Jeremiás jövendölése

Az ellenséges betörés további leírása 6 ¹Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálemből!
Tekoában fújjátok meg a harsonát!
Bet-Hakkeremben meg adjatok vészjelet!
Mert veszedelem fenyeget észak felől,
mérhetetlen pusztulás.
²Tán jó legelőhöz hasonlít Sion leánya?
³Igen, pásztorok érkeznek,
nyájaikkal együtt,
felütik körülötte a sátraikat,
és lelegelteti mindegyik a rá eső részt.
⁴Készüljetek harcra ellenük!
Rajta! Támadjuk meg őket még délben!
De jaj! A nap már lehanyatlik,
és hosszabbodnak az esti árnyak.
⁵Rajta! Ütközzünk meg
a sötétség leple alatt,
romboljuk le palotáikat!
⁶Mert ezt mondja a Seregek Ura:
Vágjátok ki fáit,
és emeljetek töltést Jeruzsálem körül,
hiszen a hazugságnak a városa,
csupa elnyomás van benne.
⁷Amint a kút bőven ontja vizét,
úgy ontja ő is bőven a gonoszságait.
Csak erőszak és romlás hallatszik benne;
mindig csak betegség és sebek vannak előttem.
⁸Térj hát észre, Jeruzsálem,
nehogy végleg elforduljak tőled,
és sivataggá tegyelek, lakatlan földdé.
⁹Ezt mondja a Seregek Ura:
Szüreteljetek!
Szedjétek le Izrael maradékát,
mint ahogy a szőlőhegyen szüretelnek.
Mint a szüretelők,
emeld föl a kezed vesszőid ellen!
¹⁰Kihez szóljak, és kiket kérjek,
hogy meghallják?
Bizony, körülmetéletlen a fülük,
egyáltalán nem tudnak figyelni.
Az Úr szava utálatossá vált előttük,
nem lelik benne örömük.
¹¹Ezért egészen eltölt az Úr haragja,
tovább már nem bírom magamban tartani.
Öntsd ki a gyermekekre az utcán,
és az összeverődött ifjakra egyaránt.
Mert mind fogságra jutnak:
a férj és a feleség;
az ősz hajú öreg és az aggastyán.
¹²Házaik idegenekre szállnak,
földjeik és asszonyaik szintén.
Mert fölemelem kezem e föld lakói ellen
– mondja az Úr –,
¹³hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig
mindnyájan rút haszonra lesnek;
a próféta ugyanúgy, mint a pap,
csalárdságot művel.
¹⁴Népem sebeit hazugsággal gyógyítják,
amikor így beszélnek:
„Békesség, békesség”,
noha nincsen békesség.
¹⁵Szégyenkezniük kellene
iszonyatos tetteik miatt.
De nem! Ők nem szégyenkeznek,
hiszen már pirulni sem tudnak.
Ezért elesnek majd, ha minden elesik;
látogatásom idején a földre roskadnak
– mondja az Úr.
¹⁶Ezt mondja az Úr:
„Vegyétek szemügyre az ősi utakat,
és kérdezősködjetek a régi ösvényekről:
Melyik volt a jó út? És azon járjatok!
Akkor majd megtaláljátok
lelketek nyugalmát.”
De ők azt felelik: „Nem járunk rajta!”
¹⁷Őrszemeket rendeltem föléjük:
„Hallgassatok a kürt szavára!”
Csakhogy ők azt mondják:
„Nem hallgatunk!”
¹⁸Ezért halljátok meg, nemzetek,
és tudja meg a gyülekezet,
mit fogok tenni velük.
¹⁹Halljad, te föld!
Íme, veszedelmet hozok e népre,
hűtlenségük gyümölcseként,
mert nem hallgattak a szavamra,
és megvetették a törvényemet.
²⁰Mit törődöm én a tömjénnel,
amelyet Sebából hoztok,
és a távoli földről szerzett jó illatú fahéjjal!
Égőáldozataitok nem kedvesek,
és véres áldozataitok sem tetszenek nekem.
²¹Ezért ezt mondja az Úr:
Nos, akadályokat állítok e nép elé,
hadd botoljanak el bennük.
Az apák és fiaik,
a szomszéd és a jóbarát
egyaránt elvesznek.
²²Ezt mondja az Úr:
Nézzétek, egy nép közeleg észak felől,
a föld széléről egy hatalmas nemzet tör elő.
²³Fegyvere nyíl és lándzsa,
kegyetlen és nem ismer könyörületet;
csatakiáltása, mint a tenger zúgása,
lovakon nyargalnak,
s mind harcra kész:
ellened, Sionnak leánya.
²⁴Hallottuk hírét,
s erre lehanyatlott a kezünk,
szorongás fogott el bennünket,
és fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.
²⁵Ne menjetek ki a mezőre
és az úton se járjatok,
mert az ellenség kardja fenyeget,
és rémület körös-körül.
²⁶Öltözz szőrruhába, népem leánya,
és feküdj hamuba.
Gyászolj,
ahogy az elsőszülött fiút szokták,
keservesen sírva,
mert hirtelenül ránk tör a pusztító.
²⁷Arra rendeltelek,
hogy népem vizsgálójává légy,
hogy próbára tedd,
és latra vesd útjukat.
²⁸Hűtlenek mindnyájan,
az álnokság útjait járják,
romlottak valahányan.
²⁹A fújtató fújtatott,
hogy az ólmot megeméssze a tűz.
De hiába olvasztott az olvasztó:
a salak nem olvadt ki.
³⁰„Elvetett ezüst” – így hívják majd őket,
mert az Úr valóban elvetette őket.