2
1Olyan vagyok, mint a szároni nárcisz,
én vagyok a völgyek lilioma.
A VŐLEGÉNY2Mint a bogáncs között a liliom,
olyan a mátkám a lányok között.
A MENYASSZONY3Akár az erdő fái között az almafa,
olyan a szerelmem az ifjak között.
Forró vágyam árnyékában ülni,
mert gyümölcse édes az ínyemnek.
4Bevezet a bornak házába,
fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem.
5Adjatok mazsolás kalácsot,
hadd kapjak erőre, üdítsetek föl almával,
mert a szerelemtől egészen beteg vagyok!
6A balját a fejem alá teszi,
a jobbjával meg átkarol.
7Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket,
a gazellákra s a mezők szarvasára,
ne zavarjátok meg a szerelmemet,
s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!
A MENYASSZONY8Csitt! A szerelmem!
Nézzétek, ő jön ott,
ugrál a hegyeken és szökell a dombokon!
9Szerelmem olyan, mint a gazella,
a fiatal szarvas a hasonmása.
Nézzétek, már itt áll házunk falánál,
benéz az ablakon, nézelődik a rácson át.
Aztán köszön, s így szól szerelmesem:
A VŐLEGÉNYKelj föl, kedvesem, gyere szépségem!
11Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult.
12A föld színén immár virágok nyílnak,
itt van a szőlőmetszés ideje,
és gerlice hangja hallatszik földünkön.
13Már színesedik az első fügetermés,
hajtanak a szőlők, s jó illatot árasztanak.
Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!
14Sziklák hasadékában fészkelő galambom,
rejtekhelyeden,
a szirtek szegélyezte ösvényen
mutasd meg arcodat,
hadd halljam hangodat,
mert szépen cseng a hangod,
és bájos az arcod.
A KAR15Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat,
mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is,
amely éppen most virágzik!
A MENYASSZONY16A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok;
liliomok közt legeltet (mostanában).
17Míg föl nem támad a nappali szellő,
és az árnyékok útnak nem indulnak,
térj vissza, kedvesem, mint a gazella,
vagy mint a szarvasborjú
a szövetség hegyein.