30 ¹Mikor Ráchel látta, hogy nem szül gyermeket Jákobnak, féltékeny lett nővérére, és így szólt Jákobhoz: „Adj nekem gyermeket, különben meghalok!” ²Jákob dühös lett Ráchelre, s ezt mondta: „Talán helyettese vagyok Istennek, aki megtagadta tőled a gyermekáldást?” ³Az így válaszolt: „Itt van a szolgálóm, Bilha. Menj be hozzá, hogy majd a térdemen szüljön, és én is gyermekhez jussak általa.” ⁴Így a szolgálóját feleségül adta neki, és Jákob együtt volt vele. ⁵Bilha fogant, és fiút szült Jákobnak. ⁶Ráchel így szólt: „Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem.” Ezért Dánnak nevezte. ⁷Bilha, Ráchel szolgálója ismét fogant és második fiút szült Jákobnak. ⁸Ráchel ekkor így szólt: „Isten harcát kellett megharcolnom nővéremmel, és győztem.” Ezért Naftalinak nevezte el. ⁹Mikor Lea látta, hogy nem szül több gyermeket, vette szolgálóját, Szilpát, és feleségül adta Jákobnak. ¹⁰Szilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak. ¹¹Lea erre így szólt: „Szerencse föl!” – és Gádnak nevezte. ¹²Majd Szilpa, Lea szolgálója másik fiút szült Jákobnak, ¹³Lea erre ezt mondta: „Én boldog! Hiszen a lányok boldognak hirdetnek majd engem!” Ezért Ásernek nevezte. ¹⁴Ruben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és anyjának, Leának adta. Ráchel így szólt Leához: „Adj nekem is a fiad mandragórájából.” ¹⁵„Nem elég neked – válaszolta –, hogy a férjemet elvetted, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?” Ráchel így felelt: „No, akkor az éjjel aludjon a fiad mandragórájáért veled.” ¹⁶Amikor tehát Jákob este megjött a mezőről, Lea eléje ment és azt mondta: „Hozzám kell jönnöd, mivel a fiam mandragórájáért lefoglaltalak magamnak.” Így nála aludt. ¹⁷Isten meghallgatta Leát, fogant, és ötödik fiút szült Jákobnak. ¹⁸Lea így szólt: „Isten megjutalmazott, mivel a szolgálómat odaadtam férjemnek.” ¹⁹Ezért Isszachárnak nevezte. Lea ismét fogant, és hatodik fiút szült Jákobnak. ²⁰Erre azt mondta Lea: „Isten jó ajándékot adott nekem. Most már nálam marad a férjem, mivel hat fiút szültem neki.” Zebulunnak nevezte. ²¹Azután egy leányt szült, s Dinának nevezte. ²²Isten megemlékezett Ráchelről. Isten meghallgatta és megnyitotta méhét. ²³Fogant és fiút szült. Így szólt: „Isten elvette gyalázatomat.” ²⁴Ezért Józsefnek nevezte, s közben ezt mondta: „Az Úr adjon még egy fiút hozzá.”

Jákob gazdagsága.

²⁵Miután Ráchel megszülte Józsefet, Jákob így szólt Lábánhoz: „Bocsáss el, hogy hazámba, földemre költözzem. ²⁶Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hogy elmehessek. Jól tudod, milyen szolgálatot tettem neked.” ²⁷Lábán így felelt: „Ha kegyelmet találtam szemedben… jövendölés útján megtudtam, hogy Isten miattad áldott meg.” ²⁸Azután folytatta: „Határozd meg a bért, amit követelsz, és megadom neked.” ²⁹Ő így felelt: „Magad tudod, hogyan szolgáltalak és hogy mi lett állatállományodból. ³⁰Mielőtt idejöttem, kevés vagyonod volt, de hatalmasan felszaporodott. Az Úr minden lépésemben megáldott téged. De mikor gondoskodom már saját otthonomról?” ³¹„Mit adjak neked?” – kérdezte. Jákob így felelt: „Ne adj semmit, hanem fogadd el a következő indítványt, s akkor ismét legeltetem nyájadat. ³²Ma végigmegyek juhaid és kecskéid között. A bárányok közül különíts el minden sötét színű állatot, a kecskék közül pedig minden csíkosat és foltosat: ez az én bérem. ³³A jövőben ebben mutatkozik meg becsületességem: Ha jössz és bérem után nézel, akkor ami a kecskék között nem csíkos és foltos és a bárányok között nem sötét színű, azt mind úgy kell tekinteni, mint amit tőlem loptak.” ³⁴Lábán így felelt: „Jó, legyen ahogy mondtad.” ³⁵Még azon a napon elkülönítette a csíkos és foltos kecskét, mindegyiket, amelyiken volt valami fehér, továbbá minden sötét szőrű bárányt és átadta fiainak. ³⁶Azután három nap járásnyi térközt jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán többi juhát, kecskéjét legeltette. ³⁷Jákob friss nyárfa­, mandula­ és platángallyakat hozott, fehér sávokat vágott rajtuk, úgy, hogy a gallyak fehérsége előtűnt. ³⁸Azután a csíkozott vesszőket egyenesen az állatok elé helyezte az ivóvályúkba és a víztartályokba, amelyekhez az állatok inni jártak. Ugyanis akkor párosodtak, amikor inni mentek. ³⁹Az állatok tehát a vesszők előtt párosodtak. Ezért az állatok csíkos, pettyes és foltos kicsinyeket ellettek. ⁴⁰Jákob elkülönítette a bárányokat, és az állatoknak a tekintetét ismét a csíkosra és a feketére irányította. Külön nyájakat állított össze magának, és nem keverte őket Lábán nyájaihoz. ⁴¹Valahányszor az erős állatok üzekedni kezdtek, Jákob a vesszőket az állatok elé helyezte az ivóvályúkba, hogy a vesszők előtt párosodjanak. ⁴²A gyenge állatok elé azonban nem tette oda őket. Így a gyengék Lábánnak jutottak, az erősek Jákobnak. ⁴³Ezért az ember rendkívül gazdag lett. Számos aprómarhája, szolgálója, tevéje és szamara volt.

Ábrahám áldozata.

22 ¹Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. ²Akkor ezt mondta neki: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked.” ³Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. ⁴A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. ⁵Ábrahám azt mondta a szolgáknak: „Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok.” ⁶Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. ⁷Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” Az válaszolt: „Igen, fiam!” ⁸Ez azt mondta: „Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.” Így mentek tovább egymás mellett. ⁹Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte, a fa tetejére. ¹⁰Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. ¹¹De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. ¹²Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” ¹³Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. ¹⁴Ábrahám így nevezte a helyet: „az Úr gondoskodik”, ezért mondják mind a mai napig: „A hegyen, ahol az Úr gondoskodik.” ¹⁵Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, ¹⁶és mondta: „Magamra esküszöm – ez az Úr szava –, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. ¹⁷Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. ¹⁸Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.” ¹⁹Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt.

Nachor utódai.

²⁰A történtek után hírül hozták Ábrahámnak: Milka is fiúkat szült testvérednek, Nachornak: ²¹Ucot, az elsőszülöttet és testvéreit: Buszt, Kemuelt, Aram atyját, ²²Keszedet, Hászót, Pildást, Jidláfot és Betuelt. ²³(Betuel nemzette Rebekkát.) Ezt a nyolcat szülte Milka Nachornak, Ábrahám testvérének. ²⁴Reuma nevű mellékfelesége is szült, mégpedig Tebachot, Gachamot, Tachast és Maachát.

A pátriárkák sírja.

23 ¹Sára életkora 127 esztendőt tett ki. ²Ekkor halt meg Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám elkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást. ³Azután Ábrahám fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hettitákhoz: ⁴„Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem.” ⁵A hettiták így válaszoltak Ábrahámnak: ⁶„Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat.” ⁷Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hettiták előtt, ⁸és így szólt hozzájuk: „Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál, ⁹hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek.” ¹⁰Efron éppen a hettiták között ült. A hettita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hettita jelenlétében, aki eljött a város kapujához: ¹¹„Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!” ¹²Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt, ¹³és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: „Igen, ha te… De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat.” ¹⁴Efron ezt válaszolta Ábrahámnak: ¹⁵„Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüstsékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat!” ¹⁶Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hettiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüstsékel, ahogy az a kereskedők körében járja. ¹⁷Így Efron telke, amely Machpelában, Mamrétól keletre feküdt, a telek a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal – ¹⁸az összes hettita jelenlétében, aki a város kapujához jött – átment Ábrahám birtokába. ¹⁹Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén. ²⁰Így a telek a rajta levő barlanggal a hettitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül.

Izsák házassága.

24 ¹Ábrahám idős volt, előrehaladt a korban, és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot. ²Akkor Ábrahám így szólt háza legidősebb szolgájához, aki egész vagyonát kezelte: „Tedd kezedet a csípőm alá! ³Megesketlek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom. ⁴Menj inkább szülőföldemre, a rokonaimhoz, s hozzál feleséget a fiam, Izsák számára!” ⁵A szolga ezt válaszolta: „De hátha nem akar követni a lány erre a földre. Akkor vigyem vissza a fiadat abba a hazába, ahonnan te eljöttél?” ⁶„Óvakodj attól – felelte Ábrahám –, hogy a fiamat oda visszavidd. ⁷Az Úr, az ég Istene és a föld Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonaim földjéről, aki beszélt hozzám és megesküdött nekem: Ezt a földet utódaidnak adom, ő majd előtted küldi angyalát, hogy feleséget hozhass onnan a fiamnak. ⁸Ha pedig a lány nem akar követni, akkor fel vagy mentve ez alól az eskü alól. De a fiamat nem szabad oda visszavinned.” ⁹Akkor a szolga kezét urának, Ábrahámnak csípője alá tette és megesküdött neki, ahogy megbeszélték. ¹⁰Azután a szolga kiválasztott tíz tevét ura tevéi közül, és különféle drágaságaiból is vett magához. Elindult, és elment Aram Naharajimba, Nachor városába. ¹¹A tevéket letelepítette egy kútnál, a városon kívül. Estefelé volt, az az idő, amikor az asszonyok kijönnek vízért. ¹²Így szólt: „Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, rendezd el ma szerencsésen a dolgot, és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz! ¹³Nézd, én a kútnál állok, és az emberek leányai kijönnek a városból vizet meríteni. ¹⁴Ha az a lány, akinek szólok: Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli: Igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád, Izsák számára. Erről fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt. ¹⁵Még mielőtt végigmondta volna, kijött Rebekka, aki Ábrahám testvére, Nachor felesége, Milka fiának, Betuelnek a leánya volt, s vizeskorsó volt a vállán. ¹⁶A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte korsóját és ismét feljött. ¹⁷A szolga odasietett hozzá és megszólította: „Hadd igyam egy kis vizet korsódból.” ¹⁸„Igyál uram” – válaszolta, aztán gyorsan leemelte a korsót, kezébe fogta, s inni adott neki. ¹⁹Megvárta, amíg eleget ivott, majd így szólt: „Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat.” ²⁰Gyorsan kiöntötte a vizet a vályúba, s a kúthoz futott, hogy merítsen. Így merített minden tevéjének. ²¹A férfi hallgatagon figyelte, hogy felismerje, az Úr sikeressé teszi-e útját vagy nem. ²²Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára, amelyek tíz aranysékelnyit nyomtak. ²³Aztán megkérdezte: „Mondd meg nekem, kinek a lánya vagy? Van-e hely atyád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?” ²⁴„Betuel lánya vagyok – felelte –, Milka fiáé, akit ő Nachornak szült.” ²⁵Majd hozzáfűzte: „Szalma és takarmány bőven van nálunk és hely is éjjeli szállásra.” ²⁶Erre a férfi meghajtotta magát, leborult az Úr előtt, ²⁷és mondta: „Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hűségét uramtól. Az Úr egyenesen uram testvérének házába vezetett.” ²⁸A lány pedig elszaladt és otthon elbeszélte anyjának, hogy mi történt. ²⁹Rebekkának volt egy Lábán nevű testvére. Lábán kisietett a kútnál levő emberhez. ³⁰Amikor ugyanis látta az orrkarikát és nővére karján a csatokat, s hallotta nővérének, Rebekkának szavait: „Így beszélt hozzám az az ember…”, elindult az emberhez, aki még a tevék mellett állt a kútnál, ³¹s ezt mondta neki: „Gyere Isten kedveltje! Miért állsz kint? Már rendbe tettem a házat és tevéidnek is csináltam helyet.” ³²Az ember tehát bement a házba, ő pedig lenyergelte a tevéket, szalmát és takarmányt adott a tevéknek, s vizet hozott, hogy ő, és a vele jött férfiak megmoshassák a lábukat. ³³Mikor aztán eléje tették az ételt, így szólt: „Nem eszem addig, amíg elő nem adom megbízatásomat.” „Beszélj hát!” – mondták neki. ³⁴Erre így folytatta: „Ábrahám szolgája vagyok. ³⁵Az Úr gazdagon megáldotta uramat, úgyhogy nagy jólétnek örvend. Adott neki juhokat és marhákat, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat. ³⁶Sára, uramnak a felesége fiút szült uramnak, mikor már idős volt, s ő minden vagyonát átadta neki. ³⁷Most az én uram megesketett: Nem vehetsz feleséget fiam számára a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, ³⁸menj el inkább atyám házába, rokonságomhoz, és hozz feleséget fiamnak. ³⁹Amikor én így válaszoltam uramnak: De hátha nem jön velem a lány, ⁴⁰azt mondta: Az Úr, akinek színe előtt jártam, elküldi veled angyalát és sikeressé teszi utadat. Rokonságomból és atyám házából fogsz feleséget hozni fiamnak. ⁴¹Ha eljutsz rokonaimhoz és nem adják oda neked, fel vagy mentve az eskü alól. Csak ebben az esetben vagy felmentve esküd alól. ⁴²Mikor aztán a kúthoz értem, így szóltam: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, adj utamnak, amelyen járok, szerencsés kimenetelt! ⁴³Nézd, én a kútnál állok. A lány, aki kijön vizet meríteni és akinek azt mondom: Hadd igyam egy kis vizet a korsódból, ⁴⁴s aki majd azt feleli: Igyál, tevéidnek is merítek, az lesz az a nő, akit Isten az én uram fiának rendelt. ⁴⁵Még be sem fejeztem, amikor kijött Rebekka, korsóval a vállán. Lement a forráshoz és merített. Akkor megszólítottam: Engedd, hadd igyam. ⁴⁶Gyorsan levette korsóját, és azt mondta: Igyál, tevéidet is megitatom. Ittam, ő pedig a tevéimet is megitatta. ⁴⁷Aztán megkérdeztem őt így szólva: Kinek a lánya vagy? Ezt válaszolta: Betuel lánya vagyok, Nachor fiáé, akit Milka szült neki. Akkor az orrába karikát tettem, karjára pedig csatokat. ⁴⁸Utána meghajtottam magam, leborultam Isten előtt, dicsőítettem az Urat, uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki egyenes úton vezetett, hogy uram testvérének leányát elvigyem fiának. ⁴⁹Most tehát ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra.” ⁵⁰Erre Lábán és Betuel ezt mondták feleletül: „Ez az Úrtól indult ki. Nem szólhatunk semmit sem hozzá, sem ellene. ⁵¹Nézd, Rebekka rendelkezésedre áll: vedd és menj! ⁵²Ő legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta.” Mikor Ábrahám szolgája hallotta szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Úr előtt. ⁵³Azután a szolga előhozta az ezüst- és aranyékszereket, a ruhákat, és odaadta Rebekkának. Testvérének és anyjának is értékes ajándékokat adott. ⁵⁴Utána ettek és ittak, ő és a férfiak, akik kísérték, s éjszakára ott maradtak. Másnap reggel fölkeltek és ő így szólt: „Bocsássatok el, uramhoz!” ⁵⁵A testvére és az anyja ezt felelték: „Maradjon még a lány egy ideig, legalább tíz napig nálunk, azután elindulhat.” ⁵⁶Ő azonban ezt válaszolta: „Ne tartóztassátok! Az Úr sikeressé tette utamat, bocsássátok hát el, hadd menjek uramhoz!” ⁵⁷„Hívjuk a lányt – mondták ők –, és kérdezzük meg tőle magától.” ⁵⁸Odahívták Rebekkát és megkérdezték: „Akarsz elmenni ezzel az emberrel?” „Akarok” – felelte. ⁵⁹Erre elbocsátották Rebekkát, dajkájával, Ábrahám szolgájával és embereivel. ⁶⁰Megáldották Rebekkát és mondták: „Nővérünk legyen ezerszer tízezerré, utódaid foglalják el ellenségeik kapuját.” ⁶¹Erre Rebekka útra kelt szolgálóival. Tevékre szálltak és követték az embert. A szolga átvette Rebekkát és elindult. ⁶²Izsák Lachai-Roi forrásának pusztájából jött, ugyanis a Negeben lakott. ⁶³Napszállta idején kiment Izsák, hogy a szabad mezőn járkáljon. Mikor körülnézett, tevéket látott közeledni. ⁶⁴Rebekka is fölemelte szemét és meglátta Izsákot. Sietve leszállt a tevéről, s ⁶⁵megkérdezte a szolgát: „Ki az a férfi ott, aki a mezőn felénk tart?” „Ő a mi urunk” – felelte. Erre vette a fátyolt és elfödte magát. ⁶⁶A szolga elbeszélt Izsáknak mindent, ami történt. ⁶⁷Izsák sátrába vitte, magához vette Rebekkát, s az a felesége lett. Izsák megszerette őt, úgyhogy megvigasztalódott anyjának elvesztésén.

KNB SZIT STL BD RUF KG