Izajás jövendölése

53 ¹Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
²Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás,
és mint a gyökér a szomjas földből.
Nem volt sem szép, sem ékes
[hiszen láttuk],
a külsejére nézve nem volt vonzó.
³Megvetett volt, utolsó az emberek között,
a fájdalmak férfia,
aki tudta, mi a szenvedés;
olyan, aki elől iszonyattal
eltakarjuk arcunkat,
megvetett, akit bizony
nem becsültünk sokra.
⁴Bár a mi betegségeinket viselte,
és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,
mégis (Istentől) megvertnek néztük,
olyannak, akire lesújtott az Isten,
és akit megalázott.
⁵Igen, a mi bűneinkért szúrták át,
a mi gonoszságainkért törték össze;
a mi békességünkért érte utol a büntetés,
az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
⁶Mi mindnyájan, mint a juhok,
tévelyegtünk,
ki-ki a maga útjára tért,
és az Úr mégis az ő vállára rakta
mindnyájunk gonoszságát.
⁷Megkínozták, s ő alázattal elviselte,
nem nyitotta ki a száját.
Mint a juh, amelyet leölni visznek,
vagy amint a bárány
elnémul nyírója előtt,
ő sem nyitotta ki a száját.
⁸Erőszakos ítélettel végeztek vele.
Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével?
Igen, kitépték az élők földjéből,
és bűneink miatt halállal sújtották.
⁹A gonoszok közt adtak neki sírboltot,
és a gazdagok mellé temették el,
bár nem vitt végbe gonoszságot,
sem álnokság nem volt a szájában.
¹⁰Úgy tetszett az Úrnak,
hogy összetöri a szenvedéssel.
Ha odaadja életét engesztelő áldozatul:
látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete,
és teljesül általa az Úr akarata.
¹¹„Majd ha véget ér lelkének gyötrelme,
látni fogja a világosságot,
és megelégedés tölti el.
Szenvedésével sokakat megigazultakká
tesz szolgám,
mivel gonoszságaikat magára vállalta.
¹²Ezért osztályrészül sokakat adok neki,
és a hatalmasok lesznek a zsákmánya,
amiért életét halálra adta,
és a gonosztevők közé sorolták,
noha sokak vétkeit hordozta,
és közben imádkozott a bűnösökért.”