Énekek éneke

(Menyasszony). Csókoljon meg engem az ő szája csókjával; mert jobbak a te emlőid a bornál,

Én a mező virága vagyok, és a völgyek lilioma.

Ágyamban éjenként kerestem, kit az én lelkem szeret; kerestem őt, és nem találtam.

(Vőlegény). Mely szép vagy, én barátném! mely szép vagy! Szemeid galambszemek azonkivűl, mi belűl rejtezik. Hajad, mint a kecskenyájak, melyek Gálaád hegyéről jőnek föl.

Jőjön szerelmesem az ő kertébe, és egyék almái gyümölcséből. (Vőlegény). Eljöttem kertembe, én húgom, jegyesem! Hogy learassam mirrhámat fűszereimmel együtt, hogy lépesmézet egyem mézemmel, boromat igyam tejemmel; egyetek barátaim, és igyatok, és részegűljetek meg, szeretteim!

(Menyasszony). Az én szerelmesem lement kertébe a fűszerek táblájához, hogy a kertekben legeltessen, és liliomokat szedjen.

Mit látsz Szulamitban, mint a táborok rendeit? Mely szépek a te lépéseid a sarukban, fejedelmi leány! Tomporaid összefoglalásai, mint a mester kezétől készített kösöntyűk.

Ki adja azt nekem, hogy te én testvérem légy, ki anyám emlőit szopta, hogy kinn találjalak téged, és megcsókoljalak, és többé engem senki ne nézzen le.