30 ¹Mikor Ráchel látta, hogy nem szül gyermeket Jákobnak, féltékeny lett nővérére, és így szólt Jákobhoz: „Adj nekem gyermeket, különben meghalok!” ²Jákob dühös lett Ráchelre, s ezt mondta: „Talán helyettese vagyok Istennek, aki megtagadta tőled a gyermekáldást?” ³Az így válaszolt: „Itt van a szolgálóm, Bilha. Menj be hozzá, hogy majd a térdemen szüljön, és én is gyermekhez jussak általa.” ⁴Így a szolgálóját feleségül adta neki, és Jákob együtt volt vele. ⁵Bilha fogant, és fiút szült Jákobnak. ⁶Ráchel így szólt: „Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem.” Ezért Dánnak nevezte. ⁷Bilha, Ráchel szolgálója ismét fogant és második fiút szült Jákobnak. ⁸Ráchel ekkor így szólt: „Isten harcát kellett megharcolnom nővéremmel, és győztem.” Ezért Naftalinak nevezte el. ⁹Mikor Lea látta, hogy nem szül több gyermeket, vette szolgálóját, Szilpát, és feleségül adta Jákobnak. ¹⁰Szilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak. ¹¹Lea erre így szólt: „Szerencse föl!” – és Gádnak nevezte. ¹²Majd Szilpa, Lea szolgálója másik fiút szült Jákobnak, ¹³Lea erre ezt mondta: „Én boldog! Hiszen a lányok boldognak hirdetnek majd engem!” Ezért Ásernek nevezte. ¹⁴Ruben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és anyjának, Leának adta. Ráchel így szólt Leához: „Adj nekem is a fiad mandragórájából.” ¹⁵„Nem elég neked – válaszolta –, hogy a férjemet elvetted, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?” Ráchel így felelt: „No, akkor az éjjel aludjon a fiad mandragórájáért veled.” ¹⁶Amikor tehát Jákob este megjött a mezőről, Lea eléje ment és azt mondta: „Hozzám kell jönnöd, mivel a fiam mandragórájáért lefoglaltalak magamnak.” Így nála aludt. ¹⁷Isten meghallgatta Leát, fogant, és ötödik fiút szült Jákobnak. ¹⁸Lea így szólt: „Isten megjutalmazott, mivel a szolgálómat odaadtam férjemnek.” ¹⁹Ezért Isszachárnak nevezte. Lea ismét fogant, és hatodik fiút szült Jákobnak. ²⁰Erre azt mondta Lea: „Isten jó ajándékot adott nekem. Most már nálam marad a férjem, mivel hat fiút szültem neki.” Zebulunnak nevezte. ²¹Azután egy leányt szült, s Dinának nevezte. ²²Isten megemlékezett Ráchelről. Isten meghallgatta és megnyitotta méhét. ²³Fogant és fiút szült. Így szólt: „Isten elvette gyalázatomat.” ²⁴Ezért Józsefnek nevezte, s közben ezt mondta: „Az Úr adjon még egy fiút hozzá.”

Jákob gazdagsága.

²⁵Miután Ráchel megszülte Józsefet, Jákob így szólt Lábánhoz: „Bocsáss el, hogy hazámba, földemre költözzem. ²⁶Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hogy elmehessek. Jól tudod, milyen szolgálatot tettem neked.” ²⁷Lábán így felelt: „Ha kegyelmet találtam szemedben… jövendölés útján megtudtam, hogy Isten miattad áldott meg.” ²⁸Azután folytatta: „Határozd meg a bért, amit követelsz, és megadom neked.” ²⁹Ő így felelt: „Magad tudod, hogyan szolgáltalak és hogy mi lett állatállományodból. ³⁰Mielőtt idejöttem, kevés vagyonod volt, de hatalmasan felszaporodott. Az Úr minden lépésemben megáldott téged. De mikor gondoskodom már saját otthonomról?” ³¹„Mit adjak neked?” – kérdezte. Jákob így felelt: „Ne adj semmit, hanem fogadd el a következő indítványt, s akkor ismét legeltetem nyájadat. ³²Ma végigmegyek juhaid és kecskéid között. A bárányok közül különíts el minden sötét színű állatot, a kecskék közül pedig minden csíkosat és foltosat: ez az én bérem. ³³A jövőben ebben mutatkozik meg becsületességem: Ha jössz és bérem után nézel, akkor ami a kecskék között nem csíkos és foltos és a bárányok között nem sötét színű, azt mind úgy kell tekinteni, mint amit tőlem loptak.” ³⁴Lábán így felelt: „Jó, legyen ahogy mondtad.” ³⁵Még azon a napon elkülönítette a csíkos és foltos kecskét, mindegyiket, amelyiken volt valami fehér, továbbá minden sötét szőrű bárányt és átadta fiainak. ³⁶Azután három nap járásnyi térközt jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán többi juhát, kecskéjét legeltette. ³⁷Jákob friss nyárfa­, mandula­ és platángallyakat hozott, fehér sávokat vágott rajtuk, úgy, hogy a gallyak fehérsége előtűnt. ³⁸Azután a csíkozott vesszőket egyenesen az állatok elé helyezte az ivóvályúkba és a víztartályokba, amelyekhez az állatok inni jártak. Ugyanis akkor párosodtak, amikor inni mentek. ³⁹Az állatok tehát a vesszők előtt párosodtak. Ezért az állatok csíkos, pettyes és foltos kicsinyeket ellettek. ⁴⁰Jákob elkülönítette a bárányokat, és az állatoknak a tekintetét ismét a csíkosra és a feketére irányította. Külön nyájakat állított össze magának, és nem keverte őket Lábán nyájaihoz. ⁴¹Valahányszor az erős állatok üzekedni kezdtek, Jákob a vesszőket az állatok elé helyezte az ivóvályúkba, hogy a vesszők előtt párosodjanak. ⁴²A gyenge állatok elé azonban nem tette oda őket. Így a gyengék Lábánnak jutottak, az erősek Jákobnak. ⁴³Ezért az ember rendkívül gazdag lett. Számos aprómarhája, szolgálója, tevéje és szamara volt.

Isten fiai és az emberek lányai.

6 ¹Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek, ²az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik. ³Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.” ⁴Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei.

Az erkölcsi romlás.

⁵Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul, ⁶megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében. ⁷Ezt mondta az Úr: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem őket.” ⁸Noé azonban kegyelmet talált az Úr szemében. ⁹Noénak ez a története: Noé igaz ember volt, kifogástalanul élt kortársai között. Noé Isten színe előtt járt. ¹⁰Noénak három fia született: Szem, Kám és Jáfet. ¹¹A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. ¹²Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért.

A vízözön előzményei.

¹³Isten így szólt Noéhoz: „Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. ¹⁴Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal. ¹⁵Így kell építened: 300 könyök legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága. ¹⁶Csinálj a bárka fölé tetőt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középső és felső emeletet. ¹⁷Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy eltöröljek minden testet, amely az ég alatt létezik. El fog pusztulni minden, ami a földön van. ¹⁸Veled azonban szövetséget kötök. Te beszállsz a bárkába, te és veled együtt fiaid, a feleséged és fiaid feleségei. ¹⁹Minden élőlényből, minden testből vigyél kettőt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és egy nőstényt. ²⁰A madarak minden fajtájából, az állatok minden fajtájából kettőt-kettőt vigyél be, hogy életben maradjanak. ²¹Vigyél magaddal mindenféle ételt is, ami táplálékul szolgál, halmozz fel készletet, hogy nekik és neked eledelül szolgáljon.” ²²Noé úgy is tett, pontosan úgy járt el, ahogy Isten megparancsolta neki. 7 ¹Az Úr így szólt Noéhoz: „Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az egész nemzedékben. ²Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból pedig kettőt, hímet és nőstényt. ³(A madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt), hogy ivadékuk az egész földön életben maradjon. ⁴Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam.” ⁵Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki. ⁶Noé 600 esztendős volt, amikor a vízözön rátört a földre. ⁷Noé a vízözön előtt beszállt a bárkába: vele együtt fiai, felesége és fiainak feleségei. ⁸(A tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a földön élő állatok közül kettő-kettő, ⁹egy hím és egy nőstény ment Noéval a bárkába, ahogy Isten megparancsolta.) ¹⁰Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre. ¹¹Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái. ¹²Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre. ¹³Ezen a napon Noé és fiai, Szem, Kám és Jáfet Noé feleségével és fiainak három feleségével együtt beszálltak a bárkába, ¹⁴s velük minden fajtájú vadállat, minden fajtájú háziállat, mindenféle földi csúszómászó és mindenféle madár és szárnyas. ¹⁵Minden lény, ami lélegzik, párosával ment Noéhoz a bárkába. ¹⁶Minden lényből egy hím és egy nőstény ment, ahogy Isten megparancsolta. Az Úr bezárta mögötte az ajtót.

A vízözön.

¹⁷Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott. ¹⁸Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott. ¹⁹A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. ²⁰Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé. ²¹Így minden élőlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember. ²²Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult. ²³Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről. ²⁴Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön. 8 ¹Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett. ²A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből, ³és a víz lassan elapadt a földön. ⁴Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén. ⁵A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok. ⁶Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált, ⁷s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földről. ⁸Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színéről. ⁹De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Ő kinyújtotta kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába. ¹⁰Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot. ¹¹A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről. ¹²Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá. ¹³Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt. ¹⁴A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt.

Noé kiszáll a bárkából.

¹⁵Ekkor Isten szólt Noéhoz: ¹⁶„Szállj ki a bárkából: te, a feleséged, a fiaid és fiaidnak feleségei. ¹⁷Minden élőlény, amely veled van, a madarak, az állatok, a földi csúszómászók menjenek ki, nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek és szaporodjanak el a földön.” ¹⁸Noé kiszállt fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel. ¹⁹Minden vadállat, minden háziállat, minden madár, minden földi csúszómászó kijött a bárkából, egyik fajta a másik után. ²⁰Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron. ²¹Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: „Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem. ²²Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”

KNB SZIT STL BD RUF KG