ez alá a város alá, hogy támadják meg, foglalják el, és borítsák lángba. És Júda városait lakatlan pusztasággá teszem. »
Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Jozija fia, Jojakim volt Júda királya: »
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Menj és mondd el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Hát ti nem fogadjátok el az intést, és nem akartok a szavamra hallgatni? – mondja az Úr. »
Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Rázúdítom Júdára és Jeruzsálem lakóira mindazt a nyomorúságot, amellyel megfenyegettem őket, mivel szóltam nekik, de nem hallgattak rám; hívtam őket, de nem válaszoltak. »
Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: »
Végy elő egy könyvtekercset, és írj le rá minden szót, amelyet Jeruzsálem, Júda, és az összes nemzet felől mondtam neked attól a naptól fogva, amikor először szóltam hozzád Jozija napjaiban mind a mai napig. »
Ha Júda háza meghallja azt a sok bajt, amelyet rájuk akarok zúdítani, talán megtér ki-ki a maga gonosz útjáról, és megbocsáthatom gonoszságaikat és vétkeiket. »
azért menj el te, és olvasd fel a könyvtekercsből az Úr szavait, amelyeket diktálásomra leírtál. Olvasd fel őket az Úr templomában a böjt napján; olvasd fel őket a Júdából valók füle hallatára, akik feljönnek ide a városokból. »
Végy elő egy másik tekercset, és írd le rá azokat a szózatokat, amelyek a Jojakim, Júda királya által elégetett első tekercsre voltak írva. »
Júda királyának, Jojakimnak pedig ezt mondd: Ezt mondja az Úr: Te elégetted ezt a tekercset és így szóltál: Miért írtad le azt a jövendölést, hogy Babilon királya biztosan eljön, elpusztítja ezt az országot, és kiirt belőle embert, állatot egyaránt? »
Ezért ezt mondja az Úr Jojakimra, Júda királyára: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kivetik majd nappal a hőségnek és éjszaka a hidegnek. »
Megbüntetem őt és ivadékát, sőt a szolgáit is, gonoszságaikért: rájuk és Jeruzsálem lakóira meg Júda férfiaira hozom a bajokat mind, amelyekkel megfenyegettem őket, de nem vették figyelembe. »
Akkor Jeremiás elővett egy másik tekercset, és odaadta Báruk íródeáknak, Nerija fiának. Ez aztán leírta Jeremiás diktálására annak a könyvnek minden szózatát, amelyet Jojakim, Júda királya elégetett. Sőt még sok hasonló tartalmú szózatot is hozzáfűzött. »
Konjah, Jojakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király. Nebukadnezár, Babilon királya tette meg Júda országának királyává. »
Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg Júda királyának, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzetek: A fáraó serege, amely felvonult, hogy segítséget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba. »
Cidkija király erre így felelt Jeremiásnak: „Félek azoktól a júdaiaktól, akik már a káldeusokhoz szöktek; hátha kezükbe kerülök, aztán csúfot űznek belőlem.” »
Azokat az asszonyokat, akik megmaradtak Júda királyának palotájában, kivezetik majd Babilon királyának főembereihez. És ezt a gúnydalt éneklik: Rászedtek és félrevezettek a bizalmas barátaid. Ugye, most iszapba süppedt a lábad? Ők meg odébbálltak! »
Cidkijának, Júda királyának 9. esztendejében, a tizedik hónapban, Nebukadnezár babiloni király felvonult egész seregével Jeruzsálem alá, és ostrom alá vette. »
Amikor Júda királya, Cidkija ezt látta, a sötétség leple alatt elmenekült, valamennyi harcosával együtt. A királyi kerten keresztül hagyták el a várost, a két fal közötti kapun át, és Araba felé vették útjukat. »
A babiloni király ekkor megölette Riblában Cidkijának a fiait a szeme láttára; Júda valamennyi vezető emberét is halálra adta Babilon királya. »
A szegény köznépből némelyeket Júda földjén hagyott Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka, sőt szőlőket és szántóföldeket adott nekik. »
Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka elengedte Rámából. Ott ugyanis különválasztotta Jeremiást a többiektől, mert éppúgy meg volt bilincselve, mint a Jeruzsálemből és Júdából való többi fogoly, akiket Babilonba akartak hurcolni. »
Vagy menj vissza Gedaljához, Safán fiának, Achikámnak fiához, akit Babilon királya kormányzóul rendelt Júda városai fölé. Lakjál nála néped körében, vagy menj oda, ahová tetszik!” A testőrség parancsnoka még élelmet és ajándékot is adott neki, aztán elbocsátotta. »
Ugyanígy megölte Jismael azokat a júdaiakat is mind, akik Gedaljával voltak a lakomán, a jelenlevő káldeus harcosokkal egyetemben. »
ebben az esetben halld az Úr szavát, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha az a szándékotok, hogy Egyiptomba vonuljatok, és elmentek, hogy ott telepedjetek le, »
„Júda maradéka – válaszolt Jeremiás –, ez az Úr szava hozzátok: Ne menjetek Egyiptomba! Értsétek meg jól: ünnepélyesen figyelmeztettelek ma benneteket. »
De Kárea fia, Jochanan, a tisztek és a nép nem hallgattak az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén, »
Végy néhány nagy követ, és rakd le őket az agyagos talajba Júda férfiainak jelenlétében azon a téren, amely a fáraó palotájának bejárata előtt van Tachpancheszben. »
Ezt a szózatot kapta Jeremiás azokra a júdaiakra vonatkozóan, akik Egyiptom földjén telepedtek le: Migdolban, Tachpancheszban, Nofban és Patrosz földjén. »
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Láttátok azt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre és Júda városaira hoztam: ma mind romokban hevernek és lakatlanok. »
Így aztán fölgerjedt ellenük indulatom; haragom meg úgy fellobbant Júda városai és Jeruzsálem utcái ellen, hogy romhalmazzá és pusztasággá lettek, mind a mai napig. »
És most ezt kérdi az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Miért vonjátok magatokra ugyanezt a veszedelmet? Azt akarjátok, hogy kivesszen Júdából férfi és nő, gyermek és csecsemő; hogy ne maradjon senki életben közületek? »
Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, és megsemmisítem egész Júdát. »
Elveszítem Júda maradékát, amely azzal a szándékkal jött Egyiptom földjére, hogy itt lakjék. Mindnyájan elvesznek Egyiptom földjén; elhullanak a kard élén és elvesznek az éhségtől, a legkisebbtől a legnagyobbig kard és éhínség által halnak majd meg. És így átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek. »
sőt, továbbra is úgy akarunk tenni, amint megfogadtuk: tehát tömjénáldozatot mutatunk be az ég királynőjének, és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, úgy, ahogy szoktuk, mi és atyáink, továbbá királyaink és főembereink, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor ugyanis jóllakásig ehettünk; jó dolgunk volt és nem kellett bajt látnunk. »
„Hát nem ez az illatáldozat az, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin bemutattatok, ti és atyáitok, királyaitok és főembereitek és a föld népe is; hát nem erre emlékezett most az Úr, és nem ezt vette a szívére? »
Igen, virrasztok fölöttük, de a vesztükre, nem a javukra. Júda férfiai, akik Egyiptomban vannak, mind vagy kard, vagy éhínség által vesznek el, míg csak teljesen ki nem pusztulnak. »
Ezt mondja az Úr: Hofra fáraót, Egyiptom királyát úgy kiszolgáltatom ellenségeinek kezébe és azoknak, akik az életére törnek, mint ahogy kiszolgáltattam Cidkiját, Júda királyát, Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, aki ellensége volt és az életére tört.” »
Ezt a szózatot intézte Jeremiás próféta Bárukhoz, Nerija fiához, amikor ezeket a szavakat Jeremiás diktálása nyomán leírta egy könyvbe, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében. »
Egyiptomról: Nechó fáraónak, Egyiptom királyának az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél állomásozó serege ellen, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya megvert, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében. »
A városokat beveszik, és elfoglalják az erődöket. És Moáb harcosainak szíve hasonló lesz azon a napon a vajúdó asszony szívéhez. »
Lám, aki fölemelkedik és száll, mint a sas, aki Boszra fölött suhogtatja szárnyait! És Edom harcosainak szíve azon a napon hasonló lesz a vajúdó asszony szívéhez. »
Damaszkusz erejét vesztette s menekülni készül; rémület fojtogatja, szorongás és fájdalom vett erőt rajta, mint a vajúdó asszonyon. »
Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához Elám felől, Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején. »
Azokban a napokban és abban az időben hiába keresik Izrael gonoszságát, nem lesz sehol; hiába, Júda vétkeit nem találják többé. Mert akiket meghagyok, azoknak megbocsátok. »
Amikor Babilon királya meghallja hírüket, elernyed a keze; szorongás fogja el, és olyan fájdalom, mint a vajúdó asszonyt. »
Ezt az utasítást adta Jeremiás próféta Mahzeja fia, Nerija fiának, Szerajának, amikor ez Cidkijának, Júda királyának parancsára elment Babilonba, a király uralkodásának 4. évében. Szeraja szállásmester volt. »
Az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemben és Júdában, míg végül el nem vetette őket színe elől. Cidkija fellázadt Babilon királya ellen. »
Az ott ítéletet tartott fölötte. Az történt, hogy Babilon királya megölette Cidkija fiait apjuk szeme láttára; sőt Júda összes főemberét is halálra adta Riblában. »
és Riblában, Hamat földjén Babilon királya megölette őket. Így történt tehát Júda elhurcolása saját földjéről. »
Azoknak a száma, akiket Nebukadnezár elhurcolt, a következő: a 7. esztendőben háromezer-huszonhárom júdait, »
Nebukadnezár 23. évében Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka hétszáznegyvenöt júdait hurcolt el. Összesen tehát négyezer-hatszáz személyt. »
Számkivetésbe került Júda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözői mind utolérték, ott, ahol nem volt menekvése. »
Megalázta az Úr vitéz harcosaimat; ünnepi gyülekezetet hívott egybe ellenem, hogy eltiporja ifjaimat. Sajtójában az Úr összetaposta Júda hajadon leányát. »
Könyörtelenül elpusztította az Úr Jákob minden lakóhelyét; haragjában feldúlta Júda leányának erődeit. A földre sújtotta, s gyalázattal illette az országot és fejedelmeit. »
Olyan lett az Úr, mint az ellenség, elpusztította Izraelt. Lerombolta minden palotáját, romba döntötte erődeit. És Júda leányának megsokasította a siralmat és a jajt. »
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban. »
Báruk felolvasta a könyv szavait Jojakim fia, Jechonja, Júda királya és az egész nép előtt, amely az olvasásra összegyűlt, »
Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a szégyenkezés azonban a mienk ezen a napon, Júda fiaié, Jeruzsálem lakóié, »
Ezért az Úr beváltotta szavát, amelyet kimondott ellenünk, az Izrael fölött ítélkező bírák ellen, királyunk ellen, elöljáróink ellen, Izrael és Júda népe ellen. »
akkor megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálemben az öröm szavát, a vidámság hangját, a vőlegény énekét, a menyasszony dalát, s az egész ország lakatlan területté válik.” »
A házat is, amely nevedet viselte, azzá tetted, amivé lett a mai napig, Izrael házának és Júda házának bűnei miatt. »
S amikor ennek végére érsz, feküdj a jobb oldaladra, és hordozd Júda házának vétkeit negyven napig. Minden esztendő helyett egy napot róttam rád. »
Júdára elérkezett az Úr ítélete. »
A 6. évben a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze. »
Így szólt hozzám: „Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak? Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé. »
Ezt mondta nekem: „Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát. »
Jelöld meg a kardnak az utat Ammon fiainak Rabbatja felé és Júda felé, Jeruzsálem vára ellen. »
Így beszélj Ammon fiaihoz: Halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel nevettél szentélyemen, amikor meggyalázták, és Izrael földjén, amikor pusztasággá lett, és Júda házán, amikor fogságba hurcolták, »
Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel Moáb és Szeir így beszéltek: Júda háza is olyan, mint a többi nép, »
Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel Edom gyűlöletet táplált Júda háza ellen, súlyosan vétkezett és bosszút állt rajta, »
Nálad vásárolt Júda és Izrael földje, és cserébe Minnitből való gabonát, viaszt, mézet, olajat és balzsamot hozott. »
Júda és Izrael egy ország lesz. »
Te, emberfia, fogj magadnak egy darab fát és írd rá: „Júda és Izrael fiai közül, akik vele tartanak.” Aztán fogj egy fát és írd rá: „József, Efraim fája és Izrael egész háza, aki csak vele tart.” »
ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, fogom József fáját, amely Efraim kezében van, meg Izrael törzseit, amelyek vele tartanak, és melléjük teszem Júda fáját, és egyetlen fát alkotok belőlük, hogy eggyé legyenek kezemben. »
Ruben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Júdáé egy rész. »
Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig legyen az a rész, amelyet el kell különítenetek, huszonötezer mérték széles és hosszú, mint minden más részé a keleti oldaltól a nyugati oldalig, s ennek közepén legyen a szentély. »
A leviták tulajdonától és a város tulajdonától, ami a fejedelem birtoka közepén van, a Júda határai és Benjamin határai közötti terület a fejedelemé legyen. »
A város kapui Izrael törzseinek nevét viseljék. A három északi kapu: egy Ruben kapuja, egy Júda kapuja, egy Lévi kapuja. »
Jojakim júdeai király uralkodásának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Bábel királya felvonult Jeruzsálem ellen, és ostrom alá fogta. »
Az Úr kezébe adta Jojakimot, Júda királyát és a templom edényeinek egy részét. Sineár földjére vitte őket, s az edényeket istenének templomában helyezte el. »
Ezek között volt Júda törzséből Dániel, Hananja, Misael és Azarja. »
Arjók tüstént bevezette Dánielt a királyhoz és jelentette neki: „Találtam Júda száműzöttei között egy embert, aki tudtára adja a királynak a megfejtést.” »
Erre azt mondták a királynak: „Dániel, aki Júda foglyai közül való, nem törődik veled és tilalmaddal, amelyet kiadtál. Naponta három ízben elvégzi imádságát.” »
Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat, nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak, Izrael egész népének, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahová száműzted őket, amiért elpártoltak tőled. »
Majd félreállította és előhívatta a másikat. Így szólította meg: „Kánaánnak vagy ivadéka, nem Júdának! A szépség elcsábított és a vágy eszedet vette. »
Így viselkedtek Izrael leányaival, s félelemből szóba is álltak veletek, Júda leánya azonban nem engedett gonoszságotoknak. »
Habakuk próféta ebben az időben élt Júdeában. Éppen megfőzte az ételt, a kenyeret beleaprította a tálba és elindult a mezőre, hogy kivigye az aratóknak. »
Az Úr szózatot intézett Ozeáshoz, Beeri fiához, Uzija, Jotam, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében, s Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának idejében. »
[Júda házában azonban irgalmas leszek: megmentem őket az Úr, az ő Istenük által; nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal vagy lovasokkal mentem meg őket].” »
Júda fiai és Izrael fiai egybegyűlnek, egy fejedelmet választanak, s nem férnek el többé a földjükön, mert nagy nap lesz Jiszreel napja. »
Saját gőgje vádolja Izraelt, bűnei megrendítik Izraelt és Efraimot, és Júda is elbukik velük. »
Júda fejedelmei olyanok lettek, mint az ember, aki elmozdítja a határkövet; ki is árasztom rájuk haragom özönét. »
Olyan leszek Efraim számára, mint a moly, Júda házához, mint a rothadás. »
Mert olyan leszek Efraim számára, mint az oroszlán, Júda házához, mint a fiatal oroszlán; én, én tépem szét, aztán odébbállok; magammal hurcolom zsákmányomat, nem ragadhatja el tőlem senki. »
Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Hűséged, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, hamar tovatűnik. »
Júda, rád is aratás vár, amikor helyreállítom népemet! »
Utálatos a borjúd, Szamária, haragom fellobban ellene. [Mikor tudnak már megtisztulni »
Izrael megfeledkezett alkotójáról és palotákat épített; Júda sok erős várost emelt. Nos, tüzet bocsátok városaira, amely megemészti a palotákat is. »
Efraim olyan, mint a betanított üsző, amely szeret csépelni: lám, szépséges nyakára ráteszem a jármot, felszerszámozom Efraimot; Júda szántani fog, Jákob barázdát von. »
Efraim hazugsággal vesz körül, Izrael háza meg hamissággal. [De Júda még ismeri az Istent, és a Szent népének nevezik.] »
Vajúdás fájdalmai lepik meg, de nem okos a gyermek: bár itt az ideje, mégsem hagyja el anyjának méhét. »
„Bizony, azokban a napokban, abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, »
Ti, akik Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok Javán fiainak, hogy távol kerüljenek hazájuktól! »
Eladom fiaitokat és lányaitokat, kiszolgáltatom őket Júda fiainak, hogy adják el őket a sábaiaknak, egy távoli népnek – az Úr mondta ezt.” »
Azon a napon új bor fakad a hegyekből, tej folyik a halmokból, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét. Forrás fakad az Úr házából, és megöntözi az Akácok völgyét. »
Egyiptom meg pusztasággá lesz, Edom kietlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, ártatlan vért ontott országukban. »
Júdának meg mindig lesz lakója, Jeruzsálemnek örökkön-örökké. »
Egy tekoai pásztornak, Ámosznak a szavai, azok a látomások, amelyeket Izraelről látott, Uzijának, Júda királyának napjaiban, és Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban, két évvel a földrengés előtt. »
tüzet bocsátok Júdára, hogy eméssze meg Jeruzsálem palotáit. »
Ámosznak pedig azt mondta Amacja: „Látnok! Menj el innen! Menekülj Júda földjére! Ott edd kenyeredet, és ott jövendölj! »
Ne nézd testvéredet kárörvendőn a fosztogatás napján! Ne örülj Júda fiain pusztulásuk napján! Ne légy fennhéjázó a szorongatás napján! »
Az Úr szava, amelyet a moreseti Mikeáshoz intézett Jotám, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében; látomások Szamáriáról és Jeruzsálemről. »
Ez mind Jákob gonoszsága miatt és Izrael házának vétkei miatt következik be. Mi a gonoszsága Jákobnak? Nem Szamária? És mi Júda házának vétke? Nem Jeruzsálem? »
Az Úr csapása ellen nincsen orvosság, utoléri Júdát, lecsap népem kapujára, Jeruzsálemre. »
Miért kiáltozol egyre? Nincsen királyod? Talán elvesztek tanácsadóid, amikor elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt? »
Gyötrődj fájdalmadban és jajgass, mint a vajúdó asszony, Sion leánya, mert lám, most kimész a városból, és a mezőn fogsz lakni. Elmész egészen Bábelig, de ott megszabadulsz, ott kiszabadít téged az Úr ellenségeid kezéből. »
De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. »
A júdeaiak biztonságérzete »
Az Úr szózata, amelyet Szofoniáshoz, Kusi fiához intézett, Júda királyának, Jozijának, Ámon fiának idejében. Kusi Gedaljának, az meg Amarjának, az meg Hiszkijának volt a fia. »
I. AZ ÚR NAPJA JÚDÁBAN »
Kinyújtom kezemet Júda ellen, és Jeruzsálem minden lakója ellen. Eltörlöm erről a helyről Baált maradéktalanul, szolgáinak nevével és papjaival együtt. »
Osztályrészül jutsz majd annak, aki megmarad Júda házából. Kihajtanak oda legeltetni, este pedig lepihennek Askelon házai között, mert az Úr, az ő Istenük meglátogatja őket, és jóra fordítja sorsukat.” »
Dárius király 2. esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a főpaphoz: »
Az Úr pedig fölkeltette Zerubbábelben, Sealtiel fiában, Júda helytartójában a buzgóságot, és Józsuében, Jehocadak fiában, a főpapban a buzgóságot, és a nép maradékában a buzgóságot. El is kezdték a munkát a Seregek Urának, az ő Istenüknek házában. »
Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához és Józsuéhoz, Jehocadak fiához, a főpaphoz és a nép maradékához: »
Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet. »
Erre az Úr angyala így válaszolt: „Seregek Ura! Meddig vársz még, hogy megkönyörülj Jeruzsálemen és Júda városain, amelyekkel hetven éve érezteted haragodat?” »
Megkérdeztem az angyalt, aki beszélt hozzám: „Mik ezek a szarvak, Uram?” Azt felelte: „Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát [Izraelt] és Jeruzsálemet.” »
Júda az Úré lesz, mint az ő öröksége a szent földön, és ő újra kiválasztja Jeruzsálemet. »
Miattatok átok szállt a nemzetekre, Júda háza [és Izrael háza]: Ugyanígy, ha megmentlek benneteket, áldás lesztek számukra. Ne féljetek: legyen erős a kezetek! »
úgy most, ezekben a napokban elhatároztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek! »
Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödik hónap böjtje, a hetedik hónap böjtje és a tizedik hónap böjtje Júda háza számára vidámságot, örömet és kellemes ünnepet fog jelenteni. De szeressétek az igazságot és a békét! »
Ezt mondja a Seregek Ura: Azokban a napokban egyetlen júdai ruhája szegélyét tíz különböző nyelvű ember fogja majd meg, és kéri: „Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” »
kiragadom a véres húst a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták. »
Kifeszítem íjamat, Júdát fölfegyverzem Efraimmal; felbuzdítom fiaidat, Sion, [a te fiad ellen, Javán], s mint a hősök kardja, olyanná teszlek. »
A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a [Seregek] Ura a nyáját, [Júda házát], s megteszi dicsőségének paripájává [az ütközetben]. »
Júda házát erőssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; [mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és meghallgatom őket.] »
Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek „Egység” volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között. »
Azon a napon – mondja az Úr – rémülettel sújtok minden lovat, és tébollyal minden lovast. [Júda házára nyitott szemmel tekintek.] Vaksággal sújtom a népnek minden lovát. »
Akkor így szólnak majd szívükben Júda törzsei: „Jeruzsálem lakóinak Istenükben, a Seregek Urában van az erejük.” »
Azon a napon olyanná teszem Júda törzseit, mint a forró serpenyő a fadarabok tetején, és mint az égő csóva a szalmában: jobb felé is, bal felé is minden népet körös-körül megéget. De Jeruzsálem megmarad a maga helyén. »
A Hinnom völgye pedig beomlik Goától a Jasolig. Beomlik úgy, amint már Uzijának, Júda királyának idejében is beomlott a földrengés következtében. Az Úr, a te Istened pedig bevonul, és vele együtt a szentek is, mindnyájan. »
Júda is küzd majd Jeruzsálemben. Minden körülöttük élő népnek összehordják a kincsét: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát. »
Minden edény, ami csak Jeruzsálemben és Júdában lesz, a Seregek Urának szent tulajdona lesz. Azok, akik áldozatot akarnak bemutatni, eljönnek, vesznek belőlük, és főznek bennük. Nem lesznek többé kereskedők a Seregek Urának templomában azon a napon. »
Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években. »
Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe. »
A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz, »
Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelőket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta – városról városra –, hogy mutassanak be áldozatot. »
Júdás, melléknevén Makkabeus, »
Amikor látta a Júdában és Jeruzsálemben végbemenő istenkáromlásokat, »
Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is (tették). Akkor fiaiddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaddal egyetemben.” »
Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron. »
Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére és vezesse a népek elleni harcot. »
Júdás első sikere. »
Amikor Júdás ennek hírét vette, kivonult elé, legyőzte és megölte. Sokan halálos sebet kaptak és meghaltak. A többiek elmenekültek. »
A zsákmányt összeszedték, Júdás megszerezte Apollóniosz kardját, és ezentúl mindig azzal harcolt. »
Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele, »
így szólt: „Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom.” »
Amikor Bet-Horon lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberével kivonult elé. »
Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: „Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk.” »
„Kevesen is körülzárhatnak sokakat – felelte Júdás –, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást. »
Így félelem fogta el őket Júdástól és testvéreitől, rémület szállta meg körülöttük a népeket. »
Híre eljutott a királyig, és a nemzetek Júda harcairól beszéltek. »
Antiochusz Perzsia és Júdea ellen készül. »
Azonkívül átengedte neki hadereje felét és az elefántokat. Közölte vele terveit, különösen Júdeára és Jeruzsálemre vonatkozó rendelkezéseit: »
Gorgiász és Nikanor betörnek Júdeába. »
Elküldött velük negyvenezer gyalogost és hétezer lovast, hogy hatoljanak be Júda földjére, és a király parancsa szerint pusztítsák el. »
Júdás és testvérei látták, hogy a veszedelem egyre nagyobb, és a csapatok már az ő területükön táboroznak. A király rendelkezéseiről is hallottak, hogy a népet teljesen ki kell pusztítani. »
Ezután Júdás vezetőket rendelt a nép fölé, parancsnokokat az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére. »
Júdás így szólt: „Övezzétek fel derekatokat és legyetek bátor férfiak! Holnap korán legyetek készen rá, hogy harcba szálljatok ezekkel a pogány népekkel, akik szövetkeztek ellenünk, hogy megsemmisítsenek bennünket szentélyünkkel együtt. »
Júdás hallott felőle, s maga indult el katonáival, hogy a király seregét leverje Emmausznál addig, »
Hajnalban megjelent Júdás háromezer férfival a síkságon, de nem volt megfelelő vértjük és kardjuk, amilyet szerettek volna. »
Akkor Júdás így szólt embereihez: „Ne féljetek sokaságuktól és ne rettegjetek támadásuktól. »
elhagyták a tábort, hogy fölvegyék a harcot. Júdás katonái megfújták a kürtöket és összecsaptak velük. »
Amikor Júdás seregével visszatért az üldözésből, »
Alighogy befejezte Júdás a szavait, már látszott az egyik csapat, amint közeledett a hegyek közül. »
Ennek láttán nagyon megijedtek. S amikor megpillantották Júdás seregét a síkságon, harcra készen, »
Júdás erre a táborbeli zsákmány felé vette az irányt. Rengeteg aranyat, ezüstöt, lila és piros bíborszövetet és értéktárgyat összeszedtek. »
Benyomultak Idumeába és Bet-Curnál letáboroztak. Júdás tízezer férfival szállt szembe velük. »
Júdás és testvérei így beszéltek: „Lám, megsemmisültek ellenségeink! Menjünk hát fel, tisztítsuk meg és szenteljük föl a templomot!” »
Akkor Júdás parancsot adott embereinek, hogy vegyék fel a harcot a várat megszállva tartó csapatokkal, addig ő megtisztítja a szentélyt. »
Júdás, testvérei és Izrael egész közössége elhatározta, hogy az oltár fölszentelésének napjait minden esztendőben megünneplik öröm és ujjongás közepette ugyanabban az időben, Kiszlév hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át. »
Aztán Júdás őrséget helyezett oda, hogy védelmezze Sion hegyét. Bet-Curt is megerősítette, mint valami várat, hogy a népnek Idumeával szemközt legyen egy erődje. »
Akkor Júdás háborút indított Ézsau Idumeában élő fia ellen, mégpedig Akrabattene körül, mivel körös-körül szorongatták Izraelt. Nagy csapást mért rájuk, megalázta és kifosztotta őket. »
Jázert és leányvárosait is térdre kényszerítette, aztán visszatért Júdeába. »
s levelet küldtek Júdásnak és testvéreinek, ezzel a hírrel: „Környékünkön a pogányok szövetkeztek, hogy megsemmisítsenek bennünket. »
Amikor Júdás és a nép meghallották ezeket a híreket, nagy népgyűlést hívtak össze, hogy megtanácskozzák, mit tegyenek a szorongatott helyzetben levő és megtámadott testvéreikért. »
Júdás azt mondta testvérének, Simonnak: „Válassz magad mellé embereket és menj, szabadítsd ki galileai testvéreidet. Én és testvérem, Jonatán, Gileádba megyünk.” »
Zakariás fiát, Józsefet, valamint a nép egyik vezetőjét, Azariást a sereg maradékával Júdeában hagyta biztosítékul »
Simon háromezer férfit vezetett Galileába, Júdás meg nyolcezer férfit Gileádba. »
Akkor fogta a galileai és az arbattabeli zsidókat asszonyaikkal és gyermekeikkel, valamint minden vagyonukkal együtt, és nagy diadallal Júdeába vitte őket. »
Júdás, a Makkabeus és testvére, Jonatán átkelt a Jordánon, és három napig meneteltek a pusztában. »
Akkor Júdás gyorsan visszafordult a pusztán át Bozora felé. Meghódította a várost, kardélre hányta a lakosság férfi tagjait, kifosztotta és lángba borította. »
Akkor Júdás észrevette, hogy a harc már megkezdődött. A városból a trombiták hangja és a csatakiáltás az égig hatolt. »
Júdás embereket küldött előre, hogy kémleljék ki a tábort. Ezt a hírt hozták neki: „A környék összes pogány népe köréje gyülekezett, hatalmas sereg. »
Még arabokat is befogadott, segédcsapatnak. A patakon túl táboroznak, és készen állnak rá, hogy ellened harcba szálljanak.” Erre Júdás szembe ment velük. »
Amikor Júdás csapataival a patakhoz közeledett, Timóteus így szólt embereihez: „Ha ő kel át először, nem leszünk képesek ellenállni neki, túlerőben lesz velünk szemben. »
Amikor Júdás a patakhoz ért, őröket állított a patakhoz és megparancsolta nekik: „Ne engedjetek egyetlen embert se sátort verni, szálljon mindenki harcba!” »
Először a várost foglalták el, aztán a templomot gyújtották fel azokkal egyetemben, akik benne voltak. Így elpusztították Karnaint – nem tudott többé Júdásnak ellenállni. »
Júdás követet küldött, jóindulatúan azt üzente: „Kénytelenek vagyunk területeteken átvonulni, hogy eljuthassunk földünkre. Senki sem fog ártani nektek. Csak gyalogosan átvonulunk.” De ők vonakodtak kaput nyitni. »
Erre Júdás parancsot adott, hogy az egész seregnek hirdessék ki: ki-ki maradjon ott, ahol van. »
Azokban a napokban, amikor Júdás és Jonatán Gileádban voltak, testvérük, Simon pedig Ptolemaisz előtt állt Galileában, »
József és Azariás csatát vesztettek, egészen Júdea határáig üldözték őket. Izrael népéből azon a napon mintegy kétezer férfi elesett. »
A nép súlyos vereséget szenvedett, mivel nem engedelmeskedtek Júdás és testvérei parancsának, hanem hőstettekről ábrándoztak. »
Júdás, a hős és testvérei nagy hírre tettek szert Izrael egész népe, valamint a pogányok körében és mindenütt, ahol csak emlegették a nevüket. »
Júdás és testvérei kivonultak és hadat indítottak Ézsau fiai ellen, a déli országrészért. Meghódította Hebront és leányvárosait, lerombolta erődjeit, és körben fölgyújtotta bástyáit. »
Akkor valaki utánament Perzsiába azzal a hírrel, hogy a Júdába bevonult csapatokat leverték. »
Most azonban eszembe jut a sok gonoszság, amit Jeruzsálemben véghezvittem. Elhurcoltam onnan az összes arany­ és ezüstedényt, aztán embereket küldtem oda, hogy Júda lakóit minden ok nélkül irtsák ki. »
Júdás, a Makkabeus ostrom alá fogja Jeruzsálem várát. »
Júdás ezért tervbe vette, hogy megsemmisíti őket. Összegyűjtötte tehát az egész népet, hogy vegyék ostrom alá. »
Júdás elvonult a vár alól, és Bet-Zacharja közelében ütött tábort, szemben a király seregével. »
Júdás közeledett a seregével, hogy fölvegye a harcot. A király seregéből hatszáz harcos elesett. »
A király csapatai most Jeruzsálembe vonultak fel ellenük. A király Júdeával és Sion hegyével szemközt ütött tábort. »
Panaszt emeltek a nép ellen a király előtt. „Júdás és testvérei minden hívedet megölték – mondták –, és bennünket is elűztek hazánkból. »
Mind köré gyűltek saját népük szorongatói. Hatalmukba kerítették Júda földjét, és nagy bajt hoztak Izraelre. »
Amikor Júdás látta a bajt, amelyet Alkimusz és hívei hoztak Izrael fiaira – nagyobbat még, mint a pogány népek –, »
bejárta Júdea minden részét, körbe, és bosszút állt a hitehagyottakon. Így megakadályozták, hogy végigjárják az országot. »
Amikor Alkimusz látta, hogy Júdás és pártja megerősödött, s nem képes nekik ellenállni, visszatért a királyhoz, és még gonoszabb dolgokkal vádolta őket. »
Nikanor Júdeában. »
Nikanor hatalmas sereggel érkezett Jeruzsálembe, és álnok módon ezt a békeüzenetet küldte Júdásnak és testvéreinek: »
Júdás azonban világosan látta, hogy cselből ment el hozzá. Ezért gondosan kerülte, nem akarta többé látni. »
Nikanor észrevette, hogy tervét fölfedezték. Ezért Kafarszalamába vonult, hogy fölvegye Júdással a harcot. »
Haraggal eltelve megesküdött nekik: „Ha nem adjátok Júdást és seregét azonnal a kezemre, felgyújtom ezt a házat, ha szerencsésen visszatérek.” Ádáz haraggal eltelve ment el. »
Júdás háromezer férfival Adaza mellett táborozott, és így szólt: »
Erre Júdea falvaiból mind előjöttek az emberek, és oldalba támadták őket. Ellenük fordultak ugyan, de mind kardélre hányták őket. Nem maradt közülük élve egy sem. »
Most egy kis ideig nyugalom uralkodott Júda földjén. »
Júdás hallott a rómaiak híréről, hogy milyen erősek, s mennyire felkarolják azokat, akik jóindulattal vannak irántuk; hogy bárkivel barátságot kötnek, aki hozzájuk csatlakozik. Egyszóval, hogy nagyon hatalmasak. »
Júdás tehát kiválasztotta János fiát és Akkosz unokáját, Eupolemoszt, valamint Eleazár fiát, Jázont, és elküldte őket Rómába, hogy kössenek velük barátságot és szövetséget, hadd szerezzenek róla tudomást: »
„Júdás, a Makkabeus, a testvérei és a zsidók népe küldött bennünket hozzátok, hogy kössetek velünk fegyverbarátságot és békeszövetséget, és vegyetek fel szövetségeseitek és barátaitok sorába.” »
Júdás egy háromezer férfiből álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát. »
Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyűjtse őket. »
Júdás azonban így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem és meneküljek előlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék.” »
A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket. »
Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz, seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozzá, »
Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek. »
Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek. »
Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hőstetteit, nagyszerű cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belőlük. »
Júdás halála után egész Izraelben előkerültek a hitehagyottak és fellázadtak a gonosztevők. »
Ezek felkutatták és kifürkészték Júdás követőit, Bakchidesz elé hurcolták őket, aki aztán megbüntette és megfenyítette őket. »
Akkor Júdás követői összegyűltek, és így szóltak Jonatánhoz: »
„Mióta testvéred, Júdás meghalt, nincs senki, aki hozzá hasonló volna, és az ellenség, Bakchidesz, s egyáltalán népünk ellenségei ellen harcba szállna. »
Jonatán tehát átvette azokban a napokban a vezetést, és testvére, Júdás helyébe lépett. »
(Bakchidesz) visszatért Jeruzsálembe és megerősítette a városokat Júdában: várat épített Jerikóban, Emmauszban, Bet-Horonban, Bételben, Tamnatában, Faratonban és Tefonban, azután ellátta őket magas falakkal, kapukkal és zárakkal, »
Halálát látva Bakchidesz visszatért a királyhoz, így két esztendeig nyugalom uralkodott Júda földjén. »
Erre hatalmas sereg élén elindult, hogy bevonuljon. Titokban levelet küldött híveinek Júdeába, hogy fogják el Jonatánt és embereit. De nem sikerült nekik, mert kitudódott a tervük. »
Amikor Bakchidesz ezt megtudta, összevonta egész haderejét, és Júdea férfiait is fegyverbe szólította. »
Mától kezdve lemondok a gabona harmadáról és a gyümölcs feléről, amely megillet; nem követelem mától fogva soha többé Júda földjétől és Szamária és Galilea három hozzá tartozó kerületétől. »
Váltságdíj nélkül szabadon bocsátok minden zsidót, akit elhurcoltak Júda földjéről birodalmam valamelyik részébe. Mentesek lesznek minden adótól, s ugyanúgy állataik is. »
Egy részüket a király nagy erődeibe osztják majd be, a többiek bizalmi beosztást kapnak a birodalomban. A tisztek és a parancsnokok az ő soraikból fognak kikerülni, s a saját törvényeik szerint élhetnek, amint azt a király Júda földjének is elrendelte. »
Az a három kerület, amely Szamáriából Júdához tartozik, tartozzék egészen hozzá, annyira, hogy csak egy hatalom alatt álljon, és ne engedelmeskedjék másnak, mint a főpapnak. »
Ugyanígy a királyi kincstárt terhelik a Jeruzsálem falai újraépítésének és megerősítésének költségei is, valamint egész Júdeában a falak helyreállításának költségei.” »
Abban az időben Jonatán egybegyűjtötte Júdea lakóit Jeruzsálem várának elfoglalására. Rengeteg ostromgépet állítottak fel. »
Jonatán adómentességet kért Júdea és Szamária három kerülete számára. »
Jonatán emberei mind menekültek, csak a csapatok vezérei, Absalom fia, Mattatiás és Halfi fia, Júdás tartottak ki vele. »
Erre ellátták őket a helységek elöljáróihoz intézett levelekkel, hogy biztonságban visszatérhessenek Júda földjére. »
Hazatérve Jonatán összehívta a nép véneit, és megtanácskozta velük a júdeai erődök ügyét, »
Jonatán hitt neki, úgy tett, amint javasolta, elbocsátotta csapatait, s azok vissza is tértek Júdeába. »
Így valamennyien visszatértek Júda földjére. Elsiratták Jonatánt és embereit, és nagyon féltek. Egész Izrael nagy gyászt tartott. »
Simon hírét vette, hogy Trifon hatalmas sereget gyűjtött, és be akar nyomulni Júda földjére, és el akarja pusztítani. »
Hangosan fölkiáltottak: „Te vagy a vezérünk Júdás és testvéred, Jonatán helyett! »
Ellenkezőleg, Trifon elindult, hogy behatoljon Júda földjére és elpusztítsa. De kerülőutat tettek Adora felé. Simon minden helységben szembeszállt vele csapataival, ahová csak bevonult. »
Simon azonban fölépítette az erődöket Júdeában, ellátta őket magas bástyákkal, erős falakkal, kapukkal és zárakkal, aztán élelmet vitetett az erődökbe. »
Így írtak neki – érctáblákon –, hogy megújítsák vele a barátságot és a szövetséget, amelyet testvéreivel, Júdással és Jonatánnal kötöttek. »
Adjátok tehát vissza ezeket a városokat, amelyeket elfoglaltatok, s ugyanígy azoknak a helységeknek az adóját is, amelyeket Júda határain túl eltulajdonítottatok. »

Találatok a szövegben 317 találat

Józsue könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 19 9Simeon fiainak örökrészét Júda fiainak részéből vették ki, mivel Júda fiainak része túl nagy volt számukra így Simeon fiai Júda fiai örökrészének középső részén kapták meg örökrészüket. 1A második sorsvetés Simeonra esett, Simeon fiainak törzsére, nemzetségeik szerint az ő örökrészük Júda fiai örökrészében terült el.
  • 15 63Júda fiai azonban nem tudták a Jeruzsálemben lakó jebuzitákat kiűzni; így a jebuziták Jeruzsálemben élnek, Júda fiai mellett mind a mai napig. 1Júda törzse. Az a rész, amely Júda fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint, Edom határa mentén terült el, Cin pusztájától Kádesig, délnyugatra. 12A nyugati határt a Nagy-tenger alkotta. Ezek körös-körül a határai annak a földnek, amely Júda nemzetségeinek jutott osztályrészül. 13Jefunne fia, Kaleb, Júda fiai között kapott örökrészt az Úr Józsuénak adott parancsa szerint. Ez neki adta Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront. 20Ez lett Júda fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint. 21Júda törzsének városa. Júda fiai törzsének városai Edom határánál, a Negeben: Kabceel, Éder, Jagur,
  • 7 1Izrael fiai azonban megszegték az átokparancsot: Áchán, Karmi fia, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből, vett abból, ami átok alá esett, s az Úr haragja fellobbant Izrael fiai ellen. 16Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga előtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors. 17Előléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Előléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr). 18Most előléptette Zabdi családját, az egyik embert a másik után; a sorsvetés Áchánra, Karminak a fiára esett, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből.
  • 11 21Abban az időben Józsue elment, és kiirtotta az anakitákat a hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anabból, Júda egész hegyvidékéről és Izrael egész hegyvidékéről: betöltötte rajtuk és városaikon az átkot.
  • 14 6Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Kaleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: „Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában?
  • 18 5Osszák fel a földet hét egyenlő részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon. 11A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el. 14A határ itt megtörik, és a nyugati oldalon délre fordul annál a hegynél, amely délen Bet-Horonnal szemközt emelkedik, hogy Kirjat-Baalnál, vagyis Júda fiainak egyik városánál, Kirjat-Jearimnál érjen véget. Ez volt a nyugati oldal.
  • 20 7Erre a célra szentelték tehát Galileában Naftali hegyén Kedest, Efraim hegyén Szichemet, Júda hegyén Kirjat-Arbát, azaz Hebront.
  • 21 4A sorsvetés Kehát fiainak nemzetségeire esett, így Júda, Simeon és Benjamin törzséből 13 várost a levitáknak adtak, Áron pap fiainak; 9Júda és Simeon törzséből a következő nevű városokat adták; 11Nekik adták Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront Júda hegyén, a körülötte elterülő legelővel együtt.
Krónikák II. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 13 15Júda harcosai meg nagy lármát csaptak. Amikor Júda harcosai kiáltozni kezdtek, Isten megverte Jerobeámot és egész Izraelt Abija és Júda szeme láttára. 1Abija Jerobeám király 18. esztendejében lett Júda királya. 13Közben Jerobeám cselt vetve mögéjük osont. Így Júda előtt is ott álltak, s mögöttük is ott voltak a cselvetők. 14Amint Júda megfordult és rádöbbent, hogy elöl is, hátul is ellenség, felkiáltottak az Úrhoz. A papok megfújták a trombitákat, 16Ekkor Izrael fiai megfutamodtak Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket. 18Így maradtak alul abban az időben Izrael fiai, ellenben Júda fiai erősebbnek bizonyultak, mert az Úrban, atyáik Istenében bíztak.
  • 16 1Aza uralkodásának 36. esztendejében Bása, Izrael királya felvonult Júda ellen. Kiépítette Rámát, hogy Aza, Júda királya számára lehetetlenné tegye a szabad mozgást. 6Aza király pedig felszólította egész Júdát, és elhordták Rámából a követ és a fát, amelyet Bása az építkezésre szánt. Belőle építtette ki Gebát és Micpát. 7Abban az időben Hanani látóember fölkereste Azát, Júda királyát, és azt mondta neki: „Mivel Arám királyára támaszkodtál és nem bíztál az Úrban, a te Istenedben, azért menekült meg Arám királyának serege a kezedből. 11Aza dolgai az elsőktől az utolsókig mind meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.
  • 17 2Ezért csapatokat helyezett el Júda minden megerősített városában. Helyőrségeket rendelt Júda országába és Efraimnak atyja, Aza által elfoglalt városaiba. 9Amikor Júdában tanítottak, velük volt az Úr Törvényének Könyve. Bejárták Júda minden városát és tanították a népet. 5Ezért az Úr megerősítette kezében a királyságot. Egész Júda ajándékot adott Jehosafátnak, és így nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott. 6Szíve úgy felbátorodott az Úr útjain, hogy még a magaslatokat és a bálványokat is eltávolította Júdából. 7Uralkodásának harmadik esztendejében elküldte főemberei közül Benhajilt, Obadját, Zecharját, Netaneelt és Michaját, hogy tanítsák a népet Júda városaiban. 10A Júda körül levő föld királyságai nem mertek hadakozni Jehosafát ellen az Úrtól való félelmükben. 12Így Jehosafát egyre hatalmasabb lett, Júdában várakat és raktárvárosokat épített, 13úgyhogy nagy készletei voltak Júda városaiban. Harcos férfiai és erős vitézei voltak Jeruzsálemben. 14Ezeknek jegyzéke nemzetségük szerint a következő: Júdából Adnak vezér háromszázezer vitézzel, 19Mindezek a király rendelkezésére álltak, nem számítva azokat, akiket a király a megerősített városokba rendelt Júda egész területén.
  • 20 4Erre Júda össze is jött, hogy az Úrhoz könyörögjön, sőt Júda valamennyi városából egybegyűltek, hogy könyörögjenek az Úrhoz. 3Erre Jehosafát megijedt és elhatározta, hogy az Úrhoz fordul. Egész Júdának böjtöt hirdetett. 5Ekkor Jehosafát az Úr házában az új udvar előtt odaállt Júda és Jeruzsálem gyülekezete elé. 13Ezalatt egész Júda ott állt az Úr előtt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt. 15Így kezdett beszélni: „Ide figyeljetek egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek. 17Nektek azonban nem kell harcolnotok. Csak álljatok oda, és maradjatok veszteg. Akkor meg fogjátok látni, hogyan segít meg az Úr benneteket, Júdát és Jeruzsálemet. Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki eléjük, és az Úr veletek lesz!” 18Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr előtt, hogy hódoljanak előtte. 20Kora reggel föl is keltek, és kivonultak Tekoa pusztájába. Elindulás előtt Jehosafát eléjük állt, és így szólt: „Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor életben maradtok. Higgyetek prófétáinak és boldogultok.” 22Mihelyt felhangzott a dicsőítő és magasztaló ének, az Úr a lesben álló csapatokat azok ellen fordította, akik Júda ellen vonultak: Ammonnak, Moábnak és Szeirnek fiai ellen. Így ezek vereséget szenvedtek. 24Amikor Júda a pusztai kilátóhelyhez ért, és a sokaság felé tekintett: Lám, azok holtan hevertek a földön. Senki sem menekült meg. 27Ezután Júda és Jeruzsálem férfiai Jehosafáttal az élükön mind megfordultak, hogy örömujjongás közt visszatérjenek Jeruzsálembe. Az Úr ugyanis megszerezte az ellenségeik fölötti diadal örömét. 31Jehosafát, Júda királya, harmincöt esztendős volt, amikor trónra lépett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Silchi leánya volt, Azuba volt a neve.
  • 21 11sőt magaslatokat emelt Júda városaiban. Így kicsapongásba vitte Jeruzsálem lakóit és elpártolásba Júdát. 2A testvérei, vagyis Jehosafát fiai Azarja, Jechiel, Zecharjahu, Azarjahu, Michael és Sefatjahu voltak. Mindezek Jehosafátnak, Júda királyának voltak a fiai. 3Atyjuk sok ajándékot adott nekik ezüstben, aranyban és drágaságokban, azonkívül megerősített városokat Júdában. A királyságot azonban Jorámnak adta, mert ő volt az elsőszülött. 8Az ő napjaiban Edom fellázadt Júda uralma ellen, és királyt tettek maguk fölé. 10Edom mégis elszakadt Júdától mind a mai napig. Ugyanebben az időben pártolt el uralma alól Libna is. Elhagyta ugyanis az Urat, atyái Istenét, 12Ekkor egy írás érkezett hozzá Illés prófétától, ezzel a tartalommal: „Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem jártál atyádnak, Jehosafátnak útjain és Azának, Júda királyának útjain, 13hanem Izrael királyainak útjára léptél, kicsapongásba vitted Júdát és Jeruzsálem lakóit, ahogyan ezt Acháb családja tette, sőt kiirtottad atyád családját, a testvéreidet, akik különbek voltak nálad, ezért, 17fel is vonultak Júda ellen, és elfoglalták. Egész vagyonát, amelyet királyi palotájában találtak, magukkal hurcolták, úgyszintén a gyermekeit és a feleségeit… Nem is maradt neki más fia, mint Achaszja, a legkisebbik fiú.
  • 23 2Ezek aztán bejárták Júdát, összegyűjtötték a levitákat és Izrael családfőit Júda minden városából, és elmentek Jeruzsálembe. 8A leviták és egész Júda úgy jártak el, ahogyan Jehojada főpap megparancsolta nekik. Ki-ki vette a maga embereit, akik szombaton beléptek, azokkal együtt, akik szombaton kiléptek volna a szolgálatból. Jehojada főpap ugyanis nem bocsátotta el az osztagokat.
  • 25 5Amacja összegyűjtötte Júdát, és felállította őket a nemzetségek rendjében, az ezres és a százas csoportok vezetői szerint, egész Júdát és Benjamint. Aztán megszámlálta őket húszévestől kezdve fölfelé. Úgy találta, hogy háromszázezren vannak a kiválasztottak, akik dárdát és pajzsot ragadva hadba vonulhatnak. 10Erre Amacja elkülönítette az Efraimból jött segédcsapatot, hogy menjenek haza. Erre azok nagy haragra lobbantak Júda ellen, és izzó haraggal tértek haza. 12Tízezret pedig élve fogtak el Júda fiai. Ezeket egy sziklacsúcsra vitték, és a sziklacsúcsról letaszították őket, úgyhogy halálra zúzták magukat. 13Közben annak a segédcsapatnak a tagjai, amelyet Amacja visszaküldött, hogy ne menjenek vele a csatába, megrohanták Júda városait Somerontól egészen Bet-Horonig. Háromezer embert megöltek, és sok zsákmányt hurcoltak magukkal. 17Amacja, Júda királya tanácsot tartott, majd követséget küldött Joáshoz, Jehu fiának, Jehoachásznak a fiához, Izrael királyához ezzel az üzenettel: „Nosza, nézzünk egymással farkasszemet!” 18Joás, Izrael királya, ezzel az üzenettel küldte őket vissza Amacjához, Júda királyához: „A libanoni bogáncs követséget küldött a libanoni cédrushoz ezzel a kéréssel: Add a lányodat feleségül a fiamhoz! Közben a libanoni erdő vadja arra jártában eltiporta a bogáncsot. 19Azt gondolod: Lám, megvertem Edomot. Emiatt a szíved felfuvalkodott, hogy még nagyobb dicsőségre áhítozzál. Maradj nyugton a házadban! Miért hívod ki magad ellen a sorsot, hogy baj érjen és veled együtt Júdát is?” 21Erre Joás, Izrael királya is felvonult és Bet-Semesnél, amely még Júdához tartozik, szembeszálltak egymással: ő és Amacja. 22Júda vereséget szenvedett Izraeltől, mire mindenki a sátrába menekült. 23De Amacját, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Bet-Semesnél foglyul ejtette Joás, Izrael királya, és Jeruzsálembe hurcolta. Jeruzsálem falait az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig négyszáz könyöknyi hosszúságban lebontotta. 25Amacja, Joás fia, Júda királya Joásnak, Jehoachász fiának, Izrael királyának halála után még tizenöt évig élt. 26Amacja egyéb dolgai az elsőktől az utolsókig meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.
  • 28 19Az Úr ugyanis meg akarta alázni Júdát Acház, Júda királya miatt, mivel olyan gátlástalanul viselkedett és teljesen hűtlen lett az Úrhoz. 6Pekach, Remalja fia ugyanis egy napon százhúszezer vitéz harcost öletett meg Júdában, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. 9Volt ott akkor az Úrnak egy Oded nevű prófétája. Elébe sietett a Someron felé vonuló seregnek, és azt mondta nekik: „Nézzétek, az Úr, atyáitok Istene, megharagudott Júdára, azért kezetekbe adta őket. Ti azonban dühötökben olyan vérengzést vittetek végbe, hogy az az eget veri. 10Most pedig Júda és Jeruzsálem fiait is rabszolgáitokká és rabszolganőitekké akarjátok tenni. Hát csak bűnt tudtok elkövetni az Úr, a ti Istenetek ellen? 17Még az edomiak is eljöttek, megverték Júdát és foglyokat ejtettek. 18A filiszteusok pedig megtámadták a síkság városait és Júda délvidékét. Elfoglalták Bet-Semest, Ajalont, Gederotot, Szokot a leányvárosaival, Timnát a leányvárosaival és Gimzót, szintén a leányvárosaival együtt, és letelepedtek bennük. 25Júda valamennyi városában magaslatokat emeltetett, hogy tömjént gyújtson rajtuk az idegen isteneknek. Így ingerelte haragra az Urat, atyái Istenét. 26Egyéb dolgai és tettei – az elsőktől az utolsókig – mind meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében. 27Amikor Acház megtért atyáihoz, Jeruzsálem városában temették el, mert nem akarták Júda királyainak sírjai mellé vinni. Fia, Hiszkija lett helyette a király.
  • 30 25Együtt örült Júdának egész gyülekezete, a papok és a leviták, az Izraelből jöttek egész sokasága, végül a jövevények, akik Izraelből valók voltak, de megtelepedtek Júdában. 1Hiszkija követséget küldött egész Izraelhez és Júdához. Azonkívül levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr templomába, Jeruzsálembe, s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének. 6A futárok el is indultak a királytól és főembereitől küldött levelekkel egész Izraelbe és Júdába. A király parancsára kihirdették: „Izrael fiai! Térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez! Akkor ő is visszafordul a maradékhoz, akik megmenekültek Asszíria királyának hatalmából. 12Ám Júdában Isten keze egyforma érzületet adott nekik, hogy a király és a főemberek parancsára eleget tegyenek az Úr törvényének. 24Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát és tízezer juhot ajándékoztak nekik. Közben a papok is nagy számmal szentelődtek meg.
  • 31 1Mindezek befejeztével Izrael fiai, akik csak jelen voltak, mind kivonultak Júda városaiba, aztán teljesen összetörték az emlékoszlopokat, összezúzták a bálványokat, elpusztították a magaslatokat és az oltárokat egész Júdában és Benjaminban, sőt Efraimban és Manasszéban is, teljes eredménnyel. Majd Izrael fiai valamennyien visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára. 6Izrael és Júda fiai közül azok, akik Júda városaiban laktak, szintén megadták a tizedet a marhából és a juhból, meg a tizedet is azokból a fogadalmi ajándékokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek. Amikor meghozták, külön-külön halmokba rakták. 20Így járt el Hiszkija egész Júdában. Azt tette, ami jó, helyes és igaz az Úr, az ő Istene előtt.
  • 32 9Ezek után Szancherib, Asszíria királya, aki alattvalóival együtt Lachisnál állt, elküldte szolgáit Jeruzsálembe, Hiszkijához, Júda királyához és egész Júdához, amely Jeruzsálemben tartózkodott. Ez volt az üzenet: 1E hűséget bizonyító tettek után jött Szancherib, Asszíria királya. Miután betört Júdába, ostrom alá fogta a megerősített városokat, és parancsokat adott elfoglalásukra. 12De nem ő az a Hiszkija, aki eltávolította a magaslatait és az oltárait? Nem ő az, aki azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak egy oltár előtt boruljatok le, és csak azon gyújtsatok tömjént. 23Ekkor sokan ajándékokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak, és drágaságokat Hiszkijának, Júda királyának. Ettől kezdve nagy híre lett az összes nemzet között. 25Hiszkija azonban nem viszonozta a kapott jótéteményt, mert szíve felfuvalkodott. Ezért az Úr haragra gyúlt ellene, Júda és Jeruzsálem ellen. 32Hiszkija egyéb dolgai és jámborsága meg vannak írva Izajás prófétának, Ámosz fiának látomásában, meg Júda és Izrael királyainak könyvében. 33Amikor Hiszkija megtért atyáihoz, a Dávid fiainak sírjához vezető emelkedőnél temették el. Halála alkalmával egész Júda és Jeruzsálem kifejezte hódolatát. Fia, Manassze lett helyette a király.
  • 2 6Azért küldj nekem olyan embert, aki járatos az arany­, ezüst­, réz­ és vasműves munkákban, a bíbor, a karmazsin és a kék színű fonalak szövésében, és aki metszeteket is tud vésni azokkal a mesteremberekkel, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, s akiket még atyám, Dávid szerződtetett.
  • 9 11A király az illatos fákból lépcsőket készíttetett az Úr templomába és a királyi palotába, továbbá lantokat és hárfákat a zenészek számára. Azelőtt sohasem láttak ilyeneket Júda földjén.
  • 10 17Így Rechabeám Izraelnek csak azokon a fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak.
  • 11 1Amikor Rechabeám Jeruzsálembe érkezett, összehívta Júda és Benjamin egész házát, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy háborút kezdjenek Izrael ellen, és visszaszerezzék a királyságot Rechabeámnak. 3„Szólj Rechabeámhoz, Salamon fiához és egész Izraelhez, mely Júdában és Benjaminban lakik! 5Rechabeám Jeruzsálemben lakott. Júdában fallal megerősített városokat épített. 10Corea, Ajalon és Hebron júdai és benjamini helységeket erős városokká. 12Minden városban volt fegyverraktár a pajzsok és a dárdák számára, s ezeket nagy gonddal megerősítette. Csak Júda és Benjamin volt az övé. 13A papok és leviták átköltözése Júdába. 14A leviták ugyanis elhagyták legelőiket és birtokaikat, és átköltöztek Júdába vagy Jeruzsálembe, mert Jerobeám és utódai megfosztották őket attól, hogy az Úr papjai lehessenek. 17Ezzel is megszilárdították Júda királyságát, és megerősítették Rechabeámot, Salamon fiát három esztendeig. Mert csak három évig járt Dávid és Salamon útjain. 23Előrelátó volt, és fiait szétosztotta Júda és Benjamin egész területére, az összes megerősített városba. Bőségesen gondoskodott megélhetésükről és sok asszonyt szerzett nekik.
  • 12 4Elfoglalta a Júdában levő megerősített városokat, és egészen Jeruzsálemig eljutott. 5Ekkor Semaja próféta fölkereste Rechabeámot és Júda fejedelmeit, akik Sisáktól való félelmükben Jeruzsálemben jöttek össze. Azt mondta nekik: „Ezt üzeni az Úr: Elhagytatok, azért hát én is Sisák kezére adlak benneteket.” 12Mivel tehát megalázkodtak, elfordult tőlük az Úr haragja, és nem pusztított el mindent teljesen, mert Júdában is csak akadt valami jó.
  • 14 3Júdának meghagyta, hogy az Urat, atyáinak Istenét kövesse, tartsa meg a törvényt és a parancsolatokat. 4Júda minden városából eltávolította a magaslatokat és a Nap-bálványokat. Alatta békében élt az ország. 5Majd megerősített városokat épített Júdában. Békében élt ugyanis az ország, és nem volt háború ezekben az években, mert az Úr békességet adott. 6Azt mondta Júdának: „Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül fallal, erősítsük meg bástyákkal, kapukkal és zárakkal! Még miénk az ország! Mi ugyanis az Urat, a mi Istenünket kerestük, és ő békét adott minden felől.” Ezért tudtak építkezni és sikerük is volt. 7Aztán Júdából háromszázezer főnyi serege volt, amely pajzzsal és dárdával volt fölszerelve, Benjaminból pedig kétszáznyolcvanezer pajzzsal is ellátott íjásza volt. Ezek mindnyájan vitéz emberek voltak. 11Ekkor az Úr megverte a kusitákat Aza és Júda előtt, és a kusiták megfutamodtak.
  • 15 2Kiment Aza elé, és azt mondta neki: „Hallgass meg, Aza, egész Júda és Benjamin! Az Úr veletek van, mert ti is vele voltatok. Ha keresitek, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. 8Amikor Aza meghallotta ezeket a szavakat, vagyis Oded fiának, Azarja prófétának jövendölését, felbuzdult, és eltávolította a bálványokat Júda és Benjamin egész földjéről, sőt még azokból a városokból is, amelyeket Efraim hegységében elfoglalt. Azután megújította az Úr oltárát, amely az Úr előcsarnoka előtt volt. 9Majd egybegyűjtötte egész Júdát és Benjamint, valamint a köztük lakó, Efraimból, Manasszéból és Simeonból való jövevényeket. Sokan menekültek ugyanis hozzá, mert látták, hogy vele van az Úr, az ő Istene. 15Egész Júda örült az eskütételnek, mert egész szívükből esküdtek. Teljes jóakarattal keresték, azért meg is találták, az Úr pedig békét adott nekik minden tájon.
  • 18 3Azt mondta ugyanis Acháb, Izrael királya Jehosafátnak, Júda királyának: „Kivonulsz-e velem Ramot-Gileád ellen?” Azt felelte neki: „Ahogy te, úgy én is; ahogy a te néped, úgy az én népem is. Veled leszünk a csatában.” 9Mindketten, Izrael királya is, Jehosafát, Júda királya is díszbe öltözve ültek trónjukon. A téren ültek Someron kapujának nyílása mellett, közben a próféták jóslatokat mondtak előttük. 28Tehát Izrael királya és Jehosafát, Júda királya felvonultak Ramot-Gileád ellen.
  • 19 1Jehosafát, Júda királya, épségben visszatért Jeruzsálembe a palotájába. 5Vidéken is, városról városra bírákat rendelt Júda minden megerősített városába. 11Amarjahu főpap lesz a fölöttesetek vallási ügyekben, Zebadjahu pedig, Jizmael fia, Júda házának feje, a király elé tartozó összes ügyekben. Mint tisztviselők a leviták fognak rendelkezéstekre állni. Járjatok el bátran, és az Úr a jók mellett lesz.”
  • 22 1Jeruzsálem lakói Achaszját, a legkisebb fiút tették meg királlyá helyette, mert az idősebbeket megölte egy rablócsapat, amely az arabok közt bejutott a táborba. Így lett király Achaszja, Jorámnak, Júda királyának fia. 6mire visszatért Jiszreelbe, hogy gyógyíttassa sebeit, amelyeket Ramotban, Hazael arám király ellen vívott csatában kapott. Ekkor Achaszja, Jorám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jiszreelben a betegeskedő Jorámot, Acháb fiát. 8Amikor tehát Jehu Acháb családján végrehajtotta az ítéletet, ott találta Júda főembereit és Achaszja testvéreinek fiait, akik szolgálatot teljesítettek Achaszja mellett, és őket is megölte. 10Amikor Atalja, Achaszja anyja látta, hogy fia meghalt, fölkelt, kiirtatta Júda házának egész királyi sarjadékát.
  • 24 5Egybegyűjtötte a papokat és a levitákat, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el Júda városaiba és egész Izraeltől gyűjtsetek pénzt, hogy évről évre kijavíthassuk Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!” Ám a leviták nem siettek vele. 6Erre a király magához hívatta Jehojada főpapot és kérdőre vonta: „Miért nem sürgeted a levitákat, hogy Júdából és Jeruzsálemből beszedjék az adót, amelyet Mózes, az Úr szolgája vetett ki Izrael közösségére a megnyilatkozás sátora javára. 9Aztán kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák be az Úrnak az adót, amelyet Mózes, az Isten szolgája állapított meg Izrael számára a pusztában. 17Jehojada halála után eljöttek Júda nemzetségének fejei, s bemutatták hódolatukat a királynak. A király ettől kezdve rájuk hallgatott. 18Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, bálványoknak és faragott képeknek szolgáltak. E bűneik miatt harag sújtotta Júdát és Jeruzsálemet. 23Az esztendő elmúltával történt, hogy felvonult ellene Arám serege. Benyomultak Júdába és Jeruzsálembe, megölték a nép összes főemberét, zsákmányukat pedig mind hazaküldték a királynak Damaszkuszba.
  • 26 1Ezután Júda egész népe fogta a tizenhat éves Uziját és királlyá tették atyja, Amacja helyébe. 2Ő építette ki Elátot. Ő szerezte vissza Júdának, miután a király megtért atyáihoz.
  • 27 4Júda hegységében városokat épített, az erdőkben pedig kastélyokat és tornyokat. 7Jotam többi dolgai, háborúi és tettei mind meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.
  • 29 8Ezért az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre, rettegést, pusztulást bocsátott rájuk, és gúny tárgyává tette őket, amint saját szemetekkel láthatjátok. 21Felvittek hét fiatal bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot bűnért való áldozatul a királyi házért, a szent helyért és Júdáért. Aztán megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán.
  • 33 9Manassze arra csábította Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy nagyobb gonoszságot műveljenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elől. 14Ezek után egy külső falat építtetett Dávid városa mellé, Gichontól nyugatra a völgyben a Hal-kapu bejárójáig, aztán az Ofelt vette körül, s igen magasra húzatta fel. Majd parancsnokokat rendelt Júda valamennyi megerősített városába. 16Újjáépíttette az Úr oltárát, aztán közösségi és hálaáldozatokat mutatott be rajta. Júdának is meghagyta, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon.
  • 34 3Uralkodásának nyolcadik esztendejében, amikor még ifjú volt, kezdte el atyja, Dávid Istenének szolgálatát. A tizenkettedik évben látott hozzá, hogy Júdát és Jeruzsálemet megtisztítsa a magaslatoktól, a bálványoktól, a faragott és öntött képektől. 5A papok csontjait a saját oltáraikon égette el. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. 9Elmentek Hilkija főpaphoz, és átadták a pénzt, amely a templomban bejött, meg amelyet az ajtónálló leviták gyűjtöttek Manasszétól, Efraimtól és Izrael egész maradékától, végül egész Júdától, Benjamintól és Jeruzsálem lakóitól. 11Kiadták továbbá a mesterembereknek és a kőműveseknek, hogy faragott követ és fát vásároljanak az épületek falainak és tetőzetének kijavítására, amelyeket Júda királyai elhanyagoltak. 21„Menjetek és kérdezzétek meg az Urat, hogy a most előkerült könyv szavai mennyiben vonatkoznak rám, meg az Izraelben és Júdában megmaradottakra. Nagy lehet ugyanis az Úr haragja, amely ránk zúdult, mert atyáink nem hallgattak az Úr szavára, és nem úgy jártak el mindenben, ahogy meg van írva ebben a könyvben.” 24Ezt üzeni az Úr: Igen, rázúdítom erre a helyre és lakóira azt a nyomorúságot, azokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a Júda királya előtt felolvasott könyvben. 26Mondjátok meg Júda királyának: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene, azokat a szavakat illetőleg, amelyeket hallottál: 29Erre a király elküldte megbízottait és egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi elöljáróját. 30Ekkor a király fölment a templomba, vele az összes júdeai, Jeruzsálem lakói, a papok és a leviták, meg az egész nép apraja-nagyja. Ezután felolvastatta fülük hallatára a templomban talált szövetség könyvének minden szavát.
  • 35 18Sámuel próféta napjai óta nem tartottak Izraelben ilyen pászkát. Izrael királyai közül egyik sem készített olyan pászkát, mint amilyent Jozija tartott a papokkal, levitákkal, egész Júdával, Izrael jelenlevő fiaival és Jeruzsálem lakóival. 24Szolgái levették a harci szekérről, és egy másik szekéren szállították és vitték Jeruzsálembe. Ott halt meg. Atyáinak sírboltjában temették el. Egész Júda és Jeruzsálem meggyászolta Joziját. 27a vele történt események – az elsőktől az utolsókig – meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.
  • 36 4Aztán testvérét, Eljákimot tette meg Egyiptom királya Júda és Jeruzsálem királyává, de nevét Jojakimra változtatta. Aztán testvérét, Joacházt magával hurcolta Nechó, és Egyiptomba vitte. 8Jojakim egyéb tettei és iszonyatos dolgai, amelyeket elkövetett és amelyek megvoltak benne; ezek, lám, meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében. Fia, Jojachin lett helyette a király. 10Esztendő fordultával Nebukadnezár sereget küldött, és elvitette Bábelbe a templom értékes fölszerelésével együtt. Júda és Jeruzsálem királyává pedig testvérét, Cidkiját tette. 23„Így szól Cirusz, Perzsia királya: Az Úr, az ég Istene nekem adta a föld minden országát. Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki a Júdában fekvő Jeruzsálemben. Aki közületek az ő népéhez tartozik, azzal legyen vele az ő Istene és térjen haza!”
Izajás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 11 13Akkor megszűnik majd Efraim féltékenysége, és Júda ellenségei kipusztulnak. Efraim nem lesz többé féltékeny Júdára, Júda meg nem támad többé Efraimra. 12Fölemeli zászlaját a nemzetek előtt, és összegyűjti Izrael menekültjeit, a föld négy széléről összeszedi, akik Júdából szétszóródtak.
  • 1 1Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott. 4A Júdára váró büntetés
  • 2 1Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről.
  • 3 1Igen, az Úr, a Seregek Ura megvon Jeruzsálemtől és Júdától minden támaszt. [Elveszi tőle a kenyeret és a vizet,] 8Igen, Jeruzsálem romba dől, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az ő fölségének sértésére.
  • 5 3Most hát Jeruzsálem lakói és ti, Júda férfiai: Tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! 7Igen, a Seregek Urának szőlője Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom.
  • 7 1Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni. 6Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává. 17Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, [csak Asszíria királya (idején)].”
  • 8 8Behatol Júdába és áthömpölyög rajta, elönti, míg egészen nyakig nem ér. Kiterjesztett szárnyai betöltik országod egész szélességét, ó Immánuel.
  • 9 20Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszét, aztán mindketten Júdának esnek. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
  • 13 8Mindnyájan megremegnek, görcs és fájdalom fogja el őket, s úgy gyötrődnek, mint a vajúdó asszony. Rémülten néznek egymásra, míg arcuk a láz pírjától lángol.
  • 16 1Moáb lakói Júdába menekülnek
  • 19 17Akkor Júda földje rémületére lesz Egyiptomnak, ha csak említi is valaki, már megijed Egyiptom attól, amit a Seregek Ura határozott ellene.
  • 21 3Ezért van tele gyötrelemmel ágyékom, olyan fájdalom kínoz, mint a vajúdó asszony fájdalma. Rémülettel tölt el, amit hallok, s zavarba ejt, amit látnom kell.
  • 22 8Júda védelme kudarcot vall. 21és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.
  • 23 4Pirulj el, Szidon, mert így szól a tenger: „Nem vajúdtam és nem szültem. Nem voltak fiaim, s nem neveltem föl lányokat.”
  • 26 1Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős várunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál. 17Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrő fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram színed előtt. 18Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek.
  • 28 15. BESZÉDEK IZRAELRŐL ÉS JÚDÁRÓL
  • 36 1Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket. 7Lehet, hogy azt mondjátok nekem: Mi az Úrban, Istenünkben bizakodunk. De hát nem ő az, akinek a magaslatait és az oltárait Hiszkija lerombolta, aztán meghagyta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak ez előtt az oltár előtt imádkozzatok!? 11Ekkor Eljákim, Sebna és Joách így szóltak a főpohárnokhoz: „Kérünk, beszélj hozzánk, szolgáidhoz arám nyelven, mert úgy is értünk. Ne júdai nyelven szólj hozzánk itt a nép füle hallatára, amely a várfalon van.” 13Akkor a főpohárnok felállt, és júdai nyelven hangosan odakiáltotta: „Halljátok a nagykirálynak, Asszíria királyának a szavait!
  • 37 10„Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Nehogy csalódj Istenedben, akiben bizakodol, azt gondolván, hogy nem kerülhet Jeruzsálem az asszírok királyának a kezére! 31Júda házának megmenekült maradéka gyökeret hajt alul és gyümölcsöt hoz felül.
  • 38 9Hiszkijának, Júda királyának éneke, amikor felépült betegségéből:
  • 40 9Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!
  • 42 14Sokáig hallgattam, csöndben voltam, szinte visszafogtam magam… De most nyögök, mint a vajúdó asszony, fújok és lihegek egyszerre.
  • 44 26Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom.
  • 48 1Halljátok, Jákob háza, mind, akik Izrael nevét viselitek, és Júda magvából származtok! Ti, akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, csakhogy nem hűséges szívvel és nem őszintén,
  • 54 1Zengj éneket, te meddő, aki nem szültél; hallasd örömöd szavát s ujjongj, te, aki nem vajúdtál. Mert az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van – mondja az Úr.
  • 56 9Júda vezetőinek méltatlansága
  • 65 9hanem új nemzedéket nevelek magamnak Jákobból és Júdából, ivadékot, mely majd örökli hegyeimet. Választottaim öröklik őket, s a szolgáim fogják lakni.
  • 66 7Mielőtt (Sion) vajúdott volna, már szült is. Mielőtt rájöttek volna a szülés fájdalmai, fiúgyermeknek adott életet. 8Ki hallott valaha ilyesmit, ki látott ehhez hasonlót? Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt? Megszülethet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert Sion éppen csak vajúdni kezdett, máris megszülte fiait.
Teremtés könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 38 12Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni. 24Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: „A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett.” Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, meg kell égetni.” 1Júda és Támár története. Ebben az időben Júda elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel. 6Júda az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett. 7Ő azonban, Júda elsőszülöttje bűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét. 8Júda azt mondta Onannak: „Élj bátyád feleségével, teljesítsd vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.” 11Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: „Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő.” Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába. 15Júda észrevette és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve. 20Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott. 22Erre visszatért Júdához és mondta: „Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő.” 23Júda így felelt: „Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg.” 26Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: „Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?” De többé már nem élt vele.
  • 29 35Még egyszer fogant, és fiút szült, és így szólt: „Most már dicsőíteni akarom az Urat!” Azért Júdának nevezte. Több gyermeket azután nem szült.
  • 35 17Nagyon szenvedett vajúdás közben, de a bába azt mondta neki: „Ne félj, most is fiad lett.” 23Lea fiai: Ruben, Jákob elsőszülötte, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár és Zebulun.
  • 37 26Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk?
  • 43 3Júda így válaszolt: „Az a férfi nyomatékosan hangoztatta előttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek. 8Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: „Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is.
  • 44 14Amikor Júda és testvérei József házához értek, ő még otthon volt. Leborultak előtte a földre. 16Júda így felelt: „Mit válaszoljunk uramnak? Mit mondhatunk és mit hozhatunk fel igazolásunkra? Isten megtorolja szolgáinak vétkét. Nézd, mi most rabszolgái vagyunk uramnak, mi és az, akinél a poharat megtalálták.” 18Júda közvetítése. Erre Júda hozzálépett és mondta: „Kérlek uram, szolgád szeretne egy szót szólni uramhoz. Ne haragudj szolgádra, hiszen te egyenlő vagy a fáraóval.
  • 46 12Júda fiai voltak: Er, Onan, Sela, Perec és Szerach. (Er és Onan meghaltak Kánaán földjén.) Perec fiai voltak: Hecron és Hamul. 28(Izrael) előre küldte Júdát Józsefhez, hogy jöjjön eléje Gósenbe. Mikor megérkeztek Gósenbe,
  • 49 8Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted. 9Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné? 10Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki.
Számok könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 3Előre, napkelet felé Júda táborának hadi jelvénye kerüljön, csapatai rendjében: Nachson Amminadab fia mint Júda fiainak és seregének, 9A Júda táborába besorozottak – összesen 186 400-an – induljanak először, csapataik rendjében.
  • 1 7Júda törzséből Nachson, Amminadab fia; 26Júda fiainak leszármazottai nemzetségeik és családjaik rendjében, név szerint felsorolva, húsz évtől fölfelé, mind, akik alkalmasak voltak hadba vonulásra, 27és akiket Júda törzséből vettek számba, 74 600-at tettek ki.
  • 7 12Az első nap Amminadab fia, Nachson hozta el ajándékát Júda törzséből.
  • 10 14Elsőként Júda fiai táborának hadi jelvénye indult, az egyik csoport a másik után. Csapatuk élén Amminadab fia, Nachson állt.
  • 13 6Júda törzséből Jefunne fia, Kaleb;
  • 26 19Júda fiai: Er és Onan. Er és Onan már Kánaán földjén meghaltak. 20Júda utódai azonban nemzetségeik szerint: Selától a selaiták nemzetsége, Perectől a pereciták nemzetsége, Zerachtól a zerachiták nemzetsége. 22Ezek Júda nemzetségei, számba véve 76 500.
  • 34 19Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből Kálebet, Jefunne fiát;
Második Törvénykönyv (Szent István Társulati Biblia)
  • 33 7Júdáról ezt mondta: „Halld meg, Uram, Júda szavát, s vezesd vissza népéhez! Ha hatalmával érte harcba száll, légy segítsége azok ellen, akik szorongatják.”
  • 27 12„Mihelyt átkeltek a Jordánon, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, József és Benjamin sorakozzál fel Gerizim hegyén a népet megáldani;
  • 34 2egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig,
Bírák könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 16Mózes apósának, a kenita Hobabnak fiai fölmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda pusztájáig, amely a Negeben, Árád lejtőjénél terül el, és letelepedtek az amalekiták körében. 1Júda, Simeon, Kaleb és a keniták. 2Az Úr azt felelte: „Júda vonuljon fel elsőnek, mert kezébe adom a földet.” 3Júda ekkor így szólt testvéréhez, Simeonhoz: „Vonulj fel velem arra a területre, amely a sorsvetéskor osztályrészem lett. Harcoljunk a kánaániak ellen, aztán majd én is veled megyek a te területedre.” Simeon el is ment vele. 4Júda tehát felvonult, s az Úr kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat: Bezeknél tízezer embert legyőztek. 8Júda fiai Jeruzsálem ellen vonultak, elfoglalták, lakóit kardélre hányták, a várost pedig felgyújtották. 9Ezután Júda fiai lejöttek, hogy harcba bocsátkozzanak a hegyvidéken, a Negeben meg a síkságon lakó kánaániakkal. 10Majd felvonult Júda a Hebronban lakó kánaániak ellen – Hebront azelőtt Kirjat-Arbának hívták –, s legyőzte Sesájt, Achimánt és Talmájt. 17Ezután Júda elment testvérével, Simeonnal. Legyőzték a Cefátban lakó kánaániakat, és betöltötték rajtuk az átkot. Ezért elnevezték Hormának. 18Júda nem tudta elfoglalni Gázát és környékét, sem Aszkalont és környékét, sem Ekront és környékét. 19De Júdával volt az Úr, amikor hatalmába kerítette a hegyvidéket.
  • 17 7Volt egy fiatalember, aki a júdeai Betlehemből, Júda nemzetségéből származott és levita volt, s mint idegen élt ott. 8Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához. 9Micha így szólt hozzá: „Honnan jössz?” Így válaszolt neki: „Levita vagyok a júdeai Betlehemből. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok.”
  • 19 18Így válaszolt neki: „Júda Betleheméből jövünk, s Efraim hegységének szélére tartunk, mert odavaló vagyok. Júda Betlehemébe mentem és visszatérek házamba, de nincs senki, aki szállást adna házában. 1Abban az időben, amikor még nem volt király Izraelben, volt egy férfi, egy levita, aki Efraim hegységének a szélén lakott, és Júda Betleheméből hozott magának egy mellékfeleséget. 2Az asszony azonban megneheztelt rá, otthagyta, és visszament apja házába, a júdeai Betlehembe, s ott maradt egy ideig, négy hónapig.
  • 10 9Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy megtámadják Júdát, Benjamint és Efraim házát, és Izrael végső nyomorúságra jutott.
  • 15 9A filiszteusok felvonultak, s Júda földjén ütöttek tábort. Egészen Lehiig nyomultak előre. 10A júdeaiak így szóltak hozzájuk: „Miért jöttetek hozzánk?” Azok ezt válaszolták: „Avégett jöttünk, hogy megkötözzük Sámsont és elbánjunk vele azért, amit velünk tett.” 11Erre Júdából lement háromezer ember Etam sziklabarlangjához, és így szóltak Sámsonhoz: „Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Mit tettél?” Így válaszolt nekik: „Amit ők tettek velem, azt tettem én is velük.”
  • 18 12Fölvonultak, és a júdai Kirjat-Jearimban ütöttek tábort. Ezért a mai napig is Dán táborának nevezik ezt a helyet – nyugatra van Kirjat-Jearimtól.
  • 20 18Fölkeltek és Bételbe mentek, hogy megkérdezzék Istent. „Ki vonuljon fel közülünk elsőnek, hogy megtámadja Benjamin fiait?” – kérdezték Izrael fiai. Az Úr így felelt: „Júda menjen fel elsőnek.”
Sámuel II. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 4Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává. 11. DÁVID, JÚDA KIRÁLYA Ezután Dávid megkérdezte az Úrtól: „Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?” Az Úr ezt a feleletet adta neki: „Föl!” Aztán azt kérdezte Dávid: „Hová menjek?” A válasz így hangzott: „Hebronba.” 7De most szedjétek össze magatokat és legyetek bátrak. Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává.” 10Saul fia, Isbaal negyvenesztendős volt, amikor Izrael királya lett és két évig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz. 11Az az idő, ameddig Dávid Hebronban Júda háza fölött uralkodott, hét évet és hat hónapot tett ki. 12Háború Júda és Izrael között.
  • 5 5Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott Júda fölött, s Jeruzsálemben harminchárom esztendeig uralkodott Júda és Izrael fölött. 12. DÁVID, JÚDA ÉS IZRAEL KIRÁLYA
  • 19 44Izrael fiai így válaszoltak a júdeaiaknak: „Tíz rész az enyém a királyból. Azonkívül én vagyok az elsőszülött. Miért nézel hát le? Nem én mondtam először, hogy hozzuk vissza a királyt?” De a júdeaiak válasza még keményebb volt, mint Izrael fiaié. 12A királynak fülébe jutott, hogy egész Izraelben így beszélnek. Így hát a király üzenetet küldött Cádok és Ebjatár papnak: „Beszéljetek Júda véneivel, ilyen módon: Miért akartok az utolsók lenni a király visszahozásában? 15Júda férfiai mind összefogtak, egy szívvel, és ezt üzenték a királynak: „Térj vissza, te és szolgáid!” 16A király tehát elindult hazafelé, és a Jordánhoz ért. A júdeaiak egészen Gilgalig eléje mentek, hogy segítségére legyenek a királynak az átkelésben. 17A Benjamin fiai közül való Simi, a Bachurimba való Gerának a fia szintén eléje ment a júdeaiakkal Dávid királynak. 41Júda és Izrael vitája a király miatt. A király Gilgal felé folytatta az útját. Kimhan kísérte, s vele tartott Júda egész népe, valamint Izrael népének a fele is. 42Ám Izrael fiai egyszer csak a király elé járultak és megkérdezték a királytól: „Miért csábítottak el testvéreink, Júda férfiai? A királyt és egész háza népét, valamint Dávid embereit is mind rávették, hogy keljen át a Jordánon.” 43Júda férfiai így válaszoltak Izrael férfiainak: „De hisz a mi vérünkből való a király! Miért vagytok hát úgy felháborodva? Tán a király költségére ettünk, vagy elvettük magunknak a részeteket?”
  • 1 18följegyezték az Igazak könyvében, hogy Júda gyermekeit megtanítsák rá. Így hangzik:
  • 3 10Elveszem Saul házától a királyságot, és megszerzem Dávidnak a trónt Izrael fölött és Júda fölött, Dántól Beersebáig.”
  • 6 2aztán elindult Dávid, és az egész vele tartó sereggel a júdeai Baalába vonult, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amely a Seregek Urának nevét viseli, aki a kerubok fölött trónol.
  • 11 11Urija így válaszolt Dávidnak: „A láda, valamint Izrael és Júda sátorban laknak, parancsnokom, Joáb és parancsnokom szolgái a puszta földön táboroztak. Hát akkor én hogy menjek le házamba enni, inni és asszonnyal hálni? Amint igaz, hogy az Úr él és te élsz: ilyet nem teszek!”
  • 12 8Neked adtam urad házát és a kebledre urad asszonyait, rád bíztam Izrael házát és Júda házát. S ha ez kevés lett volna, még megtetéztem volna ezzel meg azzal.
  • 20 2Erre Izrael fiai mind elfordultak Dávidtól, és Sebát követték, Bichri fiát. A júdeaiak azonban a Jordántól egészen Jeruzsálemig kísérték a királyt. 4Akkor a király megparancsolta Amazának: „Hívd össze nekem a júdeaiakat; adok három napot, akkorra légy itt!” 5Amaza elment, hogy összehívja a júdeaiakat. De tovább maradt a Dávid által megszabott időnél.
  • 21 2Erre a király hívatta a gibeonitákat és megkérdezte őket. A gibeoniták nem tartoztak Izrael fiai közé, hanem az ammoniták maradékai voltak. Izrael fiai esküvel megerősített szövetségre léptek velük, de Saul – Izrael fiai és a júdeaiak iránti buzgalmában – mégis a vesztükre tört.
  • 24 1Újra fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: „Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát!” 7Ezután Tirusz erődjébe mentek, valamint a hivviták és kánaániak városaiba. Innen Júda déli részébe mentek, Beersebába. 9Joáb jelentette a királynak a számbavétel eredményét: Izrael fiai 800 000 kardforgató férfit tettek ki, Júda meg 500 000 férfit.
Királyok I. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 12 23„Beszélj Rechabeámmal, Salamon fiával, Júda királyával, valamint Júda és Benjamin egész házával és a maradék néppel. 17Rechabeám Izraelnek csak azon fiai fölött uralkodott, akik Júda városaiban laktak. 20Amikor egész Izrael meghallotta, hogy Jerobeám hazatért, üzentek érte, s elhívatták az összejövetelre, aztán megtették királynak egész Izrael fölé. Dávid házát nem követte többé senki, csak Júda törzse. 21Amikor azonban Rechabeám Jeruzsálembe ért, megparancsolta Júda egész házának és Benjamin törzsének, száznyolcvanezer válogatott harcosnak, hogy keljen föl Izrael háza ellen, és szerezze vissza a királyságot Rechabeámnak, Salamon fiának. 27Mert ha ez a nép felvonul, hogy Jeruzsálemben az Úr templomában véres áldozatot mutasson be, ennek a népnek a szíve újra visszafordul Rechabeámhoz, Júda királyához, urához, engem pedig megölnek. 32Egy ünnepnapot is bevezetett, a nyolcadik hónapban, mégpedig a tizenötödik napon, a júdabeli ünnepnek megfelelően. Maga ment fel az oltárhoz. Így tett Bételben, hogy a bikáknak, amelyeket csináltatott, áldozatot mutasson be. Aztán a magaslatok papjait, akiket ő rendelt, Bételbe telepítette.
  • 15 17Izrael királya, Bása hadba vonult Júda ellen, majd megerősítette Rámát, hogy Júda királyának, Azának elvágja a ki­ és bemenetelt. 1Abijam uralma Júdában (913–911). 7Abijam történetének többi részét, amit csak végbevitt, följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Abijam állandóan hadakozott Jerobeámmal. 9Aza uralma Júdában (911–870). Izrael királyának, Jerobeámnak 20. esztendejében Aza lett Júda királya; 22Aza király odaparancsolta egész Júdát, kivétel nélkül. Mind elhordták a köveket és a fát, amivel Bása megerősítette Rámát, aztán Aza király megerősítette vele Gebát Benjaminban és Micpát. 23Aza történetének többi részét, győzelmeit és amiket csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Öregkorában betegeskedett a lábával. 25Jerobeám fia, Nadab Azának, Júda királyának 2. évében lett király Izrael fölött; két évig uralkodott Izraelben. 28Bása így megölte Azának, Júda királyának 3. esztendejében, s helyette ő lett a király. 33Azának, Júda királyának 3. esztendejében Achija fia, Bása lett Izrael királya Tircában huszonnégy esztendőre.
  • 1 9Amikor Adonija Rogel forrása közelében a Kígyók kövénél juhokat, marhákat és hizlalt borjakat vágott áldozati lakomára, mind meghívta testvéreit, a király fiait, s az összes Júda (törzséből) való embert is, aki csak a király szolgálatában állt; 35Azután az ő nyomában haladva vonuljatok ide vissza, ő pedig jöjjön, és foglalja el trónomat, legyen helyettem a király. Őt választottam ki arra, hogy Izrael és Júda fejedelme legyen.”
  • 2 32Az Úr fordítsa az ő fejére a vér vétkét amiatt, hogy megölt két nála derekabb és jobb embert, amikor atyám tudta nélkül kardjával leszúrta őket, mégpedig Ner fiát, Abnert, Izrael seregének a vezérét és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének a vezérét.
  • 4 20Júda és Izrael oly népes volt, mint a tenger fövenye, ettek-ittak, vigadtak.
  • 5 5Júda és Izrael biztonságban éltek, ki-ki a maga szőlője és fügefája árnyékában, Dántól Beersebáig, amíg csak Salamon élt. 29Salamonnak ezenkívül még hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is volt Júda hegységében,
  • 13 1Az Úr parancsára Isten egyik embere Júdából Bételbe érkezett, épp akkor, amikor Jerobeám az oltárnál állt, hogy áldozatot mutasson be. 12Amikor elbeszélték apjuknak, apjuk így szólt hozzájuk: „Melyik úton ment el?” Fiai megmutatták neki az utat, amelyen Isten embere, aki Júdából érkezett, elindult. 14Szamárháton utána ment Isten emberének, és rá is talált, amint egy terebintfa alatt ült. Megszólította: „Te vagy az Isten embere, aki Júdából érkezett?” „Igen” – felelte. 21Erre rárivallt Isten emberére, aki Júdából érkezett: „Ezt mondja az Úr: Mivel megszegted a parancsot és nem igazodtál az utasításhoz, amelyet az Úr, a te Istened adott neked,
  • 14 21Rechabeám, Salamon fia, Júdának volt a királya. Negyvenegy éves volt Rechabeám, amikor király lett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr Izrael összes törzse közül kiválasztott nevének hajlékául. Anyját Naamának hívták és ammonita nő volt. 29Rechabeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
  • 16 8Ela, Bása fia, Azának, Júda királyának 26. esztendejében lett Izrael királya, Tircában, két évre. 10Zimri behatolt és agyonütötte Azának, Júda királyának 27. esztendejében, majd ő lett helyette a király. 15Júda királyának, Azának 27. esztendejében Zimri lett a király Tircában, de csak hét napra. A nép éppen hadba vonult Gibbeton ellen, amely a filiszteusoké volt. 23Júda királyának, Azának 31. esztendejében Omri lett a király Izraelben, tizenkét évre. Hat esztendeig uralkodott Tircában. 29Omri fia, Acháb, Júda királyának, Azának 38. esztendejében lett király Izraelben. Omri fia, Acháb huszonkét évig uralkodott Izrael fölött, Szamáriában.
  • 19 3Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját,
  • 22 2A harmadik esztendőben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához. 10Míg Izrael királya és Júda királya teljes díszben a trónjukon ültek, Szamária kapuja előtt a szabadban, s próféták előttük, mind prófétai elragadtatásban. 29Izrael királya és Júda királya, Jehosafát így hadba vonult a gileádi Ramot ellen. 41Jehosafát uralma Júdában (870–848). Aza fia, Jehosafát Izrael királyának, Achábnak 4. esztendejében lett király Júdában. 46Jehosafát történetének többi részét, kivívott győzelmeit, háborúit, amelyeket viselt, mind följegyezték Júda királyainak könyvében. 52Acháb fia, Achaszja Júda királyának, Jehosafátnak 17. esztendejében lett király Izrael fölött, Szamáriában; két évig uralkodott Izraelben.
Királyok II. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 12 19Júda királya, Joás fogta az összes felajánlott adományt, amit Júda királyai, az ő elődei, Jozafát, Jorám és Achaszja ajánlottak fel, továbbá a saját maga felajánlotta adományokat, valamint az összes aranyat, ami csak volt az Úr templomának és a királyi palotának a kincstárában, és elküldte Hazaelnek, Arám királyának. Erre az elvonult Jeruzsálem alól. 1Joás uralma Júdában (835–796). 20Joás történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
  • 14 11Amacja azonban nem hallgatott rá. Ezért Izrael királya, Joás felvonult, és megmérkőztek a csatatéren, ő és Amacja, Júda királya, a Júdához tartozó Bet-Semesnél. 1Amacja uralma Júdában (796–781). Joachász fiának, Izrael királyának, Joásnak 2. esztendejében Joás fia, Amacja lett Júda királya. 9Izrael királya, Joás ezt a választ küldte Júda királyának, Amacjának: „A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz és azt üzente: Add hozzá feleségül lányodat a fiamhoz! Csakhogy Libanon vadja a bogáncson nyargalászott és eltiporta. 10Edomot legyőzted és most elbizakodott a szíved. Örülj dicsőségednek és maradj veszteg! Miért hívod ki magad ellen a balsorsot, hogy elessél, te és veled együtt Júda is?” 12És Izrael legyőzte Júdát, úgyhogy mindenki menekült hazája irányába. 13Amacját azonban, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Izrael királya, Joás, élve fogta el, Bet-Semesnél. Jeruzsálembe vitte. Rést ütött Jeruzsálem falán az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig 400 könyöknyi hosszúságban, 15Joás történetének többi részét, amit végbevitt, győzelmeit, s hogy mint viselt háborút Júda királya, Amacja ellen, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 17Júda királya, Joás fia, Amacja azonban még Izrael királyának, Joachász fiának, Joásnak a halála után is élt tizenöt esztendeig. 18Amacja történetének többi részét följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 21Ezután Júda egész népe a tizenhat esztendős Uziját tette meg atyja helyett királynak. 22Ő volt az, aki Elatot kiépítette és újra Júdához csatolta, miután a király megtért atyáihoz. 23Júda királyának, Joás fiának, Amacjának 15. esztendejében Joás fia, Jerobeám lett Izrael királya Szamáriában, negyvenegy esztendőre.
  • 18 14Akkor Júda királya, Hiszkija elküldött Asszíria királyához Lachisba és azt üzente: „Helytelen volt, amit tettem. Ha elvonulsz, megadom, amit kirósz rám.” Erre Asszíria királya kivetett Hiszkijára, Júda királyára 300 ezüsttalentumot és 30 arany talentumot. 1Izrael királyának, Ela fiának, Hóseának 3. esztendejében történt, hogy Acház fia, Hiszkija lett Júda királya. 5Az Úrba, Izrael Istenébe vetette bizalmát, s utána nem volt többé Júda királyai közt hozzá hasonló, de még előtte sem. 13Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda megerősített városai ellen és elfoglalta őket. 16Akkoriban Hiszkija összetörette az Úr templomának ajtófélfáit és ajtószárnyait is, amelyeket maga Hiszkija, Júda királya (arany) lemezekkel borított be, és beszolgáltatta Asszíria királyának. 22Ha ellenben azt felelitek: Az Úrban, a mi Istenünkben bizakodunk, (azt kérdezem): nem ő az, akinek a magaslati helyeit és oltárait Hiszkija lerombolta, megparancsolván Júdának és Jeruzsálemnek: itt imádkozzatok, Jeruzsálemben, ez előtt az oltár előtt? 26Eljákim, Sebna és Joách így válaszoltak a főpohárnoknak: „Beszélj arámul szolgáiddal, hiszen megértjük, és ne szólj hozzánk Júda nyelvén a falon figyelő nép füle hallatára!” 28Ezzel a főpohárnok előlépett, és Júda nyelvén, jó hangosan odakiáltotta a következőket: „Halljátok a nagy király, Asszíria királya üzenetét!
  • 21 11„Mivel Júda királya, Manassze ezeket a szörnyűségeket művelte: nagyobb gonoszságokat követett el, mint előtte az amoriták, és ráadásul bálványaival még Júdát is bűnbe vitte, 1Manassze uralma Júdában (687– 642). 12azért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bizony, szerencsétlenséget hozok Jeruzsálemre és Júdára, úgyhogy akik hallanak felőle, zúgni fog tőle mindkét fülük. 16Manassze ártatlan vért is ontott, annyit, hogy teljesen elöntötte Jeruzsálemet egészen fönti határáig, nem tekintve azt a bűnét, hogy Júdát tévútra vezette, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében. 17Manassze történetének többi részét, amit végbevitt, s elkövetett bűneit mind megírták Júda királyai történetének könyvében. 19Ámon uralma Júdában (642–640). 25Ámon történetének többi részét, amit végbevitt, följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
  • 23 5Elbocsátotta a bálványok papjait, akiket Júda királyai felfogadtak, s akik a magaslati helyeken, Júda városaiban és Jeruzsálem környékén tömjént égettek, s azokat is, akik Baálnak, a napnak, a holdnak, a csillagképeknek és az ég egész seregének tömjéneztek. 1Erre a király magához hívatta Júda és Jeruzsálem véneit. 2Aztán elment a király az Úr templomába, s vele Júda férfiai és Jeruzsálem minden lakója, a papok és a próféták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvastatta az Úr templomában talált törvénykönyv egész tartalmát. 4Vallási megújulás Júdában. 8Júda városaiból magához rendelte mind a papokat, a magaslati helyeket meg, ahol a papok tömjéneztek, Gebától egészen Beersebáig, tisztátalanná tette, és a kecskebakok szentélyét is leromboltatta, amely Józsuénak, a város parancsnokának kapuja előtt állt, ahogy az ember a város kapuja felé haladt, balra. 11Eltávolította a lovakat is, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére az Úr temploma bejáratánál, Netanmelech udvari tisztviselő szobája közelében az új szárnyban felállítottak. A nap szekerét tűzbe vetette és elégette. 12Az emeleti oltárokat, amelyeket Júda királyai emeltek, továbbá azokat az oltárokat, amelyeket Manassze az Úr temploma előudvaraiban építtetett, lerombolta a király, összezúzta és kihordatta, aztán törmeléküket a Kidron völgyébe szórta. 17megkérdezte: „Miféle sír az, amelyet ott látok?” A város lakói így feleltek: „Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind előre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél.” 22Mert már nem ünnepelték így a húsvétot a bírák korától, akik Izrael fiai fölött ítélkeztek, s Izrael királyai, valamint Júda királyai idejében sem. 24A halottidézőket és a jósokat, a házi isteneket és a bálványokat, általában minden szörnyűséget, ami csak volt Júda földjén és Jeruzsálemben, sorra eltávolította Jozija, s így teljesítette annak a törvénynek a szavait, amelyeket Hilkija pap az Úr templomában talált. 26De az Úr izzó haragja nem csillapult, amely egykor fellobbant Júda ellen azok miatt a botrányok miatt, amelyekkel Manassze bosszantotta. 27Az Úr ugyanis elhatározta: „Júdát is eltaszítom színem elől, amint Izraelt eltaszítottam, s elvetem ezt a várost is, amelyet kiválasztottam: Jeruzsálemet, a templommal egyetemben, amelyről azt mondtam: ott lesz a nevem.” 28Jozija történetének többi részét, amit végbevitt, mind megírták Júda királyai történetének a könyvében. 31Joachász uralma Júdában (609). 36Jojakim uralma Júdában (609–598).
  • 25 27Júda királya, Jojachin fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján történt, hogy Bábel királya, Evil-Merodach abban az évben, amikor király lett, megkegyelmezett Júda királyának, Jojachinnak, és kiengedte a börtönből. 21Bábel királya aztán kivégeztette őket Riblában, Hamat földjén. Így Júdát messze elhurcolták hazájából. 22Júda helytartója, Gedalja. Ami azokat az embereket illeti, akik Júdában maradtak, mivel Bábel királya, Nebukadnezár otthagyta őket, föléjük Achikám fia, Safán unokája, Gedalja került.
  • 1 17Meg is halt az Úr szava szerint, amelyet az Úr Illés által hallatott és testvére, Jorám lett helyette a király, Júda királyának, Jehosafát fiának, Jorámnak a 2. esztendejében, mert neki nem volt fia.
  • 3 1Acháb fia, Jorám, Júda királyának, Jehosafátnak 18. esztendejében lett Szamáriában Izrael királya, és tizenkét évig uralkodott. 4Izrael és Júda hadat visel Moáb ellen. 7Ugyanakkor elküldött Júda királyához, s ezt üzente: „Moáb királya elpártolt tőlem. Hadba vonulsz-e velem Moáb ellen?” Az azt válaszolta: „Hadba vonulok, ugyanúgy, mint te; népem is, mint a te néped, lovaim is, mint a te lovaid.” 9Izrael királya tehát kivonult Júda királyával és Edom királyával. Amikor azonban hétnapi járással egy kerülőutat tettek, nem volt víz a seregnek, s a nyomában haladó jószágnak sem. 14Elizeus így szólt: „Úgy igaz, ahogy a seregek Ura él, akinek a szolgálatában állok: ha nem volnék tekintettel Jehosafátra, Júda királyára, bizony még csak egy pillantásra se méltatnálak.
  • 8 16Jorám uralma Júdában (848–841). Jorámnak, Acháb fiának, Izrael királyának 5. esztendejében Jehosafát fia, Jorám lett Júda királya. 19De az Úr nem akarta Júdát kiirtani szolgája, Dávid kedvéért, hiszen megígérte neki, hogy mindig lesz mécsese a színe előtt. 20Az ő idejében Edom elszakadt Júdától, és királyt ültetett maga fölé. 22Így Edom elszakadt Júdától, mind a mai napig. Libna is elszakadt, ugyanabban az időben. 23Jorám történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 25Achaszja uralma Júdában (841). Jorámnak, Acháb fiának, Izrael királyának 12. esztendejében Jorám fia, Achaszja lett Júda királya. 29Akkor Jorám király hazatért, hogy Jiszreelben gyógyíttassa sebeit, amelyeket az arámok ejtettek rajta Ramotnál, amikor hadakozott Arám királya, Hazael ellen. Achaszja pedig, Jorám fia, Júda királya elment Acháb fiát, Jorámot meglátogatni Jiszreelbe, mivel beteg volt.
  • 9 16Ezzel Jehu kocsiba szállt és elment Jiszreelbe, mivel Jorám ott feküdt betegen; Achaszja, Júda királya elment Jorámot meglátogatni. 21Erre Jorám megparancsolta: „Fogjatok be!” Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele. 27Amikor Júda királya, Achaszja ezt látta, elmenekült Bet-Haggan irányában. De Jehu utána eredt és szólt: „Őt is!” S Jibbeam közelében Gur lejtőjén megsebesítették kocsijában. Mindazonáltal sikerült eljutnia Megiddóba, de ott meghalt. 29Achaszja Acháb fiának, Jorámnak 11. esztendejében lett Júda királya.
  • 10 12Vérfürdő Júda fejedelmei közt. Akkor elindult, és elment Szamáriába. Amikor útközben a pásztorok Bet-Ekedjébe ért, találkozott Júda királyának, Achaszjának a testvéreivel.
  • 13 1Achaszja fiának, Joásnak, Júda királyának 23. esztendejében Jehunak a fia, Joachász lett király Izraelben, Szamáriában, tizenhét esztendőre. 10Júda királyának, Joásnak 37. esztendejében Joachász fia, Joás lett Izrael királya Szamáriában tizenhat esztendőre. 12Joás történetének többi részét, amiket végbevitt, győzelmeit és Júda királyával, Amacjával viselt háborúját, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
  • 15 1Uzija uralma Júdában (781–740). Izrael királyának, Jerobeámnak 27. esztendejében Amacja fia, Uzija lett Júda királya. 6Uzija történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 8Júda királyának, Uzijának 38. esztendejében Jerobeám fia, Zacharja lett Izrael királya Szamáriában, hat hónapra. 13Jabes fia, Sallum, Júda királyának, Uzijának 39. esztendejében lett király, és egy hónapig uralkodott Szamáriában. 17Júda királyának, Uzijának 39. évében Gadi fia, Menachem lett Izrael királya Szamáriában, tíz esztendőre. 23Júda királyának, Uzijának 50. esztendejében Menachem fia, Pekachja lett Izrael királya Szamáriában, két esztendőre. 27Júda királyának, Uzijának 52. évében, Remalja fia, Pekach lett Izrael királya Szamáriában, húsz esztendőre. 32Jotam uralma Júdában (740–736). Izrael királyának, Remalja fiának, Pekachnak 2. esztendejében Uzija fia, Jotam lett Júda királya. 36Jotam történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 37Attól az időtől az Úr rászabadította Arám királyát, Recint, valamint Remalja fiát, Pekachot Júdára.
  • 16 1Acház uralma Júdában (736–716). Remalja fiának, Pekachnak tizenhetedik esztendejében Jotam fia, Acház lett Júda királya. 6[Akkoriban Edom királya újra hozzácsatolta Elatot Edomhoz, és kiűzte a júdeaiakat Elatból. Edomiak érkeztek Elatba, s letelepedvén ott élnek mind a mai napig.] 19Acház történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
  • 17 13Mégis, az Úr figyelmeztette Izraelt és Júdát a prófétái meg a látóemberek által. Azt mondta: „Térjetek meg gonosz útjaitokról, és tartsátok meg parancsaimat és törvényeimet, pontosan úgy, ahogy atyáitoknak meghagytam, és szolgáim, a próféták által rendeltem nektek.” 18Ezért az Úr nagy haragra gerjedt Izrael ellen, s eltaszította színe elől; csak Júda törzse maradt meg egyedül. 19De Júda sem tartotta meg az Úrnak, az ő Istenének parancsait, hanem az Izrael bevezette szokásokhoz igazodtak. 41VIII. JÚDA UTOLSÓ KORSZAKA
  • 19 10„Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Ne hagyd, hogy becsapjon Istened, akiben bizakodol, amikor azt gondolod: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királya kezére. 30Aki Júda házából menedékre lel, és életben marad, az verjen gyökeret, teremjen gyümölcsöt!
  • 20 20Hiszkija történetének többi részét, győzelmeit, azt, hogy mint létesített vízgyűjtő medencét és vízvezetéket, hogyan vezette be a városba a vizet, mind megírták Júda királyai történetének könyvében.
  • 22 16Ezt mondja az Úr: Nézd, romlást hozok erre a helyre és lakóira, azt mind (valóra váltom), ami abban a könyvben írva van, amelyet Júda királya olvasott, 18Júda királyának azonban, aki ideküldött benneteket megkérdezni az Urat, mondjátok meg: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szavak, amelyeket hallottál…
  • 24 2Erre az ellene küldte a káldeusok portyásait, aztán az arámok portyásait, a moábiták portyásait és az ammoniták portyásait. Júda ellen küldte őket, hogy pusztítsák el, az Úr szava szerint, amelyet szolgái, a próféták által hallatott. 3Pusztán az Úr haragja miatt támadtak Júdára, azért, mert eltaszította őket színe elől Manassze bűnei miatt, mindazért, amit az véghezvitt. 5Jojakim történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 12Akkor Júda királya, Jojachin kiment Bábel királyához, ő, anyja, szolgái, parancsnokai és tisztségviselői. S Babilon királya foglyul ejtette őket, uralma 8. esztendejében. 18Cidkija uralmának kezdete Júdában (598–587). 20Annyira fölgerjedt ezért az Úr haragja Júda és Jeruzsálem ellen, hogy végül eltaszította színe elől.
Krónikák I. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 9 4(Júda fiai közül): Utaj, Ammihud fia, ez Omri fia, ez Imri fia, ez meg Bani fia. Perecnek, Júda fiának fiai 1Egész Izrael be volt osztva csoportokra, és bejegyezték őket Izrael és Júda királyainak évkönyveibe. De hűtlenségük miatt fogságba hurcolták őket Babilonba. 3Jeruzsálem lakói Júda fiai, Benjamin fiai, Efraim és Manassze fiai közül kerültek ki.
  • 28 4Ám az Úr, Izrael Istene kiválasztott atyám házából, hogy minden időkre Izrael királya legyek, mert Júdát szemelte ki fejedelemnek és Júda házában az én atyám házát. Atyám fiai közül bennem találta kedvét, s így engem tett meg egész Izrael királyává.
  • 2 12. JÚDA Izraelnek ezek a fiai: Ruben, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, Zebulun, 3Júda utódai. Júda fiai: Er, Onan és Sela, ez a három a kánaáni Bat-Suától született. Er, az elsőszülött nem volt kedves az Úr szemében, ezért meghalt. 4A menye, Támár szülte neki Perect és Szerachot. Júdának összesen öt fia volt. 10Rámtól származott Aminadab, Aminadabtól származott Nachson, Júda fiainak a feje.
  • 3 10Júda királyai.
  • 4 1Júda fiai: Perec, Hecron, Karmi, Hur és Sobál. 18Júdeai felesége szülte Jeredet, Gedor apját, Hébert, Szocho apját és Jekutielt, Szanoach apját. Ezek Bitjának, a fáraó lányának fiai, akit Mered feleségül vett. 21Júda fiának, Selának a fiai: Er, Recha apja és Lada, Maresa apja, valamint a betasbeai bisszuskészítők házának nemzetségei, 27Siminek tizenhat fia és hat lánya volt. Testvéreinek azonban nem volt sok gyermekük. Egész nemzetségük nem szaporodott úgy, mint Júda fiai. 41A név szerint felsorolt emberek Hiszkijának, Júda királyának idejében kivonultak, s elpusztították azoknak a sátrait és kunyhóit, akiket ott találtak. Betöltötték rajtuk az átkot mind a mai napig, s letelepedtek a helyükre. Ott ugyanis jó legelő volt barmaik számára.
  • 5 2s Júda lett a legerősebb testvérei között. Az uralkodó belőle került ki, míg az elsőszülöttségi jog Józsefé maradt. 17Jotánnak, Júda királyának idejében mind összetömörültek. 41Jehocadaknak el kellett mennie, amikor az Úr Nebukadnezárral fogságba hurcoltatta Júdát és Jeruzsálemet.
  • 6 40nekik adták Júda földjén Hebront a körülötte elterülő legelőkkel együtt, 50Átadták nekik sorsvetéssel Júda fiainak törzséből, Simeon fiainak törzséből és Benjamin fiainak törzséből ezeket a városokat, név szerint megnevezve.
  • 12 17Néhány benjaminita és júdeai is fölkereste Dávidot a rejtekhelyén. 25Júda fiai közül 6800 harcra kész férfi, akik pajzsot és dárdát viseltek.
  • 13 6Dávid és egész Izrael felvonult Baalába, Kirjat-Jearimba, amely Júdához tartozik, hogy elhozza onnét Isten ládáját, amelyet az Úr nevéről neveztek el, aki a kerubok fölött trónol.
  • 21 5Joáb átadta a népszámlálás eredményét Dávidnak. Egész Izraelben egymillió-százezer kardforgató ember volt. Júdának 470 000 kardforgató embere volt.
  • 27 18Elihu, Dávid testvére a júdeaiaknak; Isszakár törzsének Omri, Michael fia;
Nehemiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 11 4Jeruzsálemben laktak Júda és Benjamin fiai. Júda fiai közül: Ataja, Uzijának a fia, az Sefatja fia, az pedig Mahalaleel fia Perec fiai közül; 3Ezek a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben és Júda városaiban telepedtek le, ki-ki a saját birtokán, a maga városában: Izrael, a papok, a leviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai. 9Zikri fia, Joel volt az elöljárójuk, és Hasszenua fia, Júda volt a város második elöljárója. 24Mesezabeel fia, Petachja volt a király megbízottja a nép minden ügyében, aki Júda fiának, Zerachnak a fiai közé tartozott. 24Izraelből a többiek, a papok és leviták Júda többi városaiban telepedtek le, ki-ki a maga birtokán, 26Júda fiai közül némelyek Kirjat-ha-Arbában és a hozzá tartozó helységekben telepedtek le, Dibonban és a hozzá tartozó helységekben, Jekhabszeelben és a hozzá tartozó helységekben, Jesuában, Moladában, Bet-Peletben, 36Levita csoportok Júdában is, Benjaminban is voltak.
  • 1 1Nehemiás hazatérése Júdeába. 2fölkeresett egyik testvérem, Hanani, Júdeába való emberekkel. Érdeklődtem tőlük a zsidók felől, a fogságtól megmenekült maradék és Jeruzsálem felől.
  • 2 5és így válaszoltam a királynak: „Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem.” 7Akkor így szóltam a királyhoz: „Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a folyamon túli kormányzók számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg el nem jutok Júdeáig,
  • 4 4Júda azonban így beszélt: „A teherhordókat elhagyta erejük, s rengeteg még a rom: nem építjük fel a falat soha!” 10Ettől a naptól kezdve azonban az embereknek csak a fele dolgozott az építkezésen, a többiek lándzsával, pajzzsal, íjjal, mellvérttel fölszerelve ott álltak Júda egész háza mögött,
  • 5 14Attól a naptól kezdve, amikor a király Júda földjének helytartójává rendelt, Artaxerxész király 20. évétől a 32. évéig – tizenkét éven át –, sem magam, sem testvéreim sohasem ettük a kormányzó kenyerét.
  • 6 7Prófétákat rendeltél, hogy Jeruzsálemben hirdessék rólad: Júdának királya van. Ez a hír eljut a király füléhez, ezért gyere, tanácskozzunk egymással!” 17Ebben az időben Júda több előkelő embere számos levelet küldött Tóbiáshoz, és Tóbiástól is érkeztek (levelek) őhozzájuk. 18Júdeában ugyanis sokan szövetségben voltak vele, mert Ara fiának, Sekanjának volt a veje, a fia, Jochanan pedig Berekja fiának, Mesullamnak a lányát vette feleségül.
  • 7 6A tartományba való emberek, akik visszatértek a fogságból és a száműzetésből, ahova Babilon királya, Nebukadnezár hurcolta őket, hazatértek Jeruzsálembe és Júdeába, ki-ki a maga városába.
  • 12 8A leviták: Jesua, Binnui, Kadmiel, Serebja, Júda, Mattanja – ez utóbbi vezette testvéreivel a dicsőítő énekeket, 31Meghagytam Júda elöljáróinak, hogy menjenek föl a falakra, és két nagy menetet szerveztem. Az első jobb felé haladt a falon, a Szemét-kapu irányában. 32Mögöttük ment Hosaja és Júda elöljáróinak egyik fele, 34Júda, Mijamin, Semaja és Jeremiás, 36és testvérei: Semaja, Azareel, Milalai, Gilalai, Maai, Netaneel, Júda, Hanani, Dávidnak, az Isten emberének hangszereivel fölszerelve. Ezdrás, az írástudó haladt az élen. 44Ebben az időben embereket állítottak a felajánlott adományok és a tizedek tárolására szolgáló kamrákhoz, hogy oda gyűjtsék össze a papok és leviták részét, amely a falvak földjéről a törvény szerint megillette őket. Júda ugyanis örömét lelte a szolgálatot ellátó papokban és levitákban,
  • 13 12Akkor egész Júda elhozta a gabona­, bor­ és olajtizedet az előcsarnok kamráiba. 15Ezekben a napokban láttam Júdában olyan embereket, akik szombaton odamentek a sajtóhoz, mások gabonakévéket hordtak, szamaraikra rakták őket, borral, szőlővel, fügével és más rakománnyal egyetemben, és szombaton Jeruzsálembe szállították. Figyelmeztettem őket, hogy ne árusítsanak élelmiszert. 16Magában Jeruzsálemben az ott letelepedett tírusziak halat és mindenféle más árut hoztak, és szombaton árulták Júda fiainak. 17Megdorgáltam Júda elöljáróit és így szóltam hozzájuk: „Milyen gyalázatos dolgot műveltek megszegve a szombatot?
Jeremiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 3I. JÖVENDÖLÉSEK JÚDA ÉS JERUZSÁLEM ELLEN aztán Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban is, egészen addig, míg Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának 11. esztendeje el nem telt, amikor is fogságba vitték Jeruzsálemet, az ötödik hónapban. 2Az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. esztendejében intézte hozzá szózatait, 15mert összehívom észak országait – mondja az Úr. El is jönnek, és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapui előtt, sőt a falai mentén körös-körül, és Júda minden városa körül. 18Én meg a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében; Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen.
  • 4 16Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: „Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen.” 3Mert ezt mondja az Úr Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek bogáncs közé! 4Metéljétek körül magatokat az Úrnak és távolítsátok el szívetek előbőrét, [ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói]! Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt. 5Hirdessétek Júdában és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassatok meg kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: Gyülekező! Vonuljatok a megerősített városokba! 31Igen, kiáltozást hallok, mintha vajúdó asszony kiáltozna, mintha az jajgatna, aki elsőszülöttét hozza a világra. Ez Sion Leányának hangja! Kiterjeszti kezét és így jajgat: „Ó, jaj nekem! Eleped a lelkem! A gyilkosok miatt, akik körülvesznek.”
  • 17 20És ezt mondd nekik: Halljátok az Úr szavát Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok e kapukon! 1Júda bálványimádása Júda vétke vastollal van felírva, hegyes gyémánttal rávésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira, 19Így szólt hozzám az Úr: „Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen ki­ és bejárnak Júda királyai, és Jeruzsálem minden kapujában. 25akkor e város kapuin királyok vonulnak majd be, akik Dávid királyi székén ülnek; szekéren és lovon járnak majd, ők maguk, udvari embereik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. És ennek a városnak mindig lesz lakója. 26Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a síkságról és a hegyvidékről meg a Negebről, hogy égő­ és véres áldozatot, ételáldozatot, tömjént és hálaáldozatot mutassanak be az Úr templomában.
  • 24 1Az Úr a következő látomásban részesített: Két fügével telt kosár állt az Úr temploma előtt. Ez akkor történt, amikor Babilon királya, Nebukadnezár, Jeruzsálemből fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát és vele együtt Júda főembereit, s a kovácsokat meg a többi mesterembereket is Babilonba. 5Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Amint jó ez a füge, ugyanolyan jóakarattal törődöm majd Júda száműzötteivel, akiket elküldtem erről a helyről a káldeusok földjére. 8Az a rossz füge meg, amely olyan rossz, hogy meg sem lehet enni, azt jelenti – mondja az Úr –, hogy mint fogok bánni Cidkijával, Júda királyával, főembereivel és Jeruzsálem többi lakójával, akik itt maradnak ezen a földön; aztán azokkal, akik Egyiptom földjén telepedtek le.
  • 25 1Ezt a szózatot kapta Jeremiás Júda egész népe felől Jojakim 4. esztendejében, aki Jozijának, Júda királyának volt a fia. [Ez az év Nebukadnezárnak, Babilon királyának első esztendeje.] 2Jeremiás próféta így hirdette ki ezt a szózatot Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának: 3Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának 13. esztendejétől mind a mai napig, azaz huszonhárom esztendő óta intézi hozzám szavait az Úr, és én szünet nélkül beszéltem nektek, [de nem hallgattatok meg; 18Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és főembereit, hogy pusztasággá, iszonyattá, gúny tárgyává és átokszóvá tegyem őket, mint ahogy az ma van;
  • 26 18„A moreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának idejében prófétált, így beszélt egykor Júda egész népéhez: Ezt mondja a Seregek Ura: Siont felszántják, mint a szántóföldet; Jeruzsálem romhalmazzá válik, és a templom hegye erdős magaslattá lesz. 19Vajon halálra ítélte ezért őt Júda királya, Hiszkija és egész Júda? Nem, hanem inkább félni kezdték az Urat és könyörögtek hozzá, erre az Úr megbánta a veszedelmet, amellyel fenyegette őket. Mi meg ilyen nagy gonoszságot követnénk el a saját kárunkra?” 1Jojakim, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: 2Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem. 10Amikor ezeket az eseményeket meghallották Júda főemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja előtt.
  • 27 20amiket annak idején nem vitt el Babilon királya, Nebukadnezár, amikor Jeruzsálemből Babilonba fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát [Júda és Jeruzsálem vezető embereivel együtt]. 1[Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:] 3Aztán üzenj Edom királyának, Moáb királyának, az ammoniták királyának, Tírusz királyának és Szidón királyának azoknak a követeknek a közvetítésével, akik Cidkijához, Júda királyához jöttek Jeruzsálembe. 12Ugyanígy szóltam Cidkijához, Júda királyához: „Hajtsátok nyakatokat – mondtam neki – Babilon királyának igájába; hódoljatok meg előtte és népe előtt, így életben maradtok. 18Ha ők valóban próféták, és az Úr szava van bennük, akkor inkább járuljanak könyörögve a Seregek Ura elé, hogy ne jussanak azok az edények is Babilonba, amelyek még megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben. 21Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azokról az edényekről, amelyek megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben:
  • 28 4És visszahozom erre a helyre Jechonját is, Jojakim fiát, Júda királyát Júda valamennyi száműzöttjével együtt, akik Babilonba kerültek – mondja az Úr. Mert valóban összetöröm Babilon királyának igáját.” 1Még ugyanabban az esztendőben, vagyis Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején, a 4. év ötödik hónapjában történt, hogy Azzur fia, a Gibeonból származó Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében.
  • 32 32Valóban, sok gonoszságot követtek el Izrael fiai és Júda fiai, hogy haragra ingereljenek ők maguk, aztán királyaik, főembereik, papjaik és prófétáik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. 1Jeremiás szántóföldet vásárol, mert bízik Júda jövőjében. Cidkijának, Júda királyának 10. évében, amely megfelel Nebukadnezár 18. esztendejének, az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz. 2Abban az időben Babilon királyának serege ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig be volt zárva az őrség udvarába, amely Júda királyának palotájához tartozik. 3Cidkija, Júda királya záratta be oda. Azt kérdezte ugyanis a prófétától: „Miért jövendölsz ilyeneket: Ezt mondja az Úr: Íme, Babilon királyának kezére adom ezt a várost, úgyhogy el is foglalja; 4Cidkija, Júda királya sem menekül meg a káldeusok hatalmából, hanem egészen biztosan Babilon királyának kezébe kerül, személyesen beszél majd vele és szemtől szembe fogja látni. 12és átadtam a birtoklevelet Báruknak, Nerija fiának, Mahzeja unokájának. Az átadáskor jelen voltak: Hanamel unokaöcsém, aztán a birtoklevelet aláíró tanúk és mindazon júdaiak, akik éppen az őrség udvarában tartózkodtak akkor. 30Mert Izrael fiai és Júda fiai mást sem tettek ifjúságuk óta, csak ami utálatra méltó a szememben. [Valóban, Izrael fiai mást sem tettek, csak haragra ingereltek a tetteikkel – mondja az Úr.] 35Magaslatokat építettek Baálnak a Ben-Hinnom völgyében, hogy ott fiaikat és lányaikat tűzbe küldjék Moloch tiszteletére, amit egyáltalán nem parancsoltam nekik, mert eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot megtehetnek; és így bűnbe vitték Júdát. 44Igen, újra szántóföldeket vásárolnak pénzért; szerződéseket írnak és pecséttel látják el, és mindehhez tanúkat fogadnak Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén, Júda városaiban, a hegyvidék, a síkság és a Negeb városaiban. Mert jóra fordítom sorsukat – mondja az Úr.
  • 34 7Közben Babilon királyának serege Jeruzsálemet és Júda megerősített városait ostromolta, mert már csak Lachis és Azeka, ez a két megerősített város maradt meg Júda városai közül. 2Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Menj és beszélj Cidkijával, Júda királyával. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Nézd, ezt a várost Babilon királyának kezére adom, hadd gyújtsa fel. 4Mégis halld az Úr szavát, Cidkija, Júda királya: Ezt mondja az Úr: Nem halsz meg kard által, 6Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben. 9Mindenkinek föl kellett szabadítania héber rabszolgáját, akár férfi volt, akár nő. Mert senki sem tarthatta rabszolgasorsban júdai testvérét. 19Tehát Júda és Jeruzsálem főembereit, az udvari tiszteket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között, 21Ami pedig Cidkiját, Júda királyát és főembereit illeti, őket is kiszolgáltatom ellenségeiknek a kezébe, azok kezébe, akik életükre törnek: a babiloni király seregének kezébe, amely éppen most vonult el tőletek. 22Mert parancsot adok nekik – mondja az Úr –, és visszahozom őket ez alá a város alá, hogy támadják meg, foglalják el, és borítsák lángba. És Júda városait lakatlan pusztasággá teszem.
  • 36 4Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 5. esztendejében, a kilencedik hónapban történt, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe előtt Jeruzsálem egész népének és mindazoknak, akik Júda városaiból jöttek fel Jeruzsálembe. 1Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: 2Végy elő egy könyvtekercset, és írj le rá minden szót, amelyet Jeruzsálem, Júda, és az összes nemzet felől mondtam neked attól a naptól fogva, amikor először szóltam hozzád Jozija napjaiban mind a mai napig. 3Ha Júda háza meghallja azt a sok bajt, amelyet rájuk akarok zúdítani, talán megtér ki-ki a maga gonosz útjáról, és megbocsáthatom gonoszságaikat és vétkeiket. 6azért menj el te, és olvasd fel a könyvtekercsből az Úr szavait, amelyeket diktálásomra leírtál. Olvasd fel őket az Úr templomában a böjt napján; olvasd fel őket a Júdából valók füle hallatára, akik feljönnek ide a városokból. 28Végy elő egy másik tekercset, és írd le rá azokat a szózatokat, amelyek a Jojakim, Júda királya által elégetett első tekercsre voltak írva. 29Júda királyának, Jojakimnak pedig ezt mondd: Ezt mondja az Úr: Te elégetted ezt a tekercset és így szóltál: Miért írtad le azt a jövendölést, hogy Babilon királya biztosan eljön, elpusztítja ezt az országot, és kiirt belőle embert, állatot egyaránt? 30Ezért ezt mondja az Úr Jojakimra, Júda királyára: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kivetik majd nappal a hőségnek és éjszaka a hidegnek. 31Megbüntetem őt és ivadékát, sőt a szolgáit is, gonoszságaikért: rájuk és Jeruzsálem lakóira meg Júda férfiaira hozom a bajokat mind, amelyekkel megfenyegettem őket, de nem vették figyelembe. 32Akkor Jeremiás elővett egy másik tekercset, és odaadta Báruk íródeáknak, Nerija fiának. Ez aztán leírta Jeremiás diktálására annak a könyvnek minden szózatát, amelyet Jojakim, Júda királya elégetett. Sőt még sok hasonló tartalmú szózatot is hozzáfűzött.
  • 40 11Ugyanígy, amikor a Moáb földjén az ammoniták közt, az Edomban és a többi országban élő júdaiak is meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdában, és kormányzóul Safan fiának, Achikámnak a fiát, Gedalját rendelte föléjük, 12ezek a júdaiak is mind előjöttek azokról a helyekről, ahová szétszóródtak. Júda földjére Gedaljához, Micpába visszatérve bőven szüreteltek bort, és sok termést gyűjtöttek be. 15Kárea fia, Jochanan négyszemközt is beszélt Gedaljával Micpában, és ezt mondta neki: „Elmegyek és megölöm Jismaelt, Netanja fiát, úgyhogy senki sem tudja meg. Miért öljön meg ő téged? Hiszen így a köréd gyűlt júdaiak újra szétszóródnak. Miért vesszen el Júda maradéka?” 1Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka elengedte Rámából. Ott ugyanis különválasztotta Jeremiást a többiektől, mert éppúgy meg volt bilincselve, mint a Jeruzsálemből és Júdából való többi fogoly, akiket Babilonba akartak hurcolni. 5Vagy menj vissza Gedaljához, Safán fiának, Achikámnak fiához, akit Babilon királya kormányzóul rendelt Júda városai fölé. Lakjál nála néped körében, vagy menj oda, ahová tetszik!” A testőrség parancsnoka még élelmet és ajándékot is adott neki, aztán elbocsátotta.
  • 43 5hanem Kárea fia, Jochanan és a harcosok vezérei elvitték magukkal Júda egész maradékát; azokat, akik visszatértek azok közül a népek közül, amelyek közé azelőtt szétszéledtek, hogy újra Júda földjén élhessenek: 4De Kárea fia, Jochanan, a tisztek és a nép nem hallgattak az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén, 9Végy néhány nagy követ, és rakd le őket az agyagos talajba Júda férfiainak jelenlétében azon a téren, amely a fáraó palotájának bejárata előtt van Tachpancheszben.
  • 44 9Hát elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságait; a ti és feleségeitek gonoszságait, amelyet Júda földjén és Jeruzsálem utcáin elkövettetek? 14Júda maradékából, amely Egyiptom földjén telepedett le, senki sem marad életben, hogy elmenekülhessen és Júda földjére visszatérhessen, jóllehet arra vágynak, hogy visszatérhessenek és újra ott élhessenek. De senki sem tér oda vissza közülük, kivéve néhány szökevényt. 26De halljátok az Úr szavát, mindnyájan, ti, júdaiak, akik Egyiptom földjén laktok: Saját nagy nevemre esküszöm – mondja az Úr –, hogy Júda népéből senki sem említi többé az én nevemet egész Egyiptomban; egyikük sem mondja többé: „Amint igaz, hogy Isten, az Úr él!” 28Csak néhányan térnek majd vissza Egyiptom földjéről Júda földjére; csak akik megmenekülnek a kardtól, és ezeket nagyon könnyű lesz megszámolni. Akkor majd Júda egész maradéka, amely Egyiptom földjére jött letelepedni, megtudja, hogy kinek lett igaza: nekem vagy nekik? 1Ezt a szózatot kapta Jeremiás azokra a júdaiakra vonatkozóan, akik Egyiptom földjén telepedtek le: Migdolban, Tachpancheszban, Nofban és Patrosz földjén. 2Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Láttátok azt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre és Júda városaira hoztam: ma mind romokban hevernek és lakatlanok. 6Így aztán fölgerjedt ellenük indulatom; haragom meg úgy fellobbant Júda városai és Jeruzsálem utcái ellen, hogy romhalmazzá és pusztasággá lettek, mind a mai napig. 7És most ezt kérdi az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Miért vonjátok magatokra ugyanezt a veszedelmet? Azt akarjátok, hogy kivesszen Júdából férfi és nő, gyermek és csecsemő; hogy ne maradjon senki életben közületek? 11Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, és megsemmisítem egész Júdát. 12Elveszítem Júda maradékát, amely azzal a szándékkal jött Egyiptom földjére, hogy itt lakjék. Mindnyájan elvesznek Egyiptom földjén; elhullanak a kard élén és elvesznek az éhségtől, a legkisebbtől a legnagyobbig kard és éhínség által halnak majd meg. És így átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek. 17sőt, továbbra is úgy akarunk tenni, amint megfogadtuk: tehát tömjénáldozatot mutatunk be az ég királynőjének, és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, úgy, ahogy szoktuk, mi és atyáink, továbbá királyaink és főembereink, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor ugyanis jóllakásig ehettünk; jó dolgunk volt és nem kellett bajt látnunk. 21„Hát nem ez az illatáldozat az, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin bemutattatok, ti és atyáitok, királyaitok és főembereitek és a föld népe is; hát nem erre emlékezett most az Úr, és nem ezt vette a szívére? 27Igen, virrasztok fölöttük, de a vesztükre, nem a javukra. Júda férfiai, akik Egyiptomban vannak, mind vagy kard, vagy éhínség által vesznek el, míg csak teljesen ki nem pusztulnak. 30Ezt mondja az Úr: Hofra fáraót, Egyiptom királyát úgy kiszolgáltatom ellenségeinek kezébe és azoknak, akik az életére törnek, mint ahogy kiszolgáltattam Cidkiját, Júda királyát, Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, aki ellensége volt és az életére tört.”
  • 52 31De Jojachin, Júda királya fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödik napján az történt, hogy Evil-Merodach, Babilon királya trónra lépésének évében megkegyelmezett Jojachinnak, Júda királyának, és szabadon bocsátotta börtönéből. 3Az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemben és Júdában, míg végül el nem vetette őket színe elől. Cidkija fellázadt Babilon királya ellen. 10Az ott ítéletet tartott fölötte. Az történt, hogy Babilon királya megölette Cidkija fiait apjuk szeme láttára; sőt Júda összes főemberét is halálra adta Riblában. 27és Riblában, Hamat földjén Babilon királya megölette őket. Így történt tehát Júda elhurcolása saját földjéről. 28Azoknak a száma, akiket Nebukadnezár elhurcolt, a következő: a 7. esztendőben háromezer-huszonhárom júdait, 30Nebukadnezár 23. évében Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka hétszáznegyvenöt júdait hurcolt el. Összesen tehát négyezer-hatszáz személyt.
  • 2 28Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak? Keljenek fel, s mentsenek meg a nyomorúság idején! Mert annyi istened van, Júda, ahány városod; és annyi oltára van nálad Baálnak, ahány utcája Jeruzsálemnek.
  • 3 7Azt gondoltam: Ha már megtette, majd visszatér hozzám. De bizony nem tért vissza. Látta ezt hitszegő nővére, Júda. 8S azt is látta, hogy elűztem magamtól a hűtlen Izraelt, mert házasságtörést követett el és válólevelet is adtam neki. De hitszegő nővére, Júda mégsem félt, hanem elment, és ő is paráználkodott. 10De ami mindennél rosszabb: hitszegő nővére, Júda sem tért vissza hozzám őszinte szívvel, csak képmutató módon – mondja az Úr. 11Majd azt mondta nekem az Úr: A hitszegő Júdához képest még igaz lelkűnek látszik a hűtlen Izrael. 18Azokban a napokban Júda háza Izrael házához csatlakozik. És együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet atyáitoknak adtam örökségül.
  • 5 20Hirdessétek ezt Jákob házának, és kiáltsátok ki Júdában:
  • 6 24Hallottuk hírét, s erre lehanyatlott a kezünk, szorongás fogott el bennünket, és fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.
  • 7 2Állj ki az Úr házának kapujába és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda népe mindnyájan, akik beléptek e kapukon, hogy az Urat imádjátok! 17Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? 30Bizony, Júda fiai gonoszságot műveltek a szemem láttára – mondja az Úr. Undokságaikat bevitték abba a házba, amely az én nevemet viseli, hogy megfertőztessék vele. 34És elhallgattatom Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek és a vigasságnak a hangját; a vőlegény és a menyasszony hangját, mert pusztasággá lesz az egész ország.
  • 8 1Ha majd eljön az az idő – mondja az Úr –, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait. 13Fenyegetés Júda szőlője ellen
  • 9 1Júda erkölcsi romlása 10Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet, sakálok tanyájává, Júda városait meg lakatlan sivataggá. 25Egyiptomot, Júdát, Edomot, Ammon fiait, Moábot és a pusztában lakó nyírott fejűeket, mind. Mert ezek a népek és Izrael egész háza a szívükben körülmetéletlenek.
  • 10 22Figyeljetek! Új hír érkezett! Nagy zúgás kél észak földje felől, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.
  • 11 2Szólj Júda népéhez és Jeruzsálem lakóihoz. 6Aztán ezt mondta nekem az Úr: Hirdesd ezt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. És mondd: Hallgassatok a szövetség szavaira és engedelmeskedjetek nekik! 9Így szólt hozzám az Úr: Pártütés van Júda férfiai és Jeruzsálem lakói között. 10Visszatértek atyáik gonoszságaihoz, akik nem akarták meghallani szavaimat. Ők is idegen istenek nyomába szegődnek, hogy nekik szolgáljanak. Izrael háza és Júda háza megszegte szövetségemet, amelyet atyáikkal kötöttem. 12Menjenek csak Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiáltsanak azokhoz az istenekhez, amelyeknek tömjént áldoztak; bizony, nem fogják őket megsegíteni nyomorúságuk idején. 13Mert annyi a te istened, Júda, ahány a városod; és annyi oltárt építettél Baálnak illatáldozatot bemutatni, ahány utcája van Jeruzsálemnek. 17Mert a Seregek Ura, aki ültetett, veszedelmet mondott ki rád a gonoszság miatt, amelyet Izrael háza és Júda háza azzal követett el, hogy a Baálnak bemutatott illatáldozattal felingerelt.
  • 12 14Ezt mondja az Úr: Ami gonosz szomszédaimat illeti, akik kinyújtották kezüket örökrészemre, amelyet népemnek, Izraelnek juttattam, ezt teszem velük: Kitépem őket földjükből. [De kitépem Júda házát is a kezükből.]
  • 13 9„Ezt mondja az Úr: Így fogom megrothasztani Júda és Jeruzsálem mérhetetlen kevélységét. 11Mert ahogy az öv az ember derekához simul, úgy csatoltam én is magamhoz Júda egész házát – mondja az Úr –, hogy népemmé, dicsőségemmé, dicséretemmé és hírnevemmé legyenek. De ők nem hallgattak rám.” 15A Júdára váró fogság 19A Negeb városait már körülzárták, és nincs, aki megnyissa őket. Egész Júda fogságba kerül, fogságba jut mindenestül.
  • 14 2Gyászba borult Júda, bánkódnak városai: leroskadnak a földre. Jeruzsálemből kiáltás hallatszik. 19Hát teljesen elvetetted Júdát, és a lelked egészen megutálta Siont? Miért vertél úgy meg minket, hogy számunkra már nincsen gyógyulás? Úgy vártuk a békét, s nem jött semmi jó; a gyógyulás idejét, s lám, itt a rettegés!
  • 15 4Iszonyattá teszem őket a föld minden országa számára Manassze miatt, Hiszkijának, Júda királyának fia miatt, azért, amit Jeruzsálemben végbevitt.
  • 18 11Most hát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: „Ezt mondja az Úr: Nézzétek, veszedelmet szánok nektek; tervet szőttem ellenetek. Most hát térjen meg mindegyiketek gonosz útjáról; változtassatok életmódotokon és tetteiteken.”
  • 19 3Ezt mondd: „Júda királyai, Jeruzsálem lakói! Halljátok az Úr szavát! A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Nos, olyan nyomorúságot hozok erre a helyre, hogy aki csak hallja, csengeni fog tőle a füle. 4Azért történik ez, mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig megszentségtelenítették, tömjént áldoztak itt idegen isteneknek, akiket sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai soha nem ismertek. Sőt, ártatlanok vérével is elárasztották ezt a helyet. 7Akkor majd meghiúsítom terveit Júdának és Jeruzsálemnek ezen a helyen – kard által veszítem el őket ellenségeik színe előtt, és azok keze által, akik az életükre törnek. Holttestüket az ég madarainak és a mező vadjainak adom eledelül. 13Jeruzsálem és Júda királyainak házai is olyan tisztátalanná válnak, mint a Tofet helye; azok a házak, amelyeknek a tetején illatáldozatot mutattak be az ég egész seregének, és italáldozatot öntöttek ki az idegen isteneknek.”
  • 20 4Mert ezt mondja az Úr: Rettegéssé teszlek téged és minden barátodat; ellenségeik kardjától hullanak el mindnyájan, a szemed láttára. Az egész Júdát Babilon királyának kezére adom; az majd Babilonba hurcolja és kardélre hányja őket. 5Ennek a városnak minden gazdagságát, minden vagyonát, minden drágaságát, Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezére adom. Azok majd elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik őket.
  • 21 7Aztán – így szól az Úr – majd kiszolgáltatom Júda királyát, Cidkiját, szolgáit és a lakosságot mind, akik csak megmenekültek ebben a városban a dögvésztől, a kardtól és az éhínségtől, Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe – mondja az Úr. Ellenségeik kezére és azok kezére adom őket, akik életükre törnek. S ő kardélre hányja őket irgalmatlanul, kegyetlenül, szánalmat nem ismerve.” 11Júda királyi házának ezt mondd: Halljátok az Úr szavát,
  • 22 1Ezt mondja az Úr: Menj le Júda királyának palotájába, és hirdesd ott ezt az üzenetet: 2Halld az Úr szavát, Júda királya, te, aki Dávid trónján ülsz, s veled együtt szolgáid és néped is, akik átmennek ezeken a kapukon! 6Igen, ezt mondja az Úr Júda királyi házáról: Olyan voltál nekem, mint Gileád; mint a Libanon csúcsa, mégis pusztasággá teszlek, lakatlan várossá. 11Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jozija fiáról, Júda királyáról, aki atyját, Joziját követte a trónon, s el kellett hagynia ezt a helyet: Nem tér többé ide vissza, 18Ezért ezt mondja az Úr Jojakimról, Jozija fiáról, Júda királyáról: Jaj annak az embernek! Ne sirassátok így kiáltozva: „Jaj, testvérem! Jaj, nővérem!” Ne gyászoljátok így siránkozva: „Jaj, uram! Jaj, felség!” 23Te, aki a Libanonon lakol, és a cédrusokon raktál fészket: hogy fogsz majd ordítani, amikor utolérnek a fájdalmak, a rémület, mint a vajúdó asszonyt. 24Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr: Ha Jojakimnak, Júda királyának a fia, Jechonja pecsétgyűrű volna is a jobbomon, onnan is lerántanám. 30Ezt mondja az Úr: Így jegyezd fel ezt a férfit: „Gyermektelen!” Mint olyan valakit, aki szerencsétlen volt életében. Mert utódai közül egy sem ül Dávid trónjára, egyik sem uralkodhat Júda fölött.
  • 23 6Az ő napjaiban megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: „Az Úr, a mi igazságunk.”
  • 29 2Ez azután történt, hogy Jechonja király elhagyta Jeruzsálemet az anyakirálynéval, az udvari tisztségviselőkkel, Júda és Jeruzsálem főembereivel meg a kovácsokkal és az egyéb mesteremberekkel együtt. 3A levelet Safán fia, Eleáza és Hilkija fia, Gemarja vitte el; Cidkija, Júda királya küldte őket Babilonba Nebukadnezárhoz, Babilon királyához. Így szólt a levél: 22Sorsuk alapján ezt az átokszót fogják majd használni Júda száműzöttjei Babilonban: Úgy tegyen veled az Úr, mint Cidkijával és Achábbal, akiket Babilon királya tűzön pörkölt meg.
  • 30 3Mert eljön az idő – mondja az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek [és Júdának] sorsát – mondja az Úr. És visszahozom őket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam. 4Ezek az Úr szavai, amelyeket Izrael [és Júda] felől mondott: 6Kérdezzétek meg, s nézzetek utána: Vajon szülnek-e férfiak gyermeket? Miért látom hát, hogy minden férfi derekán tartja kezét, mint a vajúdó asszony? Miért változott meg minden arc és lett halálsápadt?
  • 31 23Júda helyreállításának ígérete. A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Majd amikor jóra fordítom sorsukat, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: Áldjon meg az Úr, igazságnak legelője te szent hegy! 24Júda és városai, a szántóvetők és a nyájukat legeltető pásztorok ezen a földön laknak majd. 27Izrael és Júda. Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával. 31Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.
  • 33 1Jeruzsálem és Júda helyreállításának újabb ígérete. 4Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene ennek a városnak a házairól és Júda királyi palotáiról, amelyekre pusztulás vár: a bástyáknál és a várfalnál 7Jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát; fölépítem őket, amint azelőtt voltak. 10Ezt mondja az Úr: Ezen a helyen, amelyről azt mondjátok: „Pusztaság ez, sem ember, sem állat nem maradt benne”, aztán Júda városaiban és Jeruzsálem kipusztult utcáin, ahol sem ember, sem állat nem maradt, felhangzik újra 13A hegyvidék, a síkság és a Negeb minden városában, aztán Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban ismét átmennek a nyájak annak kezén, aki megolvassa őket. Az Úr mondja ezt. 14Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor majd teljesítem ígéretemet, amelyet Izrael házának és Júda házának tettem: 16Azokban a napokban megszabadul Júda, és biztonságban él Jeruzsálem. És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják: „Az Úr a mi igazságunk!”
  • 35 1Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Jozija fia, Jojakim volt Júda királya: 13Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Menj és mondd el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Hát ti nem fogadjátok el az intést, és nem akartok a szavamra hallgatni? – mondja az Úr. 17Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Rázúdítom Júdára és Jeruzsálem lakóira mindazt a nyomorúságot, amellyel megfenyegettem őket, mivel szóltam nekik, de nem hallgattak rám; hívtam őket, de nem válaszoltak.
  • 37 1Konjah, Jojakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király. Nebukadnezár, Babilon királya tette meg Júda országának királyává. 7Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg Júda királyának, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzetek: A fáraó serege, amely felvonult, hogy segítséget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba.
  • 38 19Cidkija király erre így felelt Jeremiásnak: „Félek azoktól a júdaiaktól, akik már a káldeusokhoz szöktek; hátha kezükbe kerülök, aztán csúfot űznek belőlem.” 22Azokat az asszonyokat, akik megmaradtak Júda királyának palotájában, kivezetik majd Babilon királyának főembereihez. És ezt a gúnydalt éneklik: Rászedtek és félrevezettek a bizalmas barátaid. Ugye, most iszapba süppedt a lábad? Ők meg odébbálltak!
  • 39 1Cidkijának, Júda királyának 9. esztendejében, a tizedik hónapban, Nebukadnezár babiloni király felvonult egész seregével Jeruzsálem alá, és ostrom alá vette. 4Amikor Júda királya, Cidkija ezt látta, a sötétség leple alatt elmenekült, valamennyi harcosával együtt. A királyi kerten keresztül hagyták el a várost, a két fal közötti kapun át, és Araba felé vették útjukat. 6A babiloni király ekkor megölette Riblában Cidkijának a fiait a szeme láttára; Júda valamennyi vezető emberét is halálra adta Babilon királya. 10A szegény köznépből némelyeket Júda földjén hagyott Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka, sőt szőlőket és szántóföldeket adott nekik.
  • 41 3Ugyanígy megölte Jismael azokat a júdaiakat is mind, akik Gedaljával voltak a lakomán, a jelenlevő káldeus harcosokkal egyetemben.
  • 42 15ebben az esetben halld az Úr szavát, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha az a szándékotok, hogy Egyiptomba vonuljatok, és elmentek, hogy ott telepedjetek le, 19„Júda maradéka – válaszolt Jeremiás –, ez az Úr szava hozzátok: Ne menjetek Egyiptomba! Értsétek meg jól: ünnepélyesen figyelmeztettelek ma benneteket.
  • 45 1Ezt a szózatot intézte Jeremiás próféta Bárukhoz, Nerija fiához, amikor ezeket a szavakat Jeremiás diktálása nyomán leírta egy könyvbe, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében.
  • 46 2Egyiptomról: Nechó fáraónak, Egyiptom királyának az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél állomásozó serege ellen, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya megvert, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében.
  • 48 41A városokat beveszik, és elfoglalják az erődöket. És Moáb harcosainak szíve hasonló lesz azon a napon a vajúdó asszony szívéhez.
  • 49 22Lám, aki fölemelkedik és száll, mint a sas, aki Boszra fölött suhogtatja szárnyait! És Edom harcosainak szíve azon a napon hasonló lesz a vajúdó asszony szívéhez. 24Damaszkusz erejét vesztette s menekülni készül; rémület fojtogatja, szorongás és fájdalom vett erőt rajta, mint a vajúdó asszonyon. 34Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához Elám felől, Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején.
  • 50 20Azokban a napokban és abban az időben hiába keresik Izrael gonoszságát, nem lesz sehol; hiába, Júda vétkeit nem találják többé. Mert akiket meghagyok, azoknak megbocsátok. 43Amikor Babilon királya meghallja hírüket, elernyed a keze; szorongás fogja el, és olyan fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.
  • 51 59Ezt az utasítást adta Jeremiás próféta Mahzeja fia, Nerija fiának, Szerajának, amikor ez Cidkijának, Júda királyának parancsára elment Babilonba, a király uralkodásának 4. évében. Szeraja szállásmester volt.
Báruk könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 8Báruk már Sziván hónap tizedik napján megkapta az Úr házának edényeit, amelyeket a templomból elhurcoltak, hogy vigye vissza őket Júda földjére; azokat az ezüstedényeket, amelyeket Jozija fia, Cidkija, Júda királya készíttetett azután, 3Báruk felolvasta a könyv szavait Jojakim fia, Jechonja, Júda királya és az egész nép előtt, amely az olvasásra összegyűlt, 15Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a szégyenkezés azonban a mienk ezen a napon, Júda fiaié, Jeruzsálem lakóié,
  • 2 1Ezért az Úr beváltotta szavát, amelyet kimondott ellenünk, az Izrael fölött ítélkező bírák ellen, királyunk ellen, elöljáróink ellen, Izrael és Júda népe ellen. 23akkor megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálemben az öröm szavát, a vidámság hangját, a vőlegény énekét, a menyasszony dalát, s az egész ország lakatlan területté válik.” 26A házat is, amely nevedet viselte, azzá tetted, amivé lett a mai napig, Izrael házának és Júda házának bűnei miatt.
Dániel könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 5 13Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: „Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide?
  • 1 1Jojakim júdeai király uralkodásának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Bábel királya felvonult Jeruzsálem ellen, és ostrom alá fogta. 2Az Úr kezébe adta Jojakimot, Júda királyát és a templom edényeinek egy részét. Sineár földjére vitte őket, s az edényeket istenének templomában helyezte el. 6Ezek között volt Júda törzséből Dániel, Hananja, Misael és Azarja.
  • 2 25Arjók tüstént bevezette Dánielt a királyhoz és jelentette neki: „Találtam Júda száműzöttei között egy embert, aki tudtára adja a királynak a megfejtést.”
  • 6 14Erre azt mondták a királynak: „Dániel, aki Júda foglyai közül való, nem törődik veled és tilalmaddal, amelyet kiadtál. Naponta három ízben elvégzi imádságát.”
  • 9 7Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat, nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak, Izrael egész népének, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahová száműzted őket, amiért elpártoltak tőled.
  • 13 56Majd félreállította és előhívatta a másikat. Így szólította meg: „Kánaánnak vagy ivadéka, nem Júdának! A szépség elcsábított és a vágy eszedet vette. 57Így viselkedtek Izrael leányaival, s félelemből szóba is álltak veletek, Júda leánya azonban nem engedett gonoszságotoknak.
  • 14 33Habakuk próféta ebben az időben élt Júdeában. Éppen megfőzte az ételt, a kenyeret beleaprította a tálba és elindult a mezőre, hogy kivigye az aratóknak.
Ozeás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 5 13Efraim látta betegségét, és Júda a sebét; Efraim elment Asszíriába, Júda meg a nagy királyhoz fordult, de az nem tud meggyógyítani titeket, és nem távolítja el rólatok a sebet. 5Saját gőgje vádolja Izraelt, bűnei megrendítik Izraelt és Efraimot, és Júda is elbukik velük. 10Júda fejedelmei olyanok lettek, mint az ember, aki elmozdítja a határkövet; ki is árasztom rájuk haragom özönét. 12Olyan leszek Efraim számára, mint a moly, Júda házához, mint a rothadás. 14Mert olyan leszek Efraim számára, mint az oroszlán, Júda házához, mint a fiatal oroszlán; én, én tépem szét, aztán odébbállok; magammal hurcolom zsákmányomat, nem ragadhatja el tőlem senki.
  • 1 1Az Úr szózatot intézett Ozeáshoz, Beeri fiához, Uzija, Jotam, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében, s Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának idejében. 7[Júda házában azonban irgalmas leszek: megmentem őket az Úr, az ő Istenük által; nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal vagy lovasokkal mentem meg őket].”
  • 2 2Júda fiai és Izrael fiai egybegyűlnek, egy fejedelmet választanak, s nem férnek el többé a földjükön, mert nagy nap lesz Jiszreel napja.
  • 4 15Figyelmeztetés Júdának Ha te paráználkodsz is, Izrael, legalább Júda ne vétkezzék! Ne menjetek el Gilgálba, ne menjetek fel Bet-Avenbe, ne esküdjetek az Úr életére!
  • 6 4Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Hűséged, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, hamar tovatűnik. 11Júda, rád is aratás vár, amikor helyreállítom népemet!
  • 8 5Utálatos a borjúd, Szamária, haragom fellobban ellene. [Mikor tudnak már megtisztulni 14Izrael megfeledkezett alkotójáról és palotákat épített; Júda sok erős várost emelt. Nos, tüzet bocsátok városaira, amely megemészti a palotákat is.
  • 10 11Efraim olyan, mint a betanított üsző, amely szeret csépelni: lám, szépséges nyakára ráteszem a jármot, felszerszámozom Efraimot; Júda szántani fog, Jákob barázdát von.
  • 12 1Efraim hazugsággal vesz körül, Izrael háza meg hamissággal. [De Júda még ismeri az Istent, és a Szent népének nevezik.]
  • 13 13Vajúdás fájdalmai lepik meg, de nem okos a gyermek: bár itt az ideje, mégsem hagyja el anyjának méhét.
Náhum könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 9Jövendölés Júdáról és Ninivéről (Júdáról) 12(Júdáról)
  • 2 1(Júdáról) Nézzétek, fut a hegyeken a hírvivő és hirdeti: „Szabadulás!” Tartsd meg ünnepeidet, Júda, teljesítsd fogadalmaidat, mert Béliál nem látogat el többé hozzád: mindenestül elpusztult.
Zakariás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 4Megkérdeztem: „Mit fognak ezek itt csinálni?” Azt mondta: „[Ezek azok a szarvak ott, amelyek szétszórták Júdát, úgyhogy senki sem merte fölemelni a fejét.] S ezek most idejöttek, hogy legyőzzék őket, [hogy letörjék azoknak a nemzeteknek a szarvát, amelyek fölemelték a szarvukat Júda országa ellen és szétszórták]”. 2Megkérdeztem az angyalt, aki beszélt hozzám: „Mik ezek a szarvak, Uram?” Azt felelte: „Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát [Izraelt] és Jeruzsálemet.” 16Júda az Úré lesz, mint az ő öröksége a szent földön, és ő újra kiválasztja Jeruzsálemet.
  • 12 7Az Úr először Júda sátrait menti meg, hogy Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége ne múlja felül Júdáét. 4Azon a napon – mondja az Úr – rémülettel sújtok minden lovat, és tébollyal minden lovast. [Júda házára nyitott szemmel tekintek.] Vaksággal sújtom a népnek minden lovát. 5Akkor így szólnak majd szívükben Júda törzsei: „Jeruzsálem lakóinak Istenükben, a Seregek Urában van az erejük.” 6Azon a napon olyanná teszem Júda törzseit, mint a forró serpenyő a fadarabok tetején, és mint az égő csóva a szalmában: jobb felé is, bal felé is minden népet körös-körül megéget. De Jeruzsálem megmarad a maga helyén.
  • 1 12Erre az Úr angyala így válaszolt: „Seregek Ura! Meddig vársz még, hogy megkönyörülj Jeruzsálemen és Júda városain, amelyekkel hetven éve érezteted haragodat?”
  • 8 13Miattatok átok szállt a nemzetekre, Júda háza [és Izrael háza]: Ugyanígy, ha megmentlek benneteket, áldás lesztek számukra. Ne féljetek: legyen erős a kezetek! 15úgy most, ezekben a napokban elhatároztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek! 19Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödik hónap böjtje, a hetedik hónap böjtje és a tizedik hónap böjtje Júda háza számára vidámságot, örömet és kellemes ünnepet fog jelenteni. De szeressétek az igazságot és a békét! 23Ezt mondja a Seregek Ura: Azokban a napokban egyetlen júdai ruhája szegélyét tíz különböző nyelvű ember fogja majd meg, és kéri: „Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!”
  • 9 7kiragadom a véres húst a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták. 13Kifeszítem íjamat, Júdát fölfegyverzem Efraimmal; felbuzdítom fiaidat, Sion, [a te fiad ellen, Javán], s mint a hősök kardja, olyanná teszlek.
  • 10 3A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a [Seregek] Ura a nyáját, [Júda házát], s megteszi dicsőségének paripájává [az ütközetben]. 6Júda házát erőssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; [mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és meghallgatom őket.]
  • 11 14Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek „Egység” volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.
  • 14 5A Hinnom völgye pedig beomlik Goától a Jasolig. Beomlik úgy, amint már Uzijának, Júda királyának idejében is beomlott a földrengés következtében. Az Úr, a te Istened pedig bevonul, és vele együtt a szentek is, mindnyájan. 14Júda is küzd majd Jeruzsálemben. Minden körülöttük élő népnek összehordják a kincsét: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát. 21Minden edény, ami csak Jeruzsálemben és Júdában lesz, a Seregek Urának szent tulajdona lesz. Azok, akik áldozatot akarnak bemutatni, eljönnek, vesznek belőlük, és főznek bennük. Nem lesznek többé kereskedők a Seregek Urának templomában azon a napon.
Malakiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 11Áruló módon viselkedett Júda: szégyenletes dolgot vittek végbe [Izraelben és] Jeruzsálemben. Júda ugyanis megszentségtelenítette az Úr kedves szentélyét: idegen isten leányát vette feleségül.
  • 3 4Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években.
Makkabeusok I. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 4 35Amikor Liziász látta serege pusztulását és Júda seregének harcra készségét, s azt hogy mennyire el vannak szánva; vagy tisztességben élni, vagy meghalni, visszatért Antiochiába. Újabb zsoldosokat szerzett, hogy még erősebb sereggel térjen vissza Júdeába. 3Júdás hallott felőle, s maga indult el katonáival, hogy a király seregét leverje Emmausznál addig, 6Hajnalban megjelent Júdás háromezer férfival a síkságon, de nem volt megfelelő vértjük és kardjuk, amilyet szerettek volna. 8Akkor Júdás így szólt embereihez: „Ne féljetek sokaságuktól és ne rettegjetek támadásuktól. 13elhagyták a tábort, hogy fölvegyék a harcot. Júdás katonái megfújták a kürtöket és összecsaptak velük. 16Amikor Júdás seregével visszatért az üldözésből, 19Alighogy befejezte Júdás a szavait, már látszott az egyik csapat, amint közeledett a hegyek közül. 21Ennek láttán nagyon megijedtek. S amikor megpillantották Júdás seregét a síkságon, harcra készen, 23Júdás erre a táborbeli zsákmány felé vette az irányt. Rengeteg aranyat, ezüstöt, lila és piros bíborszövetet és értéktárgyat összeszedtek. 29Benyomultak Idumeába és Bet-Curnál letáboroztak. Júdás tízezer férfival szállt szembe velük. 36Júdás és testvérei így beszéltek: „Lám, megsemmisültek ellenségeink! Menjünk hát fel, tisztítsuk meg és szenteljük föl a templomot!” 41Akkor Júdás parancsot adott embereinek, hogy vegyék fel a harcot a várat megszállva tartó csapatokkal, addig ő megtisztítja a szentélyt. 59Júdás, testvérei és Izrael egész közössége elhatározta, hogy az oltár fölszentelésének napjait minden esztendőben megünneplik öröm és ujjongás közepette ugyanabban az időben, Kiszlév hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át. 61Aztán Júdás őrséget helyezett oda, hogy védelmezze Sion hegyét. Bet-Curt is megerősítette, mint valami várat, hogy a népnek Idumeával szemközt legyen egy erődje.
  • 5 45Júdás most egész Izraelt egybegyűjtötte, mind aki csak Gileádban élt, apraját-nagyját, az asszonyokat is, a gyerekeket is, minden holmijukkal, egy hatalmas seregre való népet, hogy Júda földjére vonuljanak. 53Júdás összegyűjtötte a hátul vonulókat és bátorította a népet az egész úton, míg Júda földjére nem értek. 68Júdás most Asdod felé vette az irányt, a filiszteusok földjén lerombolta az oltárokat, bálványaikat meg tűzbe vetette. Kifosztotta a városokat, aztán visszatért Júda földjére. 3Akkor Júdás háborút indított Ézsau Idumeában élő fia ellen, mégpedig Akrabattene körül, mivel körös-körül szorongatták Izraelt. Nagy csapást mért rájuk, megalázta és kifosztotta őket. 8Jázert és leányvárosait is térdre kényszerítette, aztán visszatért Júdeába. 10s levelet küldtek Júdásnak és testvéreinek, ezzel a hírrel: „Környékünkön a pogányok szövetkeztek, hogy megsemmisítsenek bennünket. 16Amikor Júdás és a nép meghallották ezeket a híreket, nagy népgyűlést hívtak össze, hogy megtanácskozzák, mit tegyenek a szorongatott helyzetben levő és megtámadott testvéreikért. 17Júdás azt mondta testvérének, Simonnak: „Válassz magad mellé embereket és menj, szabadítsd ki galileai testvéreidet. Én és testvérem, Jonatán, Gileádba megyünk.” 18Zakariás fiát, Józsefet, valamint a nép egyik vezetőjét, Azariást a sereg maradékával Júdeában hagyta biztosítékul 20Simon háromezer férfit vezetett Galileába, Júdás meg nyolcezer férfit Gileádba. 23Akkor fogta a galileai és az arbattabeli zsidókat asszonyaikkal és gyermekeikkel, valamint minden vagyonukkal együtt, és nagy diadallal Júdeába vitte őket. 24Júdás, a Makkabeus és testvére, Jonatán átkelt a Jordánon, és három napig meneteltek a pusztában. 28Akkor Júdás gyorsan visszafordult a pusztán át Bozora felé. Meghódította a várost, kardélre hányta a lakosság férfi tagjait, kifosztotta és lángba borította. 31Akkor Júdás észrevette, hogy a harc már megkezdődött. A városból a trombiták hangja és a csatakiáltás az égig hatolt. 38Júdás embereket küldött előre, hogy kémleljék ki a tábort. Ezt a hírt hozták neki: „A környék összes pogány népe köréje gyülekezett, hatalmas sereg. 39Még arabokat is befogadott, segédcsapatnak. A patakon túl táboroznak, és készen állnak rá, hogy ellened harcba szálljanak.” Erre Júdás szembe ment velük. 40Amikor Júdás csapataival a patakhoz közeledett, Timóteus így szólt embereihez: „Ha ő kel át először, nem leszünk képesek ellenállni neki, túlerőben lesz velünk szemben. 42Amikor Júdás a patakhoz ért, őröket állított a patakhoz és megparancsolta nekik: „Ne engedjetek egyetlen embert se sátort verni, szálljon mindenki harcba!” 44Először a várost foglalták el, aztán a templomot gyújtották fel azokkal egyetemben, akik benne voltak. Így elpusztították Karnaint – nem tudott többé Júdásnak ellenállni. 48Júdás követet küldött, jóindulatúan azt üzente: „Kénytelenek vagyunk területeteken átvonulni, hogy eljuthassunk földünkre. Senki sem fog ártani nektek. Csak gyalogosan átvonulunk.” De ők vonakodtak kaput nyitni. 49Erre Júdás parancsot adott, hogy az egész seregnek hirdessék ki: ki-ki maradjon ott, ahol van. 55Azokban a napokban, amikor Júdás és Jonatán Gileádban voltak, testvérük, Simon pedig Ptolemaisz előtt állt Galileában, 60József és Azariás csatát vesztettek, egészen Júdea határáig üldözték őket. Izrael népéből azon a napon mintegy kétezer férfi elesett. 61A nép súlyos vereséget szenvedett, mivel nem engedelmeskedtek Júdás és testvérei parancsának, hanem hőstettekről ábrándoztak. 63Júdás, a hős és testvérei nagy hírre tettek szert Izrael egész népe, valamint a pogányok körében és mindenütt, ahol csak emlegették a nevüket. 65Júdás és testvérei kivonultak és hadat indítottak Ézsau fiai ellen, a déli országrészért. Meghódította Hebront és leányvárosait, lerombolta erődjeit, és körben fölgyújtotta bástyáit.
  • 7 10Útra keltek, és nagy haderővel Júda földjére értek. Követeket küldött Júdáshoz és testvéreihez, álnok módon békét ajánlva. 29Elment Júdáshoz és békésen üdvözölték egymást, de az ellenséges emberek közben készen álltak rá, hogy Júdást elhurcolják. 6Panaszt emeltek a nép ellen a király előtt. „Júdás és testvérei minden hívedet megölték – mondták –, és bennünket is elűztek hazánkból. 22Mind köré gyűltek saját népük szorongatói. Hatalmukba kerítették Júda földjét, és nagy bajt hoztak Izraelre. 23Amikor Júdás látta a bajt, amelyet Alkimusz és hívei hoztak Izrael fiaira – nagyobbat még, mint a pogány népek –, 24bejárta Júdea minden részét, körbe, és bosszút állt a hitehagyottakon. Így megakadályozták, hogy végigjárják az országot. 25Amikor Alkimusz látta, hogy Júdás és pártja megerősödött, s nem képes nekik ellenállni, visszatért a királyhoz, és még gonoszabb dolgokkal vádolta őket. 26Nikanor Júdeában. 27Nikanor hatalmas sereggel érkezett Jeruzsálembe, és álnok módon ezt a békeüzenetet küldte Júdásnak és testvéreinek: 30Júdás azonban világosan látta, hogy cselből ment el hozzá. Ezért gondosan kerülte, nem akarta többé látni. 31Nikanor észrevette, hogy tervét fölfedezték. Ezért Kafarszalamába vonult, hogy fölvegye Júdással a harcot. 35Haraggal eltelve megesküdött nekik: „Ha nem adjátok Júdást és seregét azonnal a kezemre, felgyújtom ezt a házat, ha szerencsésen visszatérek.” Ádáz haraggal eltelve ment el. 40Júdás háromezer férfival Adaza mellett táborozott, és így szólt: 46Erre Júdea falvaiból mind előjöttek az emberek, és oldalba támadták őket. Ellenük fordultak ugyan, de mind kardélre hányták őket. Nem maradt közülük élve egy sem. 50Most egy kis ideig nyugalom uralkodott Júda földjén.
  • 11 34Átengedjük nekik Júdeának, valamint a három kerületnek, Aferemának, Liddának és Ramatainnak a területét. Szamáriának ezek a részei legyenek Júdeáé mindazzal egyetemben, ami hozzájuk tartozik, azok javára, akik Jeruzsálemben áldozatot mutatnak be, a királynak járó beszolgáltatás fejében, ahelyett, amit a király a földek és a fák terméséből eddig évről évre beszedett. 20Abban az időben Jonatán egybegyűjtötte Júdea lakóit Jeruzsálem várának elfoglalására. Rengeteg ostromgépet állítottak fel. 28Jonatán adómentességet kért Júdea és Szamária három kerülete számára. 70Jonatán emberei mind menekültek, csak a csapatok vezérei, Absalom fia, Mattatiás és Halfi fia, Júdás tartottak ki vele.
  • 14 33Megerősítette Júda városait és Júdea határánál Bet-Curt, amely azelőtt az ellenségnek szolgált erődül, és zsidó katonákat helyezett oda őrségnek. 18Így írtak neki – érctáblákon –, hogy megújítsák vele a barátságot és a szövetséget, amelyet testvéreivel, Júdással és Jonatánnal kötöttek.
  • 1 29Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe. 44A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz, 51Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelőket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta – városról városra –, hogy mutassanak be áldozatot.
  • 2 4Júdás, melléknevén Makkabeus, 6Amikor látta a Júdában és Jeruzsálemben végbemenő istenkáromlásokat, 18Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is (tették). Akkor fiaiddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaddal egyetemben.” 23Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron. 66Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére és vezesse a népek elleni harcot.
  • 3 13. JÚDÁS MAKKABEUS, A ZSIDÓK VEZÉRE (KR. E. 166–160) Júdás Makkabeus dicsérete. Helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Júdás lépett. 10Júdás első sikere. 11Amikor Júdás ennek hírét vette, kivonult elé, legyőzte és megölte. Sokan halálos sebet kaptak és meghaltak. A többiek elmenekültek. 12A zsákmányt összeszedték, Júdás megszerezte Apollóniosz kardját, és ezentúl mindig azzal harcolt. 13Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele, 14így szólt: „Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom.” 16Amikor Bet-Horon lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberével kivonult elé. 17Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: „Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk.” 18„Kevesen is körülzárhatnak sokakat – felelte Júdás –, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást. 25Így félelem fogta el őket Júdástól és testvéreitől, rémület szállta meg körülöttük a népeket. 26Híre eljutott a királyig, és a nemzetek Júda harcairól beszéltek. 27Antiochusz Perzsia és Júdea ellen készül. 34Azonkívül átengedte neki hadereje felét és az elefántokat. Közölte vele terveit, különösen Júdeára és Jeruzsálemre vonatkozó rendelkezéseit: 38Gorgiász és Nikanor betörnek Júdeába. 39Elküldött velük negyvenezer gyalogost és hétezer lovast, hogy hatoljanak be Júda földjére, és a király parancsa szerint pusztítsák el. 42Júdás és testvérei látták, hogy a veszedelem egyre nagyobb, és a csapatok már az ő területükön táboroznak. A király rendelkezéseiről is hallottak, hogy a népet teljesen ki kell pusztítani. 55Ezután Júdás vezetőket rendelt a nép fölé, parancsnokokat az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére. 58Júdás így szólt: „Övezzétek fel derekatokat és legyetek bátor férfiak! Holnap korán legyetek készen rá, hogy harcba szálljatok ezekkel a pogány népekkel, akik szövetkeztek ellenünk, hogy megsemmisítsenek bennünket szentélyünkkel együtt.
  • 6 5Akkor valaki utánament Perzsiába azzal a hírrel, hogy a Júdába bevonult csapatokat leverték. 12Most azonban eszembe jut a sok gonoszság, amit Jeruzsálemben véghezvittem. Elhurcoltam onnan az összes arany­ és ezüstedényt, aztán embereket küldtem oda, hogy Júda lakóit minden ok nélkül irtsák ki. 18Júdás, a Makkabeus ostrom alá fogja Jeruzsálem várát. 19Júdás ezért tervbe vette, hogy megsemmisíti őket. Összegyűjtötte tehát az egész népet, hogy vegyék ostrom alá. 32Júdás elvonult a vár alól, és Bet-Zacharja közelében ütött tábort, szemben a király seregével. 42Júdás közeledett a seregével, hogy fölvegye a harcot. A király seregéből hatszáz harcos elesett. 48A király csapatai most Jeruzsálembe vonultak fel ellenük. A király Júdeával és Sion hegyével szemközt ütött tábort.
  • 8 1Júdás hallott a rómaiak híréről, hogy milyen erősek, s mennyire felkarolják azokat, akik jóindulattal vannak irántuk; hogy bárkivel barátságot kötnek, aki hozzájuk csatlakozik. Egyszóval, hogy nagyon hatalmasak. 17Júdás tehát kiválasztotta János fiát és Akkosz unokáját, Eupolemoszt, valamint Eleazár fiát, Jázont, és elküldte őket Rómába, hogy kössenek velük barátságot és szövetséget, hadd szerezzenek róla tudomást: 20„Júdás, a Makkabeus, a testvérei és a zsidók népe küldött bennünket hozzátok, hogy kössetek velünk fegyverbarátságot és békeszövetséget, és vegyetek fel szövetségeseitek és barátaitok sorába.”
  • 9 1A Beerzet melletti csata. Makkabeus Júdás halála. Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt, serege jobb szárnyával. 5Júdás egy háromezer férfiből álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát. 7Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyűjtse őket. 10Júdás azonban így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem és meneküljek előlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék.” 12A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket. 14Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz, seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozzá, 16Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek. 18Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek. 19Júdást, a Makkabeust eltemetik. Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették. 22Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hőstetteit, nagyszerű cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belőlük. 23Júdás halála után egész Izraelben előkerültek a hitehagyottak és fellázadtak a gonosztevők. 26Ezek felkutatták és kifürkészték Júdás követőit, Bakchidesz elé hurcolták őket, aki aztán megbüntette és megfenyítette őket. 28Akkor Júdás követői összegyűltek, és így szóltak Jonatánhoz: 29„Mióta testvéred, Júdás meghalt, nincs senki, aki hozzá hasonló volna, és az ellenség, Bakchidesz, s egyáltalán népünk ellenségei ellen harcba szállna. 31Jonatán tehát átvette azokban a napokban a vezetést, és testvére, Júdás helyébe lépett. 50(Bakchidesz) visszatért Jeruzsálembe és megerősítette a városokat Júdában: várat épített Jerikóban, Emmauszban, Bet-Horonban, Bételben, Tamnatában, Faratonban és Tefonban, azután ellátta őket magas falakkal, kapukkal és zárakkal, 57Halálát látva Bakchidesz visszatért a királyhoz, így két esztendeig nyugalom uralkodott Júda földjén. 60Erre hatalmas sereg élén elindult, hogy bevonuljon. Titokban levelet küldött híveinek Júdeába, hogy fogják el Jonatánt és embereit. De nem sikerült nekik, mert kitudódott a tervük. 63Amikor Bakchidesz ezt megtudta, összevonta egész haderejét, és Júdea férfiait is fegyverbe szólította.
  • 10 30Mától kezdve lemondok a gabona harmadáról és a gyümölcs feléről, amely megillet; nem követelem mától fogva soha többé Júda földjétől és Szamária és Galilea három hozzá tartozó kerületétől. 33Váltságdíj nélkül szabadon bocsátok minden zsidót, akit elhurcoltak Júda földjéről birodalmam valamelyik részébe. Mentesek lesznek minden adótól, s ugyanúgy állataik is. 37Egy részüket a király nagy erődeibe osztják majd be, a többiek bizalmi beosztást kapnak a birodalomban. A tisztek és a parancsnokok az ő soraikból fognak kikerülni, s a saját törvényeik szerint élhetnek, amint azt a király Júda földjének is elrendelte. 38Az a három kerület, amely Szamáriából Júdához tartozik, tartozzék egészen hozzá, annyira, hogy csak egy hatalom alatt álljon, és ne engedelmeskedjék másnak, mint a főpapnak. 45Ugyanígy a királyi kincstárt terhelik a Jeruzsálem falai újraépítésének és megerősítésének költségei is, valamint egész Júdeában a falak helyreállításának költségei.”
  • 12 4Erre ellátták őket a helységek elöljáróihoz intézett levelekkel, hogy biztonságban visszatérhessenek Júda földjére. 35Hazatérve Jonatán összehívta a nép véneit, és megtanácskozta velük a júdeai erődök ügyét, 46Jonatán hitt neki, úgy tett, amint javasolta, elbocsátotta csapatait, s azok vissza is tértek Júdeába. 52Így valamennyien visszatértek Júda földjére. Elsiratták Jonatánt és embereit, és nagyon féltek. Egész Izrael nagy gyászt tartott.
  • 13 1Simon hírét vette, hogy Trifon hatalmas sereget gyűjtött, és be akar nyomulni Júda földjére, és el akarja pusztítani. 8Hangosan fölkiáltottak: „Te vagy a vezérünk Júdás és testvéred, Jonatán helyett! 12Simon kiűzi Trifont Júdeából. Trifon elindult egy nagy sereggel Ptolemaiszból, hogy betörjön Júda földjére. Jonatán is vele volt, fogolyként. 20Ellenkezőleg, Trifon elindult, hogy behatoljon Júda földjére és elpusztítsa. De kerülőutat tettek Adora felé. Simon minden helységben szembeszállt vele csapataival, ahová csak bevonult. 33Simon azonban fölépítette az erődöket Júdeában, ellátta őket magas bástyákkal, erős falakkal, kapukkal és zárakkal, aztán élelmet vitetett az erődökbe.
  • 15 30Adjátok tehát vissza ezeket a városokat, amelyeket elfoglaltatok, s ugyanígy azoknak a helységeknek az adóját is, amelyeket Júda határain túl eltulajdonítottatok.
Kivonulás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 2Ruben, Simeon, Lévi és Júda,
  • 31 2„Nézd, én név szerint meghívtam Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját, Júda törzséből,
  • 35 30Mózes így szólt Izrael fiaihoz: „Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből,
  • 38 22A Júda törzséből való Becaleel, Uri fia, Hur unokája, mindent elkészített, amit az Úr Mózes által parancsolt.
Rut könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 1A bírák idejében éhínség tört ki az országban. Ezért egy ember a júdeai Betlehemből elindult a feleségével és két fiával, hogy Moáb földjére menjen lakni. 2Az embert Elimelechnek hívták, az asszonyt Noéminak, a két fiút meg Machlonnak és Kiljonnak. Efraiták voltak, a júdeai Betlehemből. Odaértek Moáb földjére és letelepedtek. 7Elhagyta hát azt a helyet, ahol azelőtt éltek, és két menyével útra kelt, hogy visszatérjen Júda földjére.
  • 4 12Utódod által, akit ennek a fiatalasszonynak ad majd az Úr, házad váljék hasonlóvá Perecéhez, akit Támár szült Júdának!”
Sámuel I. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 11 8Bezekben számba vette őket, s Izrael fiai háromszázezret, a júdeaiak meg harmincezret tettek ki.
  • 15 4Saul tehát odaparancsolta a népet, és Telamban számba vette az embereket: kétszázezer gyalogos [és tízezer júdeai].
  • 17 1A filiszteusok hadba szólították csapataikat, és Júdában, Szocho közelében gyülekeztek, majd Szocho és Aszeka között, Efes-Dammim mellett ütötték fel a táborukat. 12Dávid egy Júdába, Betlehembe való, Izáj nevű efratitának volt a fia, akinek nyolc fia volt. Saul idejében ez az ember már öreg volt, sok év nyomta a vállát. 52Izrael és Júda férfiai azonban a nyomukba eredtek, és csatakiáltást hallatva egészen Gátig és Ekron kapuiig üldözték őket, úgyhogy a filiszteusok holttestei Saarajimtól egészen Gátig és Ekronig ellepték az utat.
  • 18 16De egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert mindig ő haladt élükön.
  • 22 5Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: „Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj és költözz Júda vidékére.” Dávid tehát elindult és Heret erdeibe ment.
  • 23 3De emberei így szóltak Dávidhoz: „Nézd, már itt Júdában is folyvást rettegünk. Hát még ha kivonulunk Keila alá a filiszteusok csapatai ellen!” 23Kutassatok ki gondosan minden zugot, ahol rejtőzik és térjetek vissza biztos hírekkel. Aztán elmegyek, és akárhol lesz is az országban, rátalálok Júda összes nemzetsége közt is.”
  • 27 6Achis még aznap kijelölte neki Ciklagot. Ezért tartozik Ciklag mind a mai napig Júda királyaihoz. 10Amikor Achis megkérdezte: „Ma hova mentek portyázni?” Dávid így válaszolt: „A Negebre, Júdába.” Vagy: „A jerachmeeliták Negebjére.”
  • 30 14Portyán voltunk a kereták Negebjén, Júda és Kaleb Negebjén, s lángba borítottuk Ciklagot.” 16Mire odavezette őket, akkorra már szétszéledtek az egész vidéken, és örömünnepet ültek a gazdag zsákmány miatt, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda földjéről magukkal hoztak. 26Amikor Dávid Ciklagba ért, a zsákmányból egy részt elküldött Júdába, az öregeknek, a városaik sorrendjében ezzel az üzenettel: „Ezt kapjátok ajándékul az Úr ellenségeitől szerzett zsákmányból.”
Ezdrás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 2„Ezt mondja Cirusz, a perzsák királya: az Úr, az ég Istene a föld minden országát nekem adta. Meghagyta nekem, hogy építsek neki házat a júdeai Jeruzsálemben. 3Aki közületek népéhez tartozik, azzal legyen vele az Istene! Menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdeában van, s építse fel az Úrnak, Izrael Istenének házát. Ez az Isten Jeruzsálemben lakik. 5Júda és Benjamin családjainak vezetői, a papok és a leviták, vagyis azok, akiknek lelkét Isten arra ösztönözte, elindultak, hogy fölépítsék a Jeruzsálemben lakó Úrnak a házát. 8Cirusz, a perzsák királya kincstárosa, Mitredat kezére bízta őket, és az szám szerint átadta Sesbaccárnak, Júda fejedelmének.
  • 2 1Ezek voltak azok a tartományba való emberek, akik visszatértek a száműzetésből és a fogságból; Babilon királya, Nebukadnezár Babilonba hurcolta őket, s akik visszatértek Jeruzsálembe és Júdeába, mindenki a maga városába.
  • 4 1Amikor Júda és Benjamin ellenségei megtudták, hogy a fogságból hazatértek, s templomot építenek az Úrnak, Izrael Istenének, 4Ezért a föld népe arra törekedett, hogy elkedvetlenítse Júda népét, és elvegye bátorságukat az építkezéstől. 6Xerxész uralkodása idején, uralmának kezdetén panaszlevelet írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen.
  • 5 1Akkor a próféták, Aggeus és Iddó fia, Zakariás prófétálni kezdtek a júdeai és jeruzsálemi zsidóknak, Izrael Istenének a nevében, aki fölöttük volt. 8Tudtára adjuk a királynak, hogy ellátogattunk Júdea tartományába a nagy Isten templomához. Faragott kövekből épült, s fával borították a falait. A munka gondosan folyt és előrehaladt a kezük alatt.
  • 6 7Hagyjátok, dolgozzanak az Isten házán Júda helytartója és a zsidók vénei, ők építsék föl az Isten házát az eredeti helyén!
  • 7 14Téged ugyanis a király és hét tanácsosa küld, hogy mérd hozzá Júdeát és Jeruzsálemet Istened törvényéhez, amely a kezedben van,
  • 9 9Mert szolgák vagyunk, de nem hagyott el minket Istenünk szolgaságunkban: fölkeltette irántunk a perzsa királyok jóindulatát, s életet öntött belénk, hogy fölépíthessük Istenünk házát és helyreállíthassuk romjait. Védőfalat emelt nekünk Júdában és Jeruzsálemben.
  • 10 7Júdában és Jeruzsálemben mindenkinek üzentek, aki hazatért a fogságból, hogy menjen el Jeruzsálembe. 9Júda és Benjamin (törzséből) mind összegyűltek három nap alatt a férfiak Jeruzsálemben, a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján. Az egész nép az Isten háza előtti téren ült, és remegett a kellemetlen dolog és az esőzés miatt. 23A leviták között: Jozabad, Simi, Kelaja – ugyanaz, mint Kelita –, Petachja, Júda és Eliezer.
Tóbiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 18Azokat is eltemettem, akiket Szancherib ölt meg. [Amikor Júdeából menekülésszerűen visszatért azután, hogy az ég Királya megbüntette a káromlót, Szancherib sokat megöletett Izrael fiai közül haragjában.] Titokban fogtam a holttesteket, és eltemettem őket. Amikor aztán a király kereste őket, nem találta.
Judit könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 12Nebukadnezár ezért haragra gyulladt ezek ellen az országok ellen. Megesküdött trónjára és királyságára, hogy bosszút áll, és kardélre hányja Kilikia, Damaszkusz és Szíria földjét, Moáb földjének minden lakóját, Ammon fiait, egész Júdeát és Egyiptom minden lakóját egészen a két tenger határáig.
  • 3 9Így érkezett meg Ezdrelon elé Dotaia közelébe, amely Júdea nagy hegylánca előtt terül el.
  • 4 1Amikor Izrael fiai, akik Júdeában laktak, megtudták, hogy Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fővezére, Holofernesz mit tett a nemzetekkel: kifosztotta és lerombolta szentélyeiket, 3Nemrég tértek vissza a fogságból, még alig hogy egybegyűlt Júda népe, s a szent edények, az oltár és a meggyalázott templom megtisztítása is friss esemény volt. 7hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert csak ezeken át lehetett eljutni Júdeába. Könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy legföljebb két ember fért el benne. 13Az Úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt.
  • 8 21Ha mi hatalmukba esünk, amint tervezitek, egész Júdeát meghódítják, és kifosztják szent helyeinket. Akkor vérünkkel kell fizetnünk megszentségtelenítésükért.
  • 11 19Átvezetlek Júdeán, egészen Jeruzsálembe, és a közepén állítom fel trónodat. Úgy terelem majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, s egyetlen kutya se fog ellened csaholni. Minderről előérzetem volt, előre megmondták nekem, s azért jöttem el hozzád, hogy a tudtodra adjam.”
  • 14 7Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és így szólt: „Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtől mind, akik meghallják nevedet!
Eszter könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 0Azok közé az elhurcoltak közé tartozott, akiket Babilon királya, Nebukadnezár vitt fogságba Jechonjával, Júdea királyával egyetemben.
  • 2 6Jeruzsálemből hurcolta el Babilon királya, Nebukadnezár, azokkal a foglyokkal, akiket Jechonjával, Júda királyával együtt fogott el.
Jób könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 39 1Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek,
Zsoltárok könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 48 12Azért hát örüljön Sion hegye, ujjongjanak Júda leányai ítéleteiden!
  • 60 9az enyém Gileád, az enyém Manassze, s Efraim a fejem sisakja, Júda pedig a kormánypálcám.
  • 63 1(Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.)
  • 68 28Itt van Benjamin, a legfiatalabb – legelöl megy. Itt vannak Júda előkelői csapatostul. Zebulun előkelői, Naftali előkelői.
  • 69 36Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet,
  • 76 2Ismertté vált Júdában Isten, nagy az ő neve Izraelben.
  • 78 68Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett.
  • 97 8Sion hallja és vigad, Júda leányai ujjonganak, ünneplik, Uram, ítéleteidet.
  • 108 9Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda.
  • 114 2Akkor Júda lett a szentélye és Izrael az országa.
Példabeszédek könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 25 1Ezek is Salamon mondásai – Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtötték össze őket:
Énekek éneke (Szent István Társulati Biblia)
  • 8 5Az almafa alatt keltettelek föl. Ott, ahol vajúdni kezdett veled anyád, ahol kínok közt fetrengett, aki megszült.
Sirák fia könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 34 5A jóslások, jövendőmondások, álmok mit sem érnek, nem egyebek a vajúdó asszony képzelgéseinél.
  • 45 25Dáviddal is állt fenn már ilyen szövetség, Izáj fiával Júda törzsökéből, hogy a trónt az apa után az egyik fiú örökölje. De Áron öröksége rászáll minden utódjára.
  • 48 19Ekkor megremegett a szívük és a kezük, és úgy vonaglottak, mint a vajúdó asszony.
  • 49 4Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindnyájan csak a bűnt szaporították, s a Magasságbeli törvényét elhagyták. Ezért el is tűntek Júda királyai,
Siralmak könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 3Számkivetésbe került Júda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözői mind utolérték, ott, ahol nem volt menekvése. 15Megalázta az Úr vitéz harcosaimat; ünnepi gyülekezetet hívott egybe ellenem, hogy eltiporja ifjaimat. Sajtójában az Úr összetaposta Júda hajadon leányát.
  • 2 2Könyörtelenül elpusztította az Úr Jákob minden lakóhelyét; haragjában feldúlta Júda leányának erődeit. A földre sújtotta, s gyalázattal illette az országot és fejedelmeit. 5Olyan lett az Úr, mint az ellenség, elpusztította Izraelt. Lerombolta minden palotáját, romba döntötte erődeit. És Júda leányának megsokasította a siralmat és a jajt.
  • 5 11Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
Ezekiel könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 4 6S amikor ennek végére érsz, feküdj a jobb oldaladra, és hordozd Júda házának vétkeit negyven napig. Minden esztendő helyett egy napot róttam rád.
  • 7 1Júdára elérkezett az Úr ítélete.
  • 8 1A 6. évben a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze. 17Így szólt hozzám: „Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak? Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé.
  • 9 9Ezt mondta nekem: „Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát.
  • 21 25Jelöld meg a kardnak az utat Ammon fiainak Rabbatja felé és Júda felé, Jeruzsálem vára ellen.
  • 25 3Így beszélj Ammon fiaihoz: Halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel nevettél szentélyemen, amikor meggyalázták, és Izrael földjén, amikor pusztasággá lett, és Júda házán, amikor fogságba hurcolták, 8Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel Moáb és Szeir így beszéltek: Júda háza is olyan, mint a többi nép, 12Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel Edom gyűlöletet táplált Júda háza ellen, súlyosan vétkezett és bosszút állt rajta,
  • 27 17Nálad vásárolt Júda és Izrael földje, és cserébe Minnitből való gabonát, viaszt, mézet, olajat és balzsamot hozott.
  • 37 15Júda és Izrael egy ország lesz. 16Te, emberfia, fogj magadnak egy darab fát és írd rá: „Júda és Izrael fiai közül, akik vele tartanak.” Aztán fogj egy fát és írd rá: „József, Efraim fája és Izrael egész háza, aki csak vele tart.” 19ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, fogom József fáját, amely Efraim kezében van, meg Izrael törzseit, amelyek vele tartanak, és melléjük teszem Júda fáját, és egyetlen fát alkotok belőlük, hogy eggyé legyenek kezemben.
  • 48 7Ruben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Júdáé egy rész. 8Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig legyen az a rész, amelyet el kell különítenetek, huszonötezer mérték széles és hosszú, mint minden más részé a keleti oldaltól a nyugati oldalig, s ennek közepén legyen a szentély. 22A leviták tulajdonától és a város tulajdonától, ami a fejedelem birtoka közepén van, a Júda határai és Benjamin határai közötti terület a fejedelemé legyen. 31A város kapui Izrael törzseinek nevét viseljék. A három északi kapu: egy Ruben kapuja, egy Júda kapuja, egy Lévi kapuja.
Joel könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 4 1„Bizony, azokban a napokban, abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, 6Ti, akik Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok Javán fiainak, hogy távol kerüljenek hazájuktól! 8Eladom fiaitokat és lányaitokat, kiszolgáltatom őket Júda fiainak, hogy adják el őket a sábaiaknak, egy távoli népnek – az Úr mondta ezt.” 18Azon a napon új bor fakad a hegyekből, tej folyik a halmokból, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét. Forrás fakad az Úr házából, és megöntözi az Akácok völgyét. 19Egyiptom meg pusztasággá lesz, Edom kietlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, ártatlan vért ontott országukban. 20Júdának meg mindig lesz lakója, Jeruzsálemnek örökkön-örökké.
Ámosz könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 1Egy tekoai pásztornak, Ámosznak a szavai, azok a látomások, amelyeket Izraelről látott, Uzijának, Júda királyának napjaiban, és Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban, két évvel a földrengés előtt.
  • 2 4Júda Ezt mondja az Úr: Júdának három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel elvetették az Úr törvényét, s nem tartották meg a parancsait; mivel tévútra vezették őket hazug isteneik, akiknek már atyáik is a nyomukba szegődtek, 5tüzet bocsátok Júdára, hogy eméssze meg Jeruzsálem palotáit.
  • 7 12Ámosznak pedig azt mondta Amacja: „Látnok! Menj el innen! Menekülj Júda földjére! Ott edd kenyeredet, és ott jövendölj!
Abdiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 12Ne nézd testvéredet kárörvendőn a fosztogatás napján! Ne örülj Júda fiain pusztulásuk napján! Ne légy fennhéjázó a szorongatás napján!
Mikeás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 1Az Úr szava, amelyet a moreseti Mikeáshoz intézett Jotám, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében; látomások Szamáriáról és Jeruzsálemről. 5Ez mind Jákob gonoszsága miatt és Izrael házának vétkei miatt következik be. Mi a gonoszsága Jákobnak? Nem Szamária? És mi Júda házának vétke? Nem Jeruzsálem? 9Az Úr csapása ellen nincsen orvosság, utoléri Júdát, lecsap népem kapujára, Jeruzsálemre.
  • 4 9Miért kiáltozol egyre? Nincsen királyod? Talán elvesztek tanácsadóid, amikor elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt? 10Gyötrődj fájdalmadban és jajgass, mint a vajúdó asszony, Sion leánya, mert lám, most kimész a városból, és a mezőn fogsz lakni. Elmész egészen Bábelig, de ott megszabadulsz, ott kiszabadít téged az Úr ellenségeid kezéből.
  • 5 1De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. 5A júdeaiak biztonságérzete
Szofoniás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 1Az Úr szózata, amelyet Szofoniáshoz, Kusi fiához intézett, Júda királyának, Jozijának, Ámon fiának idejében. Kusi Gedaljának, az meg Amarjának, az meg Hiszkijának volt a fia. 2I. AZ ÚR NAPJA JÚDÁBAN 4Kinyújtom kezemet Júda ellen, és Jeruzsálem minden lakója ellen. Eltörlöm erről a helyről Baált maradéktalanul, szolgáinak nevével és papjaival együtt.
  • 2 7Osztályrészül jutsz majd annak, aki megmarad Júda házából. Kihajtanak oda legeltetni, este pedig lepihennek Askelon házai között, mert az Úr, az ő Istenük meglátogatja őket, és jóra fordítja sorsukat.”
Aggeus könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 1Dárius király 2. esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a főpaphoz: 14Az Úr pedig fölkeltette Zerubbábelben, Sealtiel fiában, Júda helytartójában a buzgóságot, és Józsuében, Jehocadak fiában, a főpapban a buzgóságot, és a nép maradékában a buzgóságot. El is kezdték a munkát a Seregek Urának, az ő Istenüknek házában.
  • 2 2Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához és Józsuéhoz, Jehocadak fiához, a főpaphoz és a nép maradékához: 21Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet.