Apostolok Cselekedetei

21 ¹Mikor pedig elválván tőlök, evezénk, egyenes úttal jövénk Kósba, következő nap Ródusba, és onnét Patarába.
²És Feníciába menő hajót találván, beleszállánk és elevezénk.
   ³Mikor pedig Ciprus meglátszott, azt balra hagyván, Szíriába evezénk, és Tírusba jutánk, mert a hajó ott vala kirakandó a terhet.
   ⁴Találván pedig tanítványokat, ott hét napig maradánk; kik Pálnak azt mondák, a Lélek által, hogy ne menjen föl Jerusalembe.
   ⁵És eltelvén a napok, útra kelénk, s elkisérének minket mindnyájan, feleségeikkel és gyermekeikkel, egészen ki a városon; és térdre esvén a parton, imádkozánk.
   ⁶És miután elbucsúztunk egymástól, a hajóba szállánk; azok pedig visszatérének övéikhez.
   ⁷Mi pedig Tírusból evezésünket elvégezvén, lemenénk Ptolemaisba, és köszöntvén az atyafiakat, egy nap maradánk nálok.
   ⁸Másodnap pedig útra kelvén, Cezareába jutánk; és bemenvén Filep evangélista házába, ki egy vala a hét közől, nála maradánk.
   ⁹Ennek pedig négy szűz leánya vala, kik jövendölének.
   ¹⁰És mialatt itt nehány napig tartózkodánk, Judeából egy Agabus nevű próféta jöve.Apost.cs. 11,28  ¹¹Ez midőn hozzánk jött, vevé Pál övét, és megkötvén magának kezeit és lábait, mondá: Ezeket mondja a Szentlélek: Ama férfiút, a kié ez az öv, így kötözik meg a zsidók Jerusalemben, és a pogányok kezébe adják.
   ¹²Ezt hallván, kértük őt mi és kik azon helyről valának, hogy nem menjen föl Jerusalembe.
   ¹³Erre Pál felelvén, mondá: Mit cselekesztek, sírván, és szomorítván az én szívemet? hiszen én nem csak megkötöztetni, de meghalni is kész vagyok Jerusalemben az Úr Jézus nevéért.
   ¹⁴És miután le nem beszélhettük őt, megcsendesedénk, mondván: Legyen az Úr akaratja!
   ¹⁵E napok után tehát elkészülvén, fölmenénk Jerusalembe.
   ¹⁶Jövének pedig a tanítványok közől is velünk Cezareából, elhozván magokkal bizonyos ciprusi Mnázont, egy régi tanítványt, kinél szállandók valánk.
   ¹⁷És midőn Jerusalembe jutottunk, szívesen fogadának minket az atyafiak.
   ¹⁸Másnap pedig Pál beméne velünk Jakabhoz, és a vének mindnyájan egybegyűlének.
   ¹⁹Kiket, miután köszöntött, elbeszélé egyenkint, miket az Isten cselekedett a pogányok között az ő szolgálata által.
   ²⁰Azok pedig hallván ezeket, magasztalák Istent, és mondák neki: Látod, atyánkfia! hány ezeren vannak a zsidók közől, kik hivők lettek, és mindnyájan buzgó követői a törvénynek.
   ²¹Hallottuk pedig felőled, hogy Mózestől eltávozásra tanítod ama zsidókat, kik a pogányok között vannak, azt mondván, hogy nem kell körűlmetélni fiaikat, sem követniök a szokásokat.
   ²²Mi hát a teendő? Bizonyosan egybe kell gyűlni a sokaságnak, mert meghallják, hogy eljöttél.
   ²³Azért cselekedjed azt, mit neked mondunk: Van közöttünk négy férfiú, kiknek fogadásuk vagyon.
   ²⁴Ezeket melléd vévén, szenteld meg magadat velök, és fizess érettök, hogy nyiressék meg fejöket; s így tudni fogják mindnyájan, hogy a miket felőled hallottak, hamisak, hanem hogy te is megtartván a törvényt, a szerint jársz.
   ²⁵Azok felől pedig, kik hittenek a pogányok közől, mi írtunk a végzés szerint, hogy megtartóztassák magokat a bálványoknak áldozottaktól, a vértől és fojtottól és a paráznaságtól.
   ²⁶Akkor Pál maga mellé vevén ama férfiakat, másnap megtisztúlván velök, a templomba méne, hirdetvén a tisztúlás napjainak eltelését, mígnem bemutattatik mindenikért közőlük az áldozat.
   ²⁷Midőn pedig a hét nap eltelt, azok a zsidók, kik Ásiából valának, meglátván őt a templomban, fölzendíték az egész népet, és kezeiket rája veték, kiáltván:
   ²⁸Izraeli férfiak! segítsetek. Ez azon ember, ki a nép, a törvény és e hely ellen tanít mindenütt mindenkit; azonfelül a pogányokat is behozta a templomba, és megfertőztette ezt a szent helyet.
   ²⁹Mert látták az efezusi Trofimust a városban ővele, kiről azt vélték, hogy Pál vezette be a templomba.
   ³⁰És fölzendűle az egész város, és lőn a népnek csoportozása. És megragadván Pált, kihurczolák őt a templomból, és az ajtók mindjárt bezárattak.
   ³¹Midőn pedig már azon voltak, hogy őt megöljék, hirűl esett a sereg ezredesének, hogy egész Jerusalem fölzendűle.
   ³²Ki legottan vitézeket vévén maga mellé és századosokat, lesiete hozzájok. Kik mikor meglátták az ezredest és a vitézeket, megszűnének verni Pált.
   ³³Akkor oda járúlván az ezredes, megfogá őt és megkötözteté két lánczczal; és kérdezé, kicsoda és mit cselekedett?
   ³⁴A népsereg ugyan különféléket kiáltozott; de mivel bizonyost nem érthete a zaj miatt; a várba viteté őt.
   ³⁵És mikor a lépcsőkhöz ért, történék, hogy a vitézek által kellett vitetnie, a nép erőszaktétele miatt.
   ³⁶Mert követé őt a népsokaság, kiáltván: Öld meg őt!
   ³⁷És midőn már közel volt, hogy bevezettessék Pál a várba, mondá az ezredesnek: Szabad-e valamit hozzád szólanom? Ki mondá: Tudsz görögűl?
   ³⁸Nem te vagy-e amaz egyiptomi, ki e napok előtt lázadást indítottál, és négyezer orgyilkos férfiút vittél ki a pusztába?
   ³⁹És mondá neki Pál: Én zsidó ember vagyok ugyan Tarzusból, Cilícia nevezetes városának polgára; de kérlek, hagyj szólanom a néphez.
   ⁴⁰És midőn amaz megengedte, Pál a lépcsőkön állván, inte kezével a népnek; és nagy hallgatás lévén, zsidónyelven szóla, mondván: