Az Énekek éneke

CÍM ÉS BEVEZETŐ 1 ¹Az énekek éneke Salamontól:
A MENYASSZONY²Csókoljon meg a szája csókjával!
Igen, szerelmed édesebb a bornál.
³Keneteidnek illata kellemes,
mint a kiöntött olaj,
olyan a neved,
azért szeretnek a lányok.
⁴Vigyél magaddal! Siessünk, el innét!
Lakosztályába vezet a király!
Te leszel az örömünk
és a boldogságunk!
Szerelmedet többre tartjuk a bornál!
Mert méltán megillet a szeretet.
A MENYASSZONY⁵Barna a bőröm, de azért szép vagyok
Jeruzsálem lányai,
mint Kedár sátrai, Zalma takarói.
⁶Ne nézzetek le, amiért barna vagyok,
hiszen a nap barnított le!
Anyámnak fiai nehezteltek rám,
elküldtek hát szőlőt őrizni,
s a magam szőlejére nem vigyázhattam.
⁷Te, akit szeret a lelkem,
mondd, hol legeltetsz,
s a déli órában (nyájaddal) hol delelsz?
Miért is kellene tovább kóborolnom,
társaidnak nyáját kerülgetnem?
A KAR⁸Ha magad nem tudod,
asszonyoknak gyöngye,
akkor csak haladj a juhok nyomán,
és legeltesd a magad gidáit
a pásztoremberek tanyahelye körül!
A VŐLEGÉNY⁹Fáraó hintaja elé való paripához
tartalak, mátkám, hasonlónak.
¹⁰Szép az arcod a függőid között,
s a korállal ékesített nyakad!
¹¹Aranyból csináltatunk neked láncocskát,
s rá ezüstből gyöngyöket.
A MENYASSZONY¹²Amíg asztalánál mulat a király,
nárduszom jó illatot áraszt magából.
¹³Kedvesem, mint egy csomó mirha,
a keblemen pihen majd.
¹⁴Szerelmem olyan nekem,
mint a ciprusfürt,
amely az Engedi szőlőhegyén terem.
A VŐLEGÉNY¹⁵De szép vagy, kedvesem, de szép vagy!
Akár a galambok, olyanok a szemeid!
A MENYASSZONY¹⁶Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép!
Nyoszolyánk üdezöld,
¹⁷házunk gerendái cédrusfából vannak,
falainkat meg ciprusfa borítja.