23 ¹Pál tekintetét a főtanácsra vetve beszélni kezdett: „Testvérek! Én mind a mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten akarata szerint.” ²Ananiás főpap erre ráparancsolt a mellette állókra, hogy verjék őt szájon. ³Pál azonban így vágott vissza neki: „Megver még téged az Isten, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint ítélkezzél fölöttem, s aztán a törvény ellenére azt parancsolod, hogy üssenek meg?” ⁴A körülállók azonban figyelmeztették: „Az Isten főpapját szidod?” ⁵„Nem tudtam testvérek, viszonozta Pál, hogy ő a főpap. Hiszen az Írás azt mondja: ne átkozd néped fejedelmét.” ⁶Pál jól tudta, hogy egyik felük a szadduceusok, a másik pedig a farizeusok közül kerül ki. Ezért így kiáltott föl a főtanács előtt: „Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok ivadéka! A holtak föltámadásába vetett remény miatt állok a bíróság előtt.” ⁷Erre a szavára egyenetlenség támadt a farizeusok és a szadduceusok között, s a gyülekezet két táborra szakadt. ⁸A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs föltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok viszont mindezt vallják. ⁹Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjából fölemelkedett néhány törvénytudó és hadakozva kijelentette: „Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha egy szellem vagy egy angyal szólott hozzá?” ¹⁰A vitatkozás egyre inkább elfajult. Ezért az ezredes, attól tartva, hogy Pált széttépik, katonaságot hívatott, hogy ragadja ki közülük és vezesse föl a várba. ¹¹A következő éjszakán az Úr megjelent neki és így szólt: „Légy állhatatos. Ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.”

A zsidók merényletet terveznek.

¹²Napkelte után a zsidók közül néhányan összeszövetkeztek és átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy sem ételt sem italt nem vesznek addig magukhoz, amíg Pált meg nem ölik. ¹³Negyvennél többen voltak, akik így összeesküdtek. ¹⁴Ezek a következő szavakkal állítottak be a főpapokhoz és a vénekhez: „Átok terhe alatt köteleztük magunkat, hogy egy falatot sem veszünk a szánkba, amíg Pált meg nem öljük. ¹⁵Most tehát a főtanáccsal együtt jelentsétek az ezredesnek, hogy hozassa őt elétek, mintha csak tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet. Mi pedig készen állunk, hogy jövet meggyilkoljuk őt.” ¹⁶Pál nővérének a fia azonban értesült a cselvetésről. Bement tehát a várba és tudtára adta Pálnak. ¹⁷Pál erre magához hívatta az egyik századost és megkérte: „Vezesd el ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van számára.” ¹⁸Az elkísérte az ezredeshez és jelentette: „A fogoly Pál magához hívatott és megkért, hogy vezessem hozzád ezt az ifjút. Valami mondanivalója van számodra.” ¹⁹Az ezredes kézen fogva félrevonta és megkérdezte: „Miről akarsz engem értesíteni?” ²⁰„A zsidók megállapodtak abban, felelte ő, hogy megkérnek, küldesd Pált holnap a főtanács elé, mintha csak pontosabban akarnák megismerni az ügyét. ²¹De te ne higgy nekik. Több mint negyven ember tőrbe akarja csalni. Ezek ugyanis átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik őt. Már készen állnak és várják, hogy ígéretedet add nekik.” ²²Az ezredes ekkor ezzel a meghagyással bocsátotta el az ifjút: „Egy szóval se említsd senkinek, hogy ezeket tudtomra adtad.”

Pált Cézáreába viszik.

²³Azután két századost hívatott magához és ezt az utasítást adta nekik: „Tartsatok készenlétben az éjjel harmadik órájától kezdve kétszáz gyalogost, hogy Cézáreába menjenek, s ezenkívül hetven lovast és kétszáz dárdást. ²⁴Szereljetek föl hátasállatokat is, és ültessétek rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz.” ²⁵Levelet is írt, mely a következőket tartalmazta: ²⁶„Klaudiusz Líziász üdvözletét küldi Félixnek, a kegyelmes helytartónak. ²⁷A zsidók elfogták ezt a férfit és meg akarták ölni, mire karhatalommal közbeléptem, mert megtudtam, hogy római polgár. ²⁸Meg akartam tudni, hogy milyen vádat hoznak föl ellene, s ezért elvittem őt a főtanácsukba. ²⁹Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de semmi bűne sincsen, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne. ³⁰Mivel pedig azt is jelentették nekem, hogy merényletet terveznek ellene, azonnal hozzád küldtem. A vádlókat is értesítettem, hogy forduljanak hozzád, ha valami keresetük van ellene. Jó egészséget!” ³¹A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált és elvitték az éj folyamán Antipatriszba. ³²Másnap aztán a lovasokat továbbküldték vele, ők meg visszatértek a várba. ³³Azok pedig Cézáreába érve átadták a levelet a helytartónak s Pált is eléje állították. ³⁴Az elolvasta a levelet, majd megkérdezte, melyik tartományból való. Mikor megtudta, hogy kilíkiai, kijelentette: ³⁵„Majd kihallgatlak, mikor vádlóid is megjelennek.” Végül megparancsolta, hogy Heródes várában tartsák őrizetben.

A zsidók vádat emelnek az apostol ellen.

24 ¹Öt nap múlva Ananiás főpap néhány vén és egy ügyvéd, Tertullusz kíséretében leutazott, s jelentkezett a helytartó előtt, hogy vádat emeljen Pál ellen. ²Ennek elővezetése után Tertullusz hozzálátott a vád előadásához: „A te gondoskodásod folytán tökéletes nyugalomban élünk és sok dologban javulás állt be ennek a népnek életében. ³Ezt mindig és mindenütt hálás lélekkel ismerjük el, kegyelmes Félix. ⁴De hogy hosszasabban föl ne tartóztassalak, kérlek, kegyeskedj szokásod szerint röviden meghallgatni minket. Meggyőződtünk arról, hogy ez hitvány ember: ⁵az egész földkerekségen lázadást szít az összes zsidók közt és a názáretiek felekezetének ő áll az élén.

(7.) (Törvényünk szerint akartunk fölötte ítélkezni, de Líziász
ezredes karhatalommal kiragadta őt kezünkből, s elrendelte,
hogy vádlói eléd járuljanak.)

⁶Sőt a templomot is meg akarta szentségteleníteni, s ezért elfogtuk. ⁸Hallgasd ki, tőle megtudhatod, hogy mi az igazság mind e vádpontjainkkal kapcsolatban.” ⁹A zsidók is erősítgették, hogy mindez így van. ¹⁰A helytartó ekkor intett Pálnak, hogy fölszólalhat. „Tudom, hogy sok esztendeje szolgáltatsz igazságot ennek a népnek, kezdte ő beszédét, ezért hát nyugodt lélekkel adom elő védekezésemet. ¹¹Meggyőződhetsz arról, hogy nincs több mint tizenkét napja, hogy Jeruzsálembe érkeztem imádkozni. ¹²Nem is találtak úgy rám a templomban vagy a zsinagógában, de még a városban sem, hogy valakivel veszekedtem volna vagy csődületet idéztem volna elő. ¹³Az ellenem emelt vádakat sem tudják előtted bizonyítani. ¹⁴Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenét a szerint a tanítás szerint szolgálom, amelyet ők eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban. ¹⁵Istenbe vetett reménnyel hiszem, hogy az igazak és a gonoszok föl fognak támadni. Ezt különben ők maguk is várják. ¹⁶Ezért magam is törekszem, hogy lelkiismeretem mindig feddhetetlen legyen Isten és az emberek előtt. ¹⁷Több év elmúlta után azért jelentem meg, hogy alamizsnát hozzak népemnek, áldozatot mutassak be (és fogadalmat teljesítsek.) ¹⁸Ez alkalommal találtak rám megtisztulásom után a templomban, de nem tömeggel vagy zavart keltve. ¹⁹Mondja meg az a pár ázsiai zsidó, akinek meg kellett volna jelennie előtted, hogy vádat emeljen, ha valami panasza van ellenem, ²⁰vagy akár ezek maguk, hogy találtak-e bennem valami gonoszságot, mikor a főtanács előtt álltam? ²¹Talán csak nem abban az egyetlen mondatban, amit köztük állva kiáltottam: a holtak föltámadásának ügyében állok ma ítélőszéketek előtt?” ²²Félix ekkor elutasította őket, mert sok mindent tudott a tanításról. „Majd ha Líziász ezredes ideérkezik, mondta, akkor fogok ügyetekben döntést hozni.” ²³A századosnak pedig azt az utasítást adta, hogy tartsa őrizetben, de hagyja nyugton és ne akadályozzon meg senkit ismerősei közül, ha szolgálatára akar lenni.

A pör elnyújtása.

²⁴Néhány nap múlva Félix zsidó feleségével, Druzillával együtt megjelent, hívatta Pált és meghallgatta őt a Jézus Krisztusban való hitről. ²⁵Mikor azonban az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és a jövendő életről kezdett magyarázni, Félix megrettenve közbeszólt: „Most csak menj, megfelelő időben majd hívatni foglak.” ²⁶Emellett azt is remélte, hogy Páltól pénzt tud majd kizsarolni. Éppen ezért gyakran hívatta és elbeszélgetett vele. ²⁷Két év múlva azután Félixnek Porciusz Fesztusz lett az utódja. Mivel pedig a zsidók kedvében akart járni, Pált a fogságban hagyta.

Pál a császárhoz föllebbez.

25 ¹Fesztusz három napra rá, hogy megérkezett a tartományba, föllátogatott Jeruzsálembe. ²A főpapok és az előkelő zsidók eléje járultak és előadták panaszukat Pál ellen. ³Azt a kegyet kérték tőle, hogy hozassa föl őt Jeruzsálembe. Így akarták ugyanis tőrbe csalni és eltenni láb alól. ⁴Fesztusz azonban azt válaszolta, hogy Pált Cézáreában őrizteti, maga pedig hamarosan elutazik. ⁵„Jöjjenek le velem azok, mondta, akik illetékesek a dologban, s emeljenek vádat ellene, ha valóban bűntényt követett el.” ⁶Legföljebb nyolc-tíz napig tartózkodott köztük, azután lement Cézáreába. Másnap elfoglalta helyét a bírói emelvényen és elővezettette Pált. ⁷Miután megjelent, a Jeruzsálemből lejött zsidók körülállták és sok súlyos vádat hoztak föl ellene, de bizonyítani nem tudták. ⁸Pál viszont így védekezett: „Én sem a zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen nem vétettem semmit.” ⁹Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, ezért ezt a kérdést intézte Pálhoz: „Beleegyezel abba, hogy fölmenj Jeruzsálembe és ezek mondjanak ítéletet fölötted az én jelenlétemben?” ¹⁰Pál azonban így válaszolt: „Császári bíróság előtt állok, itt kell ítélni fölöttem. A zsidókon semmi jogtalanságot sem követtem el, amint ezt magad is igen jól tudod. ¹¹Ha vétkeztem, vagy valami halált érdemlő dolgot tettem, készen állok a halálra. Ha azonban vádaskodásuknak semmi alapja sincsen, senki sem ajándékozhat engem oda nekik. A császárhoz föllebbezek.” ¹²Fesztusz néhány szót váltott tanácsosaival, majd kijelentette: „A császárhoz föllebbeztél, a császár elé fogsz járulni.”

Agrippa király látogatása Fesztusznál.

¹³Néhány nap múlva Agrippa király és Berniké Cézáreába érkezett Fesztusz üdvözlésére. ¹⁴Több napja ott időztek már, amikor Fesztusz a király előtt szóvá tette Pál ügyét: „Félix itthagyott egy foglyot. ¹⁵Mikor Jeruzsálemben voltam, a zsidó főpapok és vének hozzám fordultak ügyében és elítélését követelték. ¹⁶Azt feleltem nekik, hogy a rómaiak senkit sem szoktak kiszolgáltatni, amíg a vádlottat nem szembesítik vádlóival s alkalmat nem adnak neki, hogy védekezhessék a vád ellen. ¹⁷Mikor aztán többen idejöttek, másnap késedelem nélkül az ítélőszékbe ültem és elővezettettem ezt a férfit. ¹⁸A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő ellene olyan gonoszság vádjával, mint én gondoltam volna, ¹⁹hanem vallásukkal kapcsolatban
volt vitás kérdésük vele, meg valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él. ²⁰Mivel azonban én nem igazodom el ezekben a kérdésekben, megkérdeztem, hajlandó-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott ítélkezzenek fölötte ebben az ügyben. ²¹Pál azonban föllebbezett, hogy ügyét tartsák fönn, hogy a császár döntsön róla. Ezért addig, amíg el nem tudom küldeni a császárhoz, őrizetben tartom.” ²²„Magam is szeretném hallani ezt az embert” – mondta ekkor Agrippa Fesztusznak. „Holnap meghallgathatod” – válaszolta ő.

Az apostol Agrippa király előtt.

²³Másnap Agrippa és Berniké nagy pompával bevonult a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város előkelő polgáraival együtt, s aztán Fesztusz parancsára elővezették Pált. ²⁴„Agrippa király és ti mindnyájan, akik körünkben megjelentetek, szólalt föl ekkor Fesztusz, nézzétek, ő az, aki miatt a zsidók tömegestül hozzám járultak Jeruzsálemben és itt is, s akiről azt kiabálták, hogy nem szabad életben maradnia. ²⁵Én azonban úgy találtam, hogy nem követett el semmi olyant, ami miatt halált érdemelne. De mivel a Fölséghez föllebbezett, úgy döntöttem, hogy elküldöm hozzá. ²⁶Viszont nem tudok pontos adatokat róla írni az uralkodónak. Ezért vezettettem elétek, és kiváltképp te eléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténte után legyen mit írnom. ²⁷Észszerűtlennek találom ugyanis, hogy a foglyot az ellene emelt vádak jelentése nélkül küldjem el.”

KNB SZIT STL BD RUF KG