Énekek éneke

1 ¹(Menyasszony). Csókoljon meg engem az ő szája csókjával; mert jobbak a te emlőid a bornál,
²legjobb drágakenetekkel illatozók. Kiöntött olaj a te neved; azért szeretnek téged a leánykák.
   ³Vonj engem, utánad futunk, keneteid illatára. Bevisz engem a király lakházába; örvendezünk és vigadunk benned, megemlékezvén emlőidről inkább, mint a borról; az igazak szeretnek téged.
   ⁴Fekete vagyok, de szép, Jerusalem leányai! mint Cédár sátorai, mint Salamon szőnyegei.
   ⁵Ne nézzetek úgy rám, hogy feketés vagyok, mert a nap vette el szinemet; anyám fiai harczoltak ellenem, a szőllőkben őrzővé tettek engem; de én szőllőmet nem őrzöttem.
   ⁶Jelentsd meg nekem te, kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol nyugszol délben, hogy ne kelljen bolyongani társaid nyájai után.
   ⁷(Vőlegény). Ha magadat nem ismered ki, oh asszonyok legszebbje! menj ki, és eredj a nyájak nyomdokai után, és legeltesd gödölyéidet a pásztorok sátrai mellett.
   ⁸Fáraó szekereibe fogott lovaimhoz hasonlítalak téged, én szeretőm!
   ⁹Szépek orczáid, mint a gerliczeéi, és nyakad, mint a nyakékszer.
   ¹⁰Ezüsttel czifrázott arany ékszereket csinálunk neked.
   ¹¹(Menyasszony). Mikor a király nyughelyén vagyon, illatát adja nárduszom.
   ¹²(Menyasszony). Az én szerelmesem mirrhabokréta nekem, mely emlőim között mulat.
   ¹³Cziprus fürtje nekem az én szerelmesem Engaddi szőllőiből.
   ¹⁴(Vőlegény). Ime te szép vagy, én szeretőm! ime te szép vagy, a te szemeid galambszemek.
   ¹⁵(Menyasszony). Ime te szép vagy, én szerelmesem! és ékes; A mi ágyunk virágos.
   ¹⁶Házaink gerendái czedrusból, mennyezeteink cziprusból.