Keresés a Bibliában
Igehely
KNB 70 SZIT 77 STL 7 BD 7 RUF 132 KG 104
Találatok a szövegekben
Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így • cselekedik vala Jób minden napon.
»
Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék • ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az † én szolgám Jób.
»
Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
»
Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón.
»
Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
»
Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül • féli-é Jób az Istent?
»
Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.
»
Mindezekben nem • vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
»
Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük • Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.
»
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá • az ő napját.
»
És szóla Jób, és monda:
»
Jób pedig felele, és monda:
»
Felele pedig Jób, és monda:
»
Felele erre Jób, és monda:
»
Felele pedig Jób, és monda:
»
Felele pedig Jób, és monda:
»
Felele pedig Jób, és monda:
»
Felele pedig Jób, és monda:
»
Jób pedig felele, és monda:
»
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
»
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
»
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
»
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
»
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
»
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
»
Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
»
Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
»
Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
»
Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
»
Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.
»
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg • az Istennek csudáit.
»
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
»
Jób pedig felele az Úrnak, és monda:
»
Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki • tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
»
És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között.
»
Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig.
»
És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.
»
És ha volna ez a három férfiú benne: • Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten.
»
S Noé, Dániel és Jób • benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.
»
Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala • az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt.
»
És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.
»
Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai.
»
És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Boczrából való volt.
»
És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földéből való Khusám.
»
És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te • és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
»
És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: • a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt.
»
Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai.
»
Bela meghalván, uralkodék helyette Jóbáb, a Boczrából való Zerakh fia.
»
És hogy Jóbáb meghala, uralkodék helyette a Témán földéből való Khusám.
»
És most kelj fel, • oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, † te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel •• üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban.
»
És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.
»
És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
»
Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha • ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt.
»
És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot • undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.
»
Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják • őt.
»
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
»
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis • kárhoztatják vala Jóbot.
»
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
»
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére • meg nem felelt.
»
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
»
Majd felele az Úr • Jóbnak a forgószélből és monda:
»
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, • és monda:
»
Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
»
Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.
»
Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a • földet.
»
És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna • az Úr elől. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elől.
»
Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az ő istenéhez, és a hajóban lévő holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt.
»
Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvígasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!
»
És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket.
»
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
»
És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
»
Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
»
És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
»
A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
»
És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.
»
És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala.
»
És azonnal hívá őket. És ők atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.
»
És • ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
»
Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
»
Akkor nagy szélvihar • támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
»
És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
»
Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
»
És • azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.
»
Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt • a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
»
De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
»
És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
»
És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.
»
De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.
»
Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.
»
Lőn pedig egy napon, hogy • beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának.
»
És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére.
»
És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
»
Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
»
Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
»
Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
»
És egymástól elbúcsúzván, beülénk a hajóba, azok pedig megtérének az övéikhez.
»
Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a maczedóniai •Aristárkhus, ki Thessalonikából való.
»
A hajósok pedig mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csolnakot lebocsáták a tengerre, annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni,
»
Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok.
»
Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan.
»
Mert a ti engedelmességetek mindenekhez eljutott. Örülök azért rajtatok; de akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, ártatlanok pedig a rosszban. •
»
Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.
»
Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával. •
»
Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését • hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.
»
Találatok a szövegben 54 találat
Jób könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 1 5Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon. 1Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő. 9Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? 20Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula. 22Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék. 8És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő. 14És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
- 42 8Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób. 7Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób. 1Jób pedig felele az Úrnak, és monda: 12Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. 15És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között. 16Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig. 17És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel. 10Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt. 9Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.
- 2 10Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival. 3Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. 7És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig. 11Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt.
- 3 1Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. 2És szóla Jób, és monda:
- 6 1Jób pedig felele, és monda:
- 9 1Felele pedig Jób, és monda:
- 12 1Felele erre Jób, és monda:
- 16 1Felele pedig Jób, és monda:
- 19 1Felele pedig Jób, és monda:
- 21 1Felele pedig Jób, és monda:
- 23 1Felele pedig Jób, és monda:
- 26 1Jób pedig felele, és monda:
- 27 1Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
- 29 1Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
- 31 40Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
- 32 2Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. 1Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: 3De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. 4Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála. 12Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
- 33 1No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! 31Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
- 34 5Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat. 7Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet. 35Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók. 36Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
- 35 16Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.
- 37 13Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
- 39 36És szóla Jób az Úrnak, és monda: 34Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
- 36 11Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
- 38 1Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
- 40 1Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
Mózes első könyve a teremtésről (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 46 13Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón.
- 10 29Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai.
- 36 33És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Boczrából való volt. 34És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földéből való Khusám.
Ezékiel próféta könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 14 14És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten. 20S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.
A Lukács írása szerint való szent evangyéliom (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 5 3És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. 7Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.
- 8 22Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának. 37És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére.
Mózes ötödik könyve a törvény summája (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 26 11És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
- 28 11És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt.
Krónika I. könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 1 23Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai. 44Bela meghalván, uralkodék helyette Jóbáb, a Boczrából való Zerakh fia. 45És hogy Jóbáb meghala, uralkodék helyette a Témán földéből való Khusám.
Krónika II. könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 6 41És most kelj fel, oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban.
Zsoltárok könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 25 13Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
Jónás próféta könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 1 3És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elől. 5Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az ő istenéhez, és a hajóban lévő holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt.
Zakariás próféta könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 1 17Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvígasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!
A Máté írása szerint való szent evangyéliom (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 4 21És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket.
- 13 2És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
- 14 22És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. 29Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. 32És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. 33A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
- 15 39És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.
A Márk írása szerint való szent evangyéliom (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 1 19És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala. 20És azonnal hívá őket. És ők atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.
- 4 1És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala. 36Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele. 37Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
- 5 2És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt, 18Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
- 6 45És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja. 51Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. 54De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
- 8 10És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére. 13És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. 14De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.
A János írása szerint való szent evangyéliom (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 6 17És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus. 21Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének. 22Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
- 21 3Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Az apostolok cselekedetei (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 21 6És egymástól elbúcsúzván, beülénk a hajóba, azok pedig megtérének az övéikhez.
- 27 2Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a maczedóniai Aristárkhus, ki Thessalonikából való. 30A hajósok pedig mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csolnakot lebocsáták a tengerre, annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni, 31Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok. 37Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan.
Pál apostolnak a rómabeliekhez írt levele (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 16 19Mert a ti engedelmességetek mindenekhez eljutott. Örülök azért rajtatok; de akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, ártatlanok pedig a rosszban.
Pál apostolnak a galátziabeliekhez írt levele (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 4 18Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.
Pál apostolnak a thessalonikabeliekhez írott második levele (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 1 11Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával.
Jakab apostolnak közönséges levele (Károli Gáspár revideált fordítása)
- 5 11Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.