Énekek éneke

2 ¹Én a mező virága vagyok, és a völgyek lilioma.
²(Vőlegény). Mint a liliom a tövisek között, olyan az én barátném a leányok között.
   ³(Menyasszony). Mint az almafa az erdők fái között, olyan az én szerelmesem a fiak között. A mi után kivánkoztam, annak árnyékában ülök; és az ő gyümölcse édes torkomnak.
   ⁴Bevitt engem a boros pinczébe, elrendezte bennem a szeretetet.
   ⁵Támogassatok engem virágokkal, erősítsetek engem almákkal; mert lankadok a szerelem miatt.
   ⁶Balkeze fejem alatt, és jobbja megölel engem.
   ⁷(Vőlegény). Kényszerítlek titeket, Jerusalem leányai, a vadkecskékre és mezei szarvasokra: föl ne költsétek, és föl ne serkentsétek az én szeretőmet, valamig maga nem akarja.
   ⁸(Menyasszony). Az én szerelmesem szava! ime ő jön szökellve a hegyeken, átszökellve a halmokat.
   ⁹Hasonló szerelmesem a vadkecskéhez és a szarvasok fiához; ime falunk mögött áll ő, nézve az ablakon, nézdelve a róstélyon át.
   ¹⁰Ime az én szerelmesem szól nekem: Kelj föl, siess, én barátném, galambom, szépem! és jőj.
   ¹¹Mert már a tél elmúlt, a záporeső elvonúlt és eltávozott;
   ¹²virágok jelentkeznek földünkön, a szőllőmetszés ideje eljött, a gerlicze szava hallatszott földünkön;
   ¹³a fügefa megtermé első gyümölcsét, a virágzó szőllők kiárasztják illatukat. Kelj föl, én barátném, én szépem! és jőj.
   ¹⁴Én galambom a kőszikla üregeiben, a kerités hasadékában, mutasd meg nekem orczádat, zengjen szózatod füleimben, mert a te szavad édes, és arczod ékes.
   ¹⁵Fogjátok meg nekünk a kisded rókákat, melyek pusztítják a szőllőket; mert a mi szőllőnk már virágzik.
   ¹⁶Az én szerelmesem enyém, és én övé, ki a liliomok közt legeltet,
   ¹⁷mig föltűnik a nap, és elmúlnak az árnyak. Térj vissza, légy hasonló, én szerelmesem, a vadkecskéhez és a szarvasok fiához Béter hegyein.