23 ¹Pál a nagytanácsra szegezte tekintetét, és így szólt:
– Testvérek, én teljesen tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt mind a mai napig.
²Ananiás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. ³Pál erre így szólt hozzá:
– Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz fölöttem a Törvény szerint, mégis törvénytelenül azt parancsolod, hogy üssenek meg?
⁴Erre az ott állók ezt mondták:
– Isten főpapját gyalázod?
⁵Pál így válaszolt:
– Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap. Mert meg van írva: Néped fejedelmét ne átkozd!
⁶Mivel Pál tudta, hogy egy részük a szadduceusok, más részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt:
– Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok fia! A halottak feltámadásába vetett remény miatt vádolnak engem!
⁷Amikor ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlésben megoszlás támadt. ⁸A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig mindegyiket vallják. ⁹Erre nagy kiáltozás tört ki. Néhányan a farizeuspárti írástudók közül felálltak, és hevesen tiltakoztak:
– Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! És ha egy lélek szólt hozzá vagy egy angyal?
¹⁰Mivel egyre nagyobb lett a felfordulás, a parancsnok attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye az erődbe.
¹¹A következő éjszaka megjelent az Úr Pálnak, és ezt mondta: „Bátorság! Ahogy tanúságot tettél ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is!”
¹²Amikor megvirradt, a zsidók közül többen összegyűltek, és átok alatt kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg Pált meg nem ölik. ¹³Negyvennél is többen voltak, akik ezt a merényletet tervezték. ¹⁴Elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: „Átokkal köteleztük magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált. ¹⁵Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok a parancsnoknak, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban ki akarnátok vizsgálni az ügyét. Mi pedig majd készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér.”
¹⁶Pál nővérének fia értesült a merénylet tervéről. Elment, és az erődbe jutva elmondta ezt Pálnak. ¹⁷Pál magához kérette az egyik századost, és ezt mondta neki:
– Vezesd ezt az ifjút a parancsnokhoz, mert valami jelentenivalója van a számára!
¹⁸Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette a parancsnokhoz, és így szólt:
– A Pál nevű fogoly magához kéretett, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valami mondanivalója van a számodra.
¹⁹A parancsnok kézen fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle:
– Mi az, amit jelenteni akarsz nekem?
²⁰Ezt mondta:
– A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged, hogy vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban meg akarnának tudni róla. ²¹De ne higgy nekik, mert közülük több mint negyven férfi lesben áll, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen állnak, csak beleegyezésedet várják.
²²A parancsnok elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki:
– Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem!
²³Ezután hívatott két századost, és így szólt hozzájuk:
– Este kilenc órától fogva állítsatok készenlétben kétszáz katonát, valamint hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy induljanak Caesareába! ²⁴Készítsetek elő hátas állatokat is, hogy Pált biztonságban eljuttassák Félix helytartóhoz.
²⁵Azután a következő levelet írta: ²⁶„Claudius Lysias a kegyelmes helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. ²⁷Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár. ²⁸Meg akarván tudni, hogy mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem. ²⁹Megállapítottam, hogy törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád. ³⁰Mivel jelentették nekem, hogy merénylet készül ellene, azonnal hozzád küldöm, és vádlóinak is meghagytam, hogy ellene indított ügyükkel hozzád folyamodjanak.”
³¹A katonák a kapott parancs értelmében átvették Pált, és az éjszaka folyamán elvitték Antipatriszba. ³²Másnap a lovasokat küldték tovább vele, ők pedig visszatértek az erődbe. ³³Mikor megérkeztek Caesareába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is. ³⁴Elolvasván megkérdezte, melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Kilikiából, ³⁵így szólt: „Akkor foglak kihallgatni, amikor vádlóid is megérkeztek.” És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.
24 ¹Öt nappal később lement Ananiás főpap néhány vénnel és egy Tertullus nevű ügyvéddel, és a helytartónál panaszt emeltek Pál ellen. ²Amikor behívták, Tertullus így kezdte vádolni:
– ³Nagy békességet élvezünk, és üdvös változások történnek népünk javára gondoskodásod folytán, kegyelmes Félix. Ezt mindig és mindenütt mély hálával fogadjuk. ⁴De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a tőled megszokott jóindulattal! ⁵Megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis: lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a Názáretiek pártjának a feje. ⁶A Templomot is meg akarta szentségteleníteni. Letartóztattuk. ⁷[7-8a] ⁸Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha kihallgatod.
⁹Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez így igaz.
¹⁰Pál, amikor intett neki a helytartó, hogy beszélhet, így válaszolt:
– Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, bizalommal védekezem a magam ügyében. ¹¹Magad is megbizonyosodhatsz felőle, hogy nincs több, mint tizenkét napja, hogy felzarándokoltam Jeruzsálembe. ¹²Sem a Templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban nem láttak engem bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. ¹³Azt sem tudják előtted bizonyítani, amivel most vádolnak. ¹⁴Megvallom előtted, hogy én a szerint az „út” szerint, amelyet ők pártnak mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a Törvénynek, és ami meg van írva a prófétákban. ¹⁵Azt remélem Istentől, amit ők maguk is várnak: hogy lesz feltámadás mind az igazak, mind a gonoszok számára. ¹⁶Ezért én magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és az emberek előtt. ¹⁷Több év után eljöttem, hogy adományt hozzak népemnek, és áldozatot mutassak be. ¹⁸Az utóbbihoz szükséges megtisztulás végén találtak rám a Templomban tömeg és zavargás nélkül ¹⁹néhány Ázsia provinciából való zsidóval. Ezeknek kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. ²⁰Vagy mondják meg ezek itt! Találtak bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam? ²¹Hacsak azt a mondatot nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: „A halottak feltámadása miatt vádolnak ma engem előttetek.”
²²Erre Félix, mivel igen jól ismerte az „utat”, elnapolta az ügyet, és így szólt:
– Amikor Lysias tribunus megjön, akkor fogok dönteni ügyetekben.
²³Megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de ne túl szigorúan, és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen.
²⁴Néhány nap múlva megjelent Félix a feleségével, a zsidó Druzillával. Magához hívatta Pált, és meghallgatta a Krisztus Jézusban való hitről. ²⁵De amikor az igazságosságról és az önfegyelemről meg a jövendő ítéletről beszélt, Félix megrémült, és így szólt: „Most menj! Ha alkalmat találok rá, majd ismét hívatlak.” ²⁶Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért elég gyakran hívatta, és elbeszélgetett vele.
²⁷Két esztendővel később Porcius Festus lett Félix utódja. Mivel kedvükben akart járni a zsidóknak, Félix fogságban hagyta Pált.
25 ¹Festus három nappal azután, hogy megérkezett a provinciába, felment Caesareából Jeruzsálembe. ²Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt emeltek Pál ellen, és kérték, ³hogy Pál akarata ellenére tegye meg nekik azt a szívességet, hogy Jeruzsálembe hozatja. Azt a tervet szőtték ugyanis ellene, hogy útközben megölik. ⁴Festus azonban azt felelte, hogy Pál Caesareában van őrizetben, és ő maga is hamarosan odautazik. ⁵„Ezért a közöttetek levő vezetők – mondta – jöjjenek le velem, és ha van valami kifogásolható ebben az emberben, akkor emeljenek vádat ellene!”
⁶Miután legfeljebb nyolc-tíz napot időzött náluk, lement Caesareába. Másnap beült a bírói székbe, és elővezettette Pált. ⁷Amikor Pál megjelent, körülállták a Jeruzsálemből jött zsidók, és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani. ⁸Pál így védekezett:
– Sem a zsidók Törvénye ellen, sem a Templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit.
⁹Festus azonban a zsidók kedvében akart járni, és így válaszolt Pálnak:
– Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ebben az ügyben ott ítélkezzenek fölötted az én jelenlétemben?
¹⁰Pál azonban így válaszolt:
– A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell ítélkezni felettem! A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod. ¹¹Ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem kérek kíméletet. De ha ezek alaptalanul vádolnak, akkor engem senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek.
¹²Akkor Festus megbeszélést tartott tanácsosaival, majd így válaszolt:
– A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni!
¹³Néhány nap múlva Agrippa király és Bereniké Caesareába jöttek, hogy köszöntsék Festust. ¹⁴Mivel több napot ott töltöttek, Festus szóba hozta a király előtt Pál ügyét:
– Van itt egy férfi – mondta –, akit Félix hagyott itt fogolyként. ¹⁵Amikor Jeruzsálemben voltam, panaszt emeltek ellene a zsidók főpapjai és vénei, és az elítélését kérték. ¹⁶Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknál nem szokás bárkit is elítélni, amíg a vádlott szemtől szembe nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen. ¹⁷Amikor velem együtt eljöttek ide, halogatás nélkül mindjárt másnap a bírói székbe ültem, és elővezettettem ezt az embert. ¹⁸Ekkor vádlói előállták, de semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene, amilyenre gyanakodtam. ¹⁹Csupán vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról meg egy bizonyos Jézusról, aki meghalt, de akiről Pál azt állította, hogy él. ²⁰Mivel én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, megkérdeztem tőle, nem akar-e Jeruzsálembe menni, és ott törvényszék elé állni ezek miatt a dolgok miatt. ²¹Pál azonban fellebbezett, és azt kívánta, hogy tartsák őrizetben a császár döntéséig. Ezért parancsot adtam, hogy maradjon őrizetben, amíg a császárhoz nem küldhetem.
²²Agrippa erre így szólt Festushoz:
– Én magam is szeretném hallani ezt az embert!
– Holnap – válaszolta – hallani fogod.
²³Másnap tehát eljött Agrippa és Bereniké nagy pompával, és miután a katonai tribunusokkal és a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe, Festus parancsára elővezették Pált. ²⁴Ekkor Festus így szólt:
– Agrippa király és mindannyian, akik itt jelen vagytok, látjátok ezt az embert? Miatta kéréssel fordult hozzám az egész zsidóság Jeruzsálemben és itt is, azt kiáltozva, hogy ennek nem szabad tovább élnie. ²⁵Én azonban megállapítottam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem tett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy odaküldöm. ²⁶Azonban semmi bizonyosat nem tudok írni róla uramnak, ezért vezettettem elétek, elsősorban eléd, Agrippa király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla. ²⁷Értelmetlennek tartom ugyanis, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is.

KNB SZIT STL BD RUF KG